EMLÉKEZZÜNK!

Elékezzünk:

Az ítélet hamarosan eljön, amit Apony gróf jósolt nyugatnak:

MAGYAROK! SEMMI SEM VÁLTOZOTT!

Ébresztő!

Ez már így van 1000-éve a mai napig, ezt naponta tapasztalhatjuk.
Nekünk magyaroknak nincs helyünk a nyugaton, nekünk itt középen, Közép-Európában van a helyünk, ott fog elpusztulni meg a nyugat ahol van, menekültestől, Trianonostul.

,,Önök most megásták Magyarország sírját, de Magyarország ott lesz mindazon országok temetésén, amelyek most itt Magyar Hazám sírját megásták"
.( grof. Apponyi Albert)

Elszakították a nyugati nagyhatalmak Magyarország területének 2/3-át.
Csonkolás, szinte visszavonhatatlan tragédia.
Tort ülnek felettünk, lassan 100 éve ott nyugaton.
És most újra ünnepelnek.

Történelem volt tegnap 2019 január 16-án: mint Apponyi gróf úgy állt Orbán Viktor az EP kivégzőosztaga előtt.

Most még “csak” jelentéseket készítgetnek, “elítélgetnek” minket, aztán majd kirúgnak innen, meg onnan, majd megvonják a pénzeket, aztán ha tovább “renitenskedünk”, akkor majd létrehoznak egy Európai Hadsereget és mondjuk bevonulnak hozzánk, csak úgy barátilag, mert nem akarunk bevándorlóország lenni!

MAGYAROK! SEMMI SEM VÁLTOZOTT! Ébresztő!

Nekünk nincs helyünk a nyugaton, nekünk itt középen, Közép-Európában van a helyünk, ott dögöljön meg a nyugat ahol van, migránsostul, Trianonostul.

Az ítélet hamarosan eljön, amit Apponyi gróf jósolt nyugatnak:

,,Önök most megásták Magyarország sírját, de Magyarország ott lesz mindazon országok temetésén, amelyek most itt Magyar Hazám sírját megásták".

Egyébként pedig idézzük Széchenyit:

“Magyarország nem volt, hanem lesz!”

http://magyarokvagyunk.com/magyarok-megis-mit-varhattunk-a-nyugattol-hisz-trianont-is-nekik-koszonhetjuk/?fbclid=IwAR2h8TZdx0QCx82MM7jz0rWqMyosmvBuDRClD92pfr_0PHg2xZ4z4YlPJKc

EMLÉKEZZÜNK:
A 2011-ben a Demokratikus Koalíció születésnapi rendezvényén a Vasas sportcsarnokában Gyurcsány Ferenc így elékezett meg 1956-os eseményekről.

Csendes beszédet fogok ma mondani. Október 23-a előestéjén, 1956-tal kezdve, ami a népi progresszív hagyományok betetőződése – kezdte szónoklatát.
A jobboldal mai képviselői Nagy Imrét elhallgatva csak Mindszentyt hangsúlyozzák, satírozzák Nagy Imrét – folytatta.
Odáig fajult a jobboldal hogy nyilvánosságra hozta Nagy Imre KGB múltját és megbízatását 1956-ban
.„Magyarország polgáraihoz” fordulva azt kérte, – Hajtsuk meg fejünket '56 nehéz harcaiban elhunyt kommunista harcosok, emléke előtt.
Ezután gyorsan áttért az Orbán-kormány ostorozására.
– Illegitimnek tekintjük az Orbán egypárti alkotmánya alapján kinevezett állami vezetőket.
A legfőbb ügyészt, az alkotmánybírákat, az ÁSZ elnökét, és folytathatnám a sort.
Szemükbe nézve azt mondanám, „egyetlen párt hatalom ittas elnökét szolgáljátok”.
Szerinte Orbán Viktor „silány szellemi színvonalon uralkodik.
Tart tőle, hogy „a Kossuth téren helyreállítják a '44-es állapotokat”. Eltávolítva onnan nagy elődünknek Károlyi Mihálynak szobrát
.– Mi előre akarunk menni, a szocializmus útján.
– Hangoztatta Gyurcsány Ferenc.

Trianonról is elmondta a véleményét: „egy úri politika következményeként szakadt” Magyarországról beszélt.
De Trianonnál is nagyobb gondnak nevezte a „kisstílű keresztény politizálást”, ami meglátása szerint ma súlyként nehezedik ránk.
A jövőt az ateizmus jelenti.
– Meg fogunk küzdeni Orbán Viktorral, Mesterházinékkal. Rögtön ezután a lényegre tért:
A demokratikus sokaság egy átfogó mozgalomért kiált.
Sokat érveltünk, sokat küzdöttünk, nem sikerült.
Kell valamit mondanom önöknek! Nekünk nagyon sok barátunk van az MSZP-ben.
Ennek a pártnak a támogatásával kormányfő voltam.
Ezekben a percekben véget ér a párttagságom.
Ha egyszer úgy döntünk, hogy elmegyünk, az a dolgunk, hogy vigyázzunk a maradókra.
Ma utoljára mondok kritikus szavakat az MSZP-re.

A nem kis létszámú tömeg állva ünnepelte az Új vezért.

Szerepelt még Molnár Csaba – Gyurcsány jobbkezeként szintén az „Orbán-rendszerről”, Polt Péter „kommandójáról” beszélt, „az idő hiánya miatt” részletekbe nem menően.
De beszédéből kiérződött hogy aggódik az MSZP derék hadáért akik egy része már a börtönben van a többi pedig éppen oda készül.
A bukott kormányfő ezt követően egyfajta technikai lábjegyzetben közölte, hogy ma Magyarországon a pártok bejegyzéséről Polt Péter dönt.
Gyurcsány elmondta: ő nem bízik Poltban, így nem bízzák rá a sorsukat sem.
Éppen ezért, hogy Poltnak ne lehessen köze a párthoz, a pár hónapja létrehozott Demokrata Pártból hozzák létre a Demokratikus Koalíció Pártot. Gyurcsány szerint ez fityisz Poltnak.
Gyurcsány elmondta, ehhez a parlament szabályai szerint az kell, hogy a frakció kimondja a megalakulást, ezért nem kérnek engedélyt a Ház elnökétől.
„Tudjuk azt, hogy ennél kevesebbet sem engednének meg nekünk ellenfeleink, ezért alávaló, gazember packázással próbálnak majd minket ellehetetleníteni, de ki fogunk állni Kövér Lászlóval szemben.” Közölte továbbá:
a Demokratikus Koalíció egyes számú párttagkönyvét Vitányi Iván kapja.
Egy kis visszatekintés:1956. október 23-át egy szocialista kommunista nem érzi nemzeti ünnepnek, nekik inkább november 4-e az emléknapjuk.
Nagy Imre október 23-án a KGB utasítására állt a forradalom élére. Október 28-áig minden erejével fékezte a forradalmat.
Majd a KGB forgató könyvének megfelelően 28-án Nagy Imre elismerje a forradalom győzelmét…
November 4-én hajnalban hangszalagról ment a rádióban a szöveg Nagy Imre hangján, hogy:
„Csapataink harcban állnak, a kormány a helyén van, ezt tudatom a magyar néppel és a világ közvéleményével!”
Ez adott ,,jogi" alapot a szovjet hadsereg totális támadására!
Nagy Imre november 4-én nem tudta hogy milyen sorsot osztották rá a megbízói.
A kommunista cimboráival a jugoszláv követségre ment.
Majd innen elvitték őket egy kis Romániai kirándulásra.
Ezek után úgy döntöttek hogy a hitelesség érdekében Nagy Imrét feláldozzák:
1958. június 16-án végezték ki Nagy Imrét és társait.
Másnap a spanyol rádió bemondta, hogy:
„Magyarországon akkora a baj, hogy egyik kommunista akasztja a másik kommunistát!”
November 4-ét követően elég gyorsan megkezdődött a hajsza a forradalmárok után, és elkövetkezett minden idők legmocskosabb megtorlása, a sorozatos akasztások!

Emlékeztető:
„A kommunistánál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust még nem produkált a történelem.
Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra- és szellemellenességük elképzelhetetlen minden más normális, azaz nem kommunista ember számára.
A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így nevez: lelkiismeret.
A kommunista eltorzult lélek.
Egészséges szellemű európai ember nem lehet kommunista!
Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana, ha azt a mozgalom érdeke vagy az elvtársak személyes boldogulása kívánja.”
(Alexander Szolzsenyicin)

Az európai parlamenti választás tétje, hogy meg tudjuk-e védeni keresztény kultúránkat a nyílt társadalmat hirdető gazdasági és politikai erők támadásaitól, amelyek fel akarják számolni a nemzetek Európáját.
Elékezzünk 2009-ben, a baloldali rémkormányzás vége felé közös vagyonunkat, tartalékainkat és a jövő lehetőségeit is felélték. 2010-ben a nemzeti kormánynak Magyarországnak nemcsak válságkezelő csomagokra, hanem teljes megújulásra, új irányra volt szüksége.
A legnagyobb eredményeink még hátravannak, csak most lendültünk bele.
Sem a harmadik kétharmadot, sem a kiemelkedő gazdasági növekedést nem adták ajándékba, Magyarország mindkettőért keményen megdolgozott .
Magyarországon megtörténhetett a szocialisták és a szélsőjobb koalíciója, és ez maga a politikai pornográfia. Azt kell hallanunk, az ellenzéki politikusoktól, hogy a zsidó származású képviselők listázása nem jelent antiszemitizmust, és aki ezt mondja, még Budapesten főpolgármester akar lenni, ahelyett, hogy csendben elkullogna a kertek alatt. Erre csak annyit mondhatunk: szégyen!
A magyar ellenzékiek megint, nemzetek nélküli világot, nyílt társadalmat akarnak, nemzetek feletti világkormányt eszkábálnak, és ma is külföldről irányítják őket
Az igazi nagy politikai utazás 2019 után vár a magyarokra, és a legnagyobb győzelmek még csak most jönnek

Európa mai tragédiája 1789-ben kezdődött
"1789-ben, mintegy 230 éve, a szabadság, egyenlőség, testvériség jelszavával indult meg a francia forradalom által vezérelt politikai-ideológiai változás, ami a későbbiekben minden idők leggyilkosabb rémuralmát eredményezte. Ekkor szabadultak el a kommunista és a liberális erők  azok az erők, amelyek nemcsak százmillió ember kiirtásáért felelősek, hanem az európai forradalmakért és a két világháborúért is.
Ezen felül  elhatározták, hogy megsemmisítik az európai kereszténységet és a nemzetekhez kötődő kultúrát.  Ennek a végjátéka 2022-ig meg fog történni.

Magyarország sokáig kimaradt ezekből a folyamatokból, ám a XX. század elején hozzánk is beköszöntött a felvilágosodás új formája. 1919-ben a Tanácsköztársaság és vérszomjas gyilkosai 133 napig tobzódtak a vérben, de ez csak a bemelegítés volt.
A második világháború után már a legbetegebb vágyaikat is kiélhették a francia jakobinusok magyar és Kelet Európai követői, akik Marx, Engels, Lenin nyomdokain hozzákezdtek az „ÚJ VILÁGREND” létrehozásához.

A legbrutálisabb gyilkosságokra épülő hazai kommunista terror ideológiai légköre az 1900 évek elején alakult ki. Ebben kiemelt szerepet kapott az a kulturális térfoglalás, amelyen keresztül elindult a magyar identitás megsemmisítése.
Ez volt a napjainkban zajló kultúrharc első állomása.
Nagy harc előtt áll a nemzeti kormány.
  Ami nem kevesebb mint a magyar tudományos életből a jakobinusok utódait kirekeszteni.

A küzdelemben kiemelt szerepe volt a tragikus sorsú nagy magyar költőnek, a pontosan 100 éve elhunyt Ady Endrének is. Vajon ő hová állt ebben a harcban, és azt milyen indokkal tette?

Ahoz hogy erről bővebben tájékozódjunk kattints erre a linkre.

https://magyaridok.hu/kultura/szabadkomuvesek-furkosbotja-volt-ady-endre-2834676/

Emlékezzünk a kommunizmus áldozataira, hóhéraira és azok utódaira.
Mit is tettek a pártállam emberei a magyar nép ellen?
Sajnos ezeknek a leszármazottai 1945-1990-ig Szovjetunió majd 1990-től napjainkig a nyugati világ és az EU irányában rengeteg árulást követtek el a magyar nép ellen.
Ez a csapat 2019 május 26-után is olyan kádereket akar kiküldeni az EU-ban akik ezt a nép nemzet ellenes aknaunkát folytatni fogják. .

Az 1947-es kommunista hatalomátvétel után az ÁVH, a politikai rendőrség figyelte az állampolgárok minden lépését, Jaj volt azoknak, akik e testület székházába, Budapesten az Andrássy út 60 szám alá, vagy más vidéki laktanyáiba, központjaiba kerültek, vagy a szintén az ÁVH által működtetett hírhedt koncentrációs táborokba, Recskre vagy Kistarcsára.
Az '50-es években kb. 650 ezer ember ellen folyt eljárás, s ebből több mint 390 ezret el is ítéltek.
Ezen kívül több mint 800 ezer embert sújtottak rendőrségi büntetéssel.
Szinte nem volt olyan család az országban, amelynek valamelyik tagja ne került volna az ÁVH látókörébe.
A példátlan elnyomás 1956-ban forradalomhoz és szabadságharchoz vezetett, amelyet az akkori világ legerősebb ármádiája, a Vörös Hadsereg eltiport Kádár Jánosnak és más hazaárulóknak a közreműködésével.
Egyesek emlékezetében még ma is olyan szépnek látszó Kádár-kor kezdetét olyan megtorlás kísérte, amely legalább 100 ezer embert érintett közvetlenül.
Több 10 ezer embert deportáltak büntetőtáborokba, 35 ezer ember ellen indítottak bűnpert, bebörtönöztek 30 ezret, több ezret deportáltak a Szovjetunióba, mintegy 400 felkelőt kivégeztek.
Ezen kívül 200-250 ezer magyar ment száműzetésbe az Egyesült Államoktól Nyugat-Európán át Ausztráliáig és Új-Zélandig a szabad világ számos országába.
Jórészt tehetséges fiatalok, akik majd később új, választott hazájukban lesznek egyetemi tanárok, kutatók, híres írók, újságírók, stb.
Egyszóval a kommunizmus össznemzeti katasztrófa volt: a halálos áldozatokon túl, a bebörtönzötteken valamint a lelkileg és fizikailag megrokkant honfitársainkon túl az állásukból eltávolítottakon keresztül valamennyi direkt büntetésben vagy atrocitásban nem részesülő magyar állampolgár, tehát még a ma élő generációk is a kommunizmus áldozatainak tekinthetik magukat.
Valójában a kommunizmus egyetlen vívmánya az volt, hogy minden lépésével egyre mélyebben vezette a magyar népet az anyagi és a szellemi-lelki nyomorúságba.
Persze a magyar társdalom tisztességes többsége hiába is várta sokáig naivan teljes joggal azt, hogy az egykori hóhérai, akik közül sokan még ma is itt élnek közöttünk.
– sőt, az utódpárt, az MSZP soraiban vagy értelmiségi holdudvarában bizonygatják, hogy ez a párt már nem az a párt
–, legalább megkövessék, s bocsánatot kérjenek tőle.
Ez nem történt meg a mai napig, és a kommunista mentalitást ismerve nem is fog soha.

Az elvtársakat nagyon jól ismerő 1956-os halálraítélt, majd kegyelemből életfogytiglanra bebörtönzött Wittner Mária mondotta a parlament 2001. évi emlékülésén a következőket:

„Megidézem az áldozatokat, az élőket, a halottakat, hogy együtt vádoljuk a szocialista köntösbe bújtatott hóhérokat.
Vádoljuk őket, mert a nemzet kiváló polgárait küldték bitófára, és gyalázták meg őket halálukban.”

Wittner Mária a deportáltak, a recski munkatáborba, a munkaszolgálatra, a Gulágra küldöttek, az ÁVH által megkínzottak, megnyomorítottak, a sortüzek áldozatainak nevében vádolta azokat, akik kifosztották az országot.
Véleménye szerint ezek a pártállami eberek és leszármazottai sohasem lesznek képesek magyar politikusként a nemzet felemelkedéséért harcolni.

Beszédét így fejezte be:
„Milyen morál alapján ülnek a magyar Parlamentben és alkotnak törvényeket egy általuk megalázott, kifosztott nemzet számára?
A magyar nemzet nevében erkölcsi hullának nyilvánítom őket.”
Ma is aktuális szerintem !

https://www.youtube.com/watch?v=I3Z9OHMV34g

A MIÉP tündöklése és bukása.
Ahhoz hogy a jobbik 2002-ben kezdődő politikai szerepét megértsük oda vissza kell nyúlni a rendszerváltáshoz.
Ugyanis a rendszerváltás kor Csurka István kapta a globális hatalomtól hogy gyengítse a nemzetben gondolkodók táborát .
Hogy a pártállami utódok és a liberális gondolatok legyenek iránymutatók.
Ezért 1980-as években Csurka is megbízást kapott hogy vesse bele magát a rendszerváltásba.
Csurka az MDF-területén fejtette ki a rábízott feladatot. Kommunista ellenes és zsidó ellenes retorikában jeleskedett. Majd feladatul kapta hogy buktassa meg az MDF kormányt.és Antal Józsefet.
Ezért 1992 augusztusában a Magyar Fórumban megjelentette:
Néhány gondolat a rendszerváltás két esztendeje és az MDF új programja kapcsán című írását, amelyben kritizálta a kormány politikáját, és bizonyos társadalmi folyamatokat.
A cikk miatt számos támadás érte, és az MDF más vezetőivel is ellentétbe került.
1992 szeptemberében létrehozta a Magyar Út Alapítványt.
1993. január 22-én, az MDF VI. országos gyűlésén 536:674 arányban alulmaradt Antall Józseffel szemben a párt elnökségéért folytatott küzdelemben.
Kevéssel ezután megalapította a Magyar Út Körök mozgalmat.
Május 26-án részvételével az MDF-en belül megalakult a Magyar Igazság Nemzetpolitikai Csoport.
Az ellentét közte és az MDF más vezetői között egyre fokozódott;
1993. június 5-én amikor fény derült a Csurka István,,megbízatására"
Az MDF Országos Választmánya kizárta a pártból.
Csurka megpróbált az MDF-ből annyi képviselőt magával vinni hogy a kormányzó többség megszűnjön és az új országos választást kierőszakolni.
A közvélemény kutatás és az időközi választás adatai már azt mutatták hogy egy előrehozott választásnál a Szoc-ib erők elsöprő győzelmet aratnak.
De az MDF-ból nem követte kellő számú képviselő.
Ezek után már csak kívülről tudta bomlasztani az MDF-et.
Júniusban a Magyar Igazság Nemzetpolitikai Csoportot és a Magyar Út Köröket felhasználva megalapította a Magyar Igazság és Élet Pártját melynek haláláig elnöke,,
Csurka az 1994-es választásokra még nem bírt annyi hiszékeny, gyanútlan, tájékozatlan, szavazót toborozni hogy bejusson a parlamentbe.
De 1998-ra összejött az a bűvös 5%-ék és ezzel a párt parlamenti részvétele.
Az új MIÉP frakciónak frakcióvezetője is volt 1998 – 2002 között.
De Szabó Lukács: Csurka István Múltja és Jelene c. könyve bemutatta Csurka István igazi énjét.
Ezután a szavazótábor kiállt mögüle és a Bűvös 5%-os küszöbnek még a közelébe sem került.
De a rábízott feladatot tovább folytatta ZSIDÓZOTT ÉS CIGÁNYOZOTT így próbálta bizonyítani hogy Magyarországban tombol az antiszemitizmus és a rasszizmus.
A globális hatalom EU helytartója gyengének találta a MIÉP nemzet romboló munkáját és ezért egy új csapatot építettek fel.
Ami nem más mint a Jobbik.

Sztalin parancsára 1940-márciussában-ben huszonkétezer lengyel katonatisztet és értelmiségit, professzorokat, papokat, tanárokat mészárolt le a Katyin- i erdőben a GPU. Óriási tömegsírokba dózerolták őket.
Később az előrenyomuló németek felfedezték és részben feltárták a tömegsírokat és nemzetközi tudományos részvétellel a világ elé tárták a Katyin-i borzalmat. A feltárásban magyar tudós is részt-vett, akit a háború után meghurcoltak és kizártak az akadémiáról. Churchill és Roosevelt tudták az igazságot, mégis elfogadták Sztalin hazugságát. Kellett a szövetséges a maga pazarló véráldozatával, nem számítottak saját népe, népei ellen elkövetett gazságai sem. A Nürnbergi perben nem volt szabad Katyinról beszélni. Az igazság beismerésére először Gorbacsov kerített sort s a bocsánatkérés csak a Szovjetunió megszűnésével történt meg. A szovjet bocsánatkérés, ezt mi magyarok igazán jól tudjuk, olyan szerény mint a hóvirág. A magyar kommunisták és szociál-liberálisok bocsánatkérése, amely most volna esedékes, nem tud kibújni a hó alól. A világra hetven év óta hamis történelmet erőszakolnak rá, ez hatalmuk alapja. A magyarság a rendszerváltáskor még nem tudott nemet mondani erre a hamis történelemre. Ez most kezdődik el, nehéz küzdelemben.
Hogyan illeszkedik és mit mond ez a példa a ma emberének, s mi az üzenete a választópolgárnak? Milyen tanulságot vonhatunk le egy történelmi tény be nem ismeréséből és hazug előadásából, és különösen az a kérdés, hogy milyen felelősség hárul az urnák elé járuló állampolgárra, aki pártok között választ. Milyen eligazítás ez mai kérdéseink és gondjaink között? Menjünk sorjában. A katyini igazságot minden szovjet vezető tudta. A teljes GPU, később NKVD apparátus tudta. Szerov marsall és a Mikojan elvtárs is tudta, amikor 1956-ban idejöttek Budapestre tűzszünetet hirdetni és csapdába ejteni Maléter Pált. De Nagy Imre is tudta, a mártír miniszterelnök. A Szovjetunióban legfeljebb a középkáderek rétegében lehetett olyan bezápult, ostoba, már szovjet nevelésű csinovnyik, akinek kétsége sem volt a hivatalos verzió igazsága iránt. A hatalmas birodalom irdatlan távolságaiban, ahol egyes helyekre odaszületni és élni maga is száműzetés, nyilván voltak milliók, akiknek fogalmuk sem volt Katyinról. A borzalmas szovjet rendszer hosszú fennmaradása nyilván ennek is köszönhető

.A globális hatalom agressziója 1982-utána magyar nemzet ellen.

A magyar állami vagyon szét-rablása az állam kifosztása.
A szocializmus fedőnév alatt.
A ,,rendszerváltás lázában.

1982-után a globális hatalom  Európa helytartójának irányításával beindult az ország szét rablása.
.
Természetes a liberális baloldal azt mondja.
Ez rég volt felejtsük el.
Igaz nehéz elfelejteni olyan gazdasági bűncselekmények sorozatát ami minimum 50-évre visszavet egy országot.

A magyar és a nemzetközi liberálisokat 2019-ben egy dolog érdekli.
A nemzetállamok felszámolása,
Az Európa Egyesült Állam, majd az ÚJ VILÁGREND létrehozása.
Hogy mi lesz az európai emberekkel 2019-után azt nem tudják de nem is akarják tudni lényeg hogy a nemzetben gondolkodók megbukjanak..
A liberálisok talpasai 100-éve semmit sem változtak,
Ők most is épp olyan ,,hasznos idióták" mint 100-évvel ezelőtt
Ha belegondolunk 2025-ig nagyobb baj és szenvedés  vár Európa lakosaira mint a rendszerváltáskor.
 
Ahhoz hogy nagyjából képbe legyünk  mi is történt 1982-után ezt a videót nézzük meg.

https://hungaryexpres.com/ldottak-a-titkositast-kiderult-kik-es-hogyan-jatszottak-magankezbe-a-rendszervaltaskor-magyarorszag-vagyonat/?fbclid=IwAR1g2sxrBvU4rzV7oN6f0tok9NIo4QJ70Gd2Glx0q03stCfTC00yht0XXtI

1900-tól napjainkig.

Magyarországon  1900-utáni időkben az első nagy nemzetellenes árulást Károlyi Mihály és csapata követte el.
Károlyit csak a személyes boldogulása érdekelte az ország sorsa teljesen hidegen hagyta.
Minden cselekedete a globális hatalom kiszolgálása jelentette.
   
KÁROLYI MIHÁLY HITVALLÁSA
:„Minél kisebb lesz az ország, annál nagyobbra növök én.
Mikor ellenzéki vezér voltam, megvolt egész Magyarország;

Mikor miniszterelnök lettem, elszakadt Horvátország és Szlavónia;

Öt megye marad, mire köztársasági elnök leszek.

Pest–Pilis–Solt–Kiskun vármegyéből fog állni az ország, mire király leszek.”
(gróf Károlyi Mihály, az 1918/19-es vörös terror köztársasági elnöke, az MSZP, antifasiszták, liberálisok példaképe, Békéscsaba díszpolgára)
Egészen vérlázító ez a történet. Magyarország Károlyi vezetésével jutott el egészen Trianonig!

A háború ellenére nem volt üres az államkassza, annak totális kiürítéséről Károlyi és kedves felesége, gróf Andrássy Katinka, a vörös grófnő gondoskodtak.
Segítségükre volt ebben a Kun (Kohn) Béla csapata!

1945 után Rákosi Mátyás és csapata gondoskodott Magyarok megnyomorításáról.

1956-után a magyar  nép nemzet ellen  Kádár Apró és Dögei munkálkodott.

Az 1980-as évek közepétől a globális hatalom Európai helytartó segítségével  Grósz Károly és csapata gondoskodott a magyar nép megnyomorításáról.

1990-után Magyarország szét-rablását  a globális hatalom EU helytartójának  útmutatása  alapján Horn Gyula és csapata, biztosította.  

2002-után a magyar nép teljes ellehetetlenítésében :
Medgyesi Péter, Gyurcsány Ferenc, Bajnai Gordon jeleskedett.

2017-ben Magyarország felszámolásán a Károlyi Mihály követői  vagyis az ellenzéki pártok és azok követői munkálkodnak.
 Ahhoz hogy nagyjából képbe legyünk  mi is történt 1982-után-napjainkig,  ezt a videót nézzük meg.

https://hungaryexpres.com/ldottak-a-titkositast-kiderult-kik-es-hogyan-jatszottak-magankezbe-a-rendszervaltaskor-magyarorszag-vagyonat/?fbclid=IwAR1g2sxrBvU4rzV7oN6f0tok9NIo4QJ70Gd2Glx0q03stCfTC00yht0XXtI

1985-ben beindult szabad-rablástól a rendszerváltástól napjainkig a magyar közember kálváriája.

Amit a pártállami utód liberális elkötelezettségű emberek, számonkérnek 2010-után a Fidesz kormányon, tulajdonképpen az ő hibájuk, bűnük !
Egyszerű a történet. 1985-ig volt egy működő rendszer, amit a pártállami káderek, a kommunizmus elérkezésére várva, leraboltak.
Ez addig tartott, ameddig kezelhetetlenné vált a helyzet!
Lépni kellett, a menekülés nem kínált túl sok lehetőséget.
Ahhoz, hogy megússzák, ki kellett találni egy forgatókönyvet!
Ebben minden akkori pártállai politikus, kivette a részét.
Leosztott szerepek szerint létrejött, a Rózsadombi paktumként elhíresült nemzetkifosztás utólsó stádiuma!
A szovjet uralom alól kiszabaduló, nemzet!
A közember akkor ebből, semmit nem érzékelt.
Mégis piedesztálra lett emelve. Ruszkik haza!
Megtervezett forgatókönyv szerint, ment minden! Altatás!
A Szabad Európa rádió által sugárzott hazugságok, megtévesztések, elterelték az emberek figyelmét a valódi okokról problémákról!
Ezt a környezetet kialakítva használták ki a “rablók, szövetségébe tömörült a volt pártállam káderei.
Elhitették külföldről a magyar emberekkel, hogy a számukra legmegfelelőbb párt, a Szabad Demokraták Szövetsége!
Ma már tudjuk, hova vezetett!
Ezt is a híres globális hatalo Európa helytartójának Soros Györgynek köszönhetjük.
Meg kellett alapozni a globalista eszmeiséget magyarországon/mint a második Trianonunkat!/
Az egyszerű emberek, akik elzárva a nemzetközi politikától, semmit nem sejthettek azokból a globalista törekvésekből, amik mára már kirajzolódtak a többség tudatában!
De ne szaladjunk, ennyire előre!
Meggyőztek bennünket, hogy gyenge a termelékenység, elavult a mezőgazdaságunk, a gyáraink ócskavasak!
Mi meg elhittük! Bezártuk, felszámoltuk, betemettük, kivágtuk leöltük az állatállományt!
Szabad utat teremtve, a nagy nyugat ,,segítő" szándékának!
Bezáratták, lerombolták a ezőgazdasági terének feldolgozó üzemeit, cukorgyárainkat, tejüzemeinket stb..
A magyar parasztnak, azt mondták ez így nem mehet.
Hol a higiénia, az állattartásban, tejtermelésben? Jött a HACCP meg az ISO!
Micsoda ostobaság! Bementünk a csőbe!
A disznóknak játékot kellett venni, ne unatkozzanak.
Meghatározták, hogy csirkéknek megkora mozgásteret kell biztosítani!
A gazdák háztájiját, lassan bekebelezték.
Azután, kárpótlási jegyekkel kinyomták a szemét.
Majd miután elérték, megmagyarázták, hogy ez értéktelen, felvásárolták!
Így jöttek létre a falusiak kirablóiból a mai nagygazdák.
Akik uniós támogatásból, mivel a rendszer részesei voltak, mondjuk kegyéből, megvehették a százmilliós gépparkot, amivel hatalmas bírtokaikat megművelhették.
A paraszttól még az a jogot is elvéve, hogy átkeljen azon a földúton ami az élettere volt!
Felemelték a takarmány árát, hogy ne érje meg állatot tartani!
Földje nem volt, nem tudta etetni, ezért felhagyott ezzel is!
Itt a Tesco! Csak, hol fog dolgozni? Miből fog élni? Ezzel nem törődött senki.
A globalizáció, felfalta a parasztot! A vidék sorvad. Csoda, hogy 2019-ben még vannak falvak.
Munkahely, hogy is lehetne? Elzárva a külvilágtól, eladva a földet, a gépeket, a leölt állatokat, nem adja vissza senki.
A pártállam prominense, egy falusi látogatásán azt mondta a kérdezőnek, “dolgozni kell”!
. Mikor is volt ez, ugye baloldali liberális emberek? Tényleg!
A városokban felhalmozott nyugati infrastruktúra, kizárólag a profit kivitelére szakosodva, boldogan árulja nekünk a tejét, cukrát. Az Unió, a globalizáció óriási csapdája!
Az a sok magyar, ezért volt kénytelen külföldre menni dolgozni, fele annyiért mint egy német vagy egy angol. A ránkkényszerített szabályaival, az utolsó döfést is be akarja vinni!
Nem vette figyelembe, hogy itt általában szegénysorsú munkásemberek éltek, akik megszenvedték a huszadik századot.
És ezt, merték tenni! Lehalászni, kifosztani.
Ebben segítségre találtak, a bukott káderekkel létrehozott ármánnyal, amit félrenézve hagytak, hogy tegyék a magyar emberekkel!
Azért, hogy később mindent megtehessenek! Olyan hitel szerződéseket írassanak alá, amit épeszü ember nem tenne soha.
Elérkezett az utólsó pillanat, amikor még megálljt lehetne parancsolni ennek a pénzéhes bagázsnak.
Most a betelepítési terveik kapcsán, véget kell vetni ennek a befolyásnak!
Tönkretettek a pénzükkel, rengeteg családot. Erről is halgatnak!
Összekacsintanak a segédeikkel, akiknek “az, hogy magyar nem jelent semmit”!
A falvainkat államilag megtámogatni, ott ahol fogy a népesség.
Egy részletét kezeli csak a problémának. Az óvoda meg a bölcsőde, minek, ha nincs munkahely?
Elkeserítő, amit tettek ezzel az országgal.
A Fidesz 2010-után próbál megoldást találni.
A pártállami utód semmirekellő, meg lázít.
Ötletük sincs, mit kéne tenni! Az uniós ötlet, felszámolni a falvakat!
Micsoda szégyentelen megoldása ez egy tönkretett ember életére nézve?
Ezt egyébként a Csaucseszku már megpróbálta. Tudjuk a végét.
Innen, legyen valaki okos! Ennek az országnak, egyetlen esélye van, Orbán Viktor!
Aki ezt nem képes felfogni, azt lassan már nem is sajnálom!

Hogy ezt megértsük nézd meg ezt a dokumentum filmet:

https://hungaryexpres.com/ldottak-a-titkositast-kiderult-kik-es-hogyan-jatszottak-magankezbe-a-rendszervaltaskor-magyarorszag-vagyonat/?fbclid=IwAR1g2sxrBvU4rzV7oN6f0tok9NIo4QJ70Gd2Glx0q03stCfTC00yht0XXtI

Emlékezés az anyák napjára.

Minden élőlénynek a két legfontosabb ösztöne a TÚLÉLÉSI és a FAJFENETARTÁSI ösztön.
Bármelyik élőlény csoportot ez a két legfőbb ősi ösztön elhagyja az a kipusztulásra van ítélve.

Mivel 1789-után a jakobinusok kidolgozták a fehér és a keresztyén közösségek kiirtását ezért két párhuzamos ideológiát dolgoztak ki:
1; Kommunista ideológiát.
2; Liberális ideológiát.

Ezen ideológiákban látták az ÚJ VILÁGREND létrehozásának a lehetőségét.
Ehhez el kell hozzá hordani a hiteket.
A hagyományokat.
A múltat.
Normálissá kell hazudni minden abnormálist.
Szét kell szakítani a megszokott társadalmi kapcsolatokat és a családokat.
Meg kell kérdőjelezni mindent, ami megkérdőjelezhetetlen.
Ki kell tudni mondani, hogy még a nemed sem az, aminek születtél.
És persze el kell hagyni Istent.

„Aki lemond Istenről, annál szigorúbban ragaszkodik a morálba vetett hitéhez” –
( Nietzsche).

A Liberálisoknak, és a kommunistáknak ezt is sikerült felforgatnia a hosszú menetelés során.
Úgy mondtunk le Istenről, hogy közben megszüntettük a morális skrupulusokat is,
és ki mertük mondani, jó hangosan: mi vagyunk az Isten!
Ezt mind-mind meg kellett tenni, hogy lebontsuk a nemzetállamot.
S a nagy mű végső fázisa most 2019-után következik:

Most még be kell engedni Európába sok-sok millió migránst, hogy végképp eltüntessük a „haladás” útjában álló gyalázatost, az évezredek alatt megformált családokat és a nemzetállamokat.
Mindezt a végső cél megvalósítása érdekében kell megtenni.
Mégpedig az ÚJ VILÁGREND érdekében.

1990-re Európában divatos, úgynevezett én-idő ami mindig fontosabb a családjánál.

Így nevelődött ki egy olyan nőközösséget, akik a vasököl alatti levegőtlenség, nyomorgatás után valamikor eljutottak oda, hogy egy “csak nekem legyen“, egy “senki sem számít, csak a saját, önös érdekem” mentalitással kezdték élni az életüket.
Anyákat, akik mégsem azok.

A kerék fordult egyet és a kétszínű, hamis szabadságot ígérő liberalizmus lett a módi.
A válások, az abortuszok, a széthullott családok, vagy meg nem valósult családok és elmagányosodott emberek kora.
Ahhoz, hogy Magyarország napjainkban eljutottunk oda, hogy az anyaságot, az édesanyákat ne csak vállaljuk, de nemzeti büszkeségként tekinthessük, biztosan kellett ez a generáció és a gyerekeik személyes tragédiája.
A mi döntésünk, hogy bár a múltat nem változtathatjuk meg, nekünk van lehetőségünk a jövőt másképp csinálni.

Sokan most érzik, hogyan öregedtünk meg egy gyerekből hirtelen évtizedeket.
Az anyaság végső soron nem egy biológiai állapot, hanem a választás ereje.
Például azé, amikor a néhány magamra szánt perc, a megválaszolatlan e-mailek, elintézetlen ügyek és az élet kicsinyes körülményei helyett inkább megölelem, meghallgatom a gyermekemet.
És anyámat látva, ahogy főzött és vasalt, megértettem, hogy a titok a választás erején kívül az anyai szív.
Ez pedig nemtől és kortól független.

Ami meghatározza, az az önfeláldozó, feltétel nélküli, örökké tartó, reményteli szeretet.
Ez a szív lehet egy szülő vagy nevelőszülő, egy támogató nagynéni, a gyerekét egyedül nevelő apa, egy gondoskodó barát, példamutató tanár.
És anyai szíve van a vezetőknek is, akik az egyént a családot közösségünket, országunkat védik.
Akik látják, hogy Magyarországra megérkezett egy generáció, amelyik ezt újra képes megérteni, megbecsülni és piedesztálra emelni az egyént.
Ezért több ez a nap, mint a biológia ünnepe.
Ez az ünnep mindazoké, akik által Magyarország ma megint egy olyan ország, ahol az anyai szív a legnagyobb kincs.

1945. május 9-én kényszerítették térdre a Szövetségesek a Harmadik Birodalmat, megszabadítva ezzel a világot a náci rémuralomtól. Ez tény. Mint ahogy az is, hogy arról nem szokás beszélni, mi mindennel járt ez a győzelem.
Adolf Hitler a Mein Kampfban egy új világot vázolt fel, egy új Európát új határokkal és egy óriási kiterjedésű Harmadik Birodalmat, amelyet számos nép szolgál. Az élettér-elmélet megvalósításához már a háború előtt hozzálátott, majd a háború első éveiben folytatta is egészen a fordulatig, mígnem a Szövetségesek keresztül húzták számításait. Csakhogy a Szövetségesek által Jaltában felosztott világ semmivel sem lett jobb, mint az élettér-elméletben felvázolt.
Az emberiség ellen elkövetett háborús bűntettekben a győztesek oldalán sem volt hiány, Nürnbergben a vádlottak padját velük is bőven meg lehetett volna tölteni. Hiszen mivel járt a győzelem? Büntetlenül le lehetett dobni két atombombát, porig bombázni városokat, több tízezer lengyelt agyonlőni Katynban vagy még több magyart a Délvidéken, megerőszakolni legkevesebb fél millió magyar nőt, kitelepíteni a felvidéki magyarokat és a magyarországi svábokat és olyan határokat húzni, illetve megerősíteni Kelet-Közép-Európában, amelyek a mai napig élhetetlenné és békétlenné teszik ezt a vidéket. Szintúgy következmények nélkül fel lehetett állítani már 1945-ben gyűjtőtáborokat Magyarországon, ahol százával végezték az embereket ki bírósági eljárás nélkül, de azt is megkérdezhetnénk, vajon ki vadászik azokra, akik édesanyák, édesapák és gyerekek millióit nyomorították meg vagy dolgoztatták halálra a Gulág-táborokban?
Hosszan lehetne folytatni a sort, akár azzal, hogy az USA Törökországba, a Szovjetunió Kubába telepített atomrakétákat, mindezt azért, hogy sakkban tartsák egymást és a világot, mindeközben pedig Koreában vagy Vietnámban milliók haltak meg a két szuperhatalom versengése miatt.
Jaltában cinikus módon néhány papírfecnin leosztotta egymás között Európát Sztálin, Roosevelt és Chruchill. Azonban az az Európa ma már nem létezik. Nincs Szovjetunió, nincs Csehszlovákia, nincs Jugoszlávia. Ami maradt Jaltából, az a békétlenség, a világ befolyási övezetekre való folyamatos osztogatása.
Jalta öröksége itt kísért a mai napig. Az említett nagyhatalmak ugyanúgy összetákolnak országokat, amelyekkel háborús konfliktusokat gerjesztenek, és amely háborúkat fenn is tartják. Ezért dúl ma háború Szíriában, Líbiában vagy akár Ukrajnában. Hiába győzték le a Harmadik Birodalmat, nem hoztak békét a világnak. És mindeközben úgy ünneplik magukat, mintha 74 évvel ezelőtt a világbékét hozták volna el.

NAGY IMRE: „SZTÁLIN MEGHALT, DE NAGYSZERŰ MŰVÉBEN ÉLNI FOG AZ IDŐK VÉGTELENSÉGÉIG!”

Ma is könnyeket csal az ember szemébe az a csodálatos beszéd, amelyet Nagy Imre akkori miniszterelnök-helyettes elvtárs mondott a magyar Országgyűlésben 1953. március 8-án, a nagy Sztálin elvtárs halálának alkalmából.
A meghatottság és a gyász azóta is rázza minden magyar ember szívét, ha a több tízmillió hullát hátrahagyó grúz tömeggyilkosra gondolunk... Kötelező olvasmány mindenkinek, különösen a Nagy Imre-szoborért jajongó, tegnap a Hősök terén performanszozó kriptokomcsiknak! (pt)
„Tisztelt Országgyűlés!
Fájdalmas csapástól lesújtva lépek a szónoki emelvényre gyászbaborult népünk színe elé, midőn a tisztelt országgyűlésnek beterjesztem Joszif Visszárionovics Sztálin halhatatlan emlékét törvénybeiktató javaslatot.
Elvtársak! Az egész emberiséget megrendítette a döbbenetes gyászhír: meghalt Joszif Visszárionovics Sztálin. A földkerekségen mindenütt, az egyszerű emberek száz- és százmilliói, a boldog jövőjüket építő felszabadult népek, a szabadságukért küzdő elnyomott dolgozók, az imperializmus rabságában sínylődő gyarmati embermilliók, szomorú szívvel és mély bánattal, gondolatban ott időznek drága halottunk, a nagy Sztálin koporsójánál. Lélekben mi is ott állunk az emberiség nagy halottjának ravatala mellett, hogy a fájdalmas csapás nehéz óráiban legbensőbb részvétünkkel osztozzunk a nagy szovjet nép mélységes bánatában.
Elboruló szívvel, keresve sem találok méltó szavakat annak kifejezésére, ki volt Sztálin az emberiségnek. Vele korunk legkimagaslóbb egyénisége távozott el közülünk, aki a halhatatlan Lenin oldalán győzelemre vezette a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat, amely új korszakot nyitott az emberiség történetében. Lenin - Sztálin halhatatlan géniusza öltött testet a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmében, amely létrehozta a szovjet hatalmat, a felszabadult népek példaképét és büszkeségét, a még rabságban sínylődő népek reménységét, amely köré a béke és a demokrácia táborába tartozó minden erő tömörül. Az emberiség történetében elsőnek felépítette a szocialista társadalmat, és ezzel a leigázott országok dolgozói száz- és százmillióinak megmutatta a felszabadulás útját. Lenin és Sztálin a marxizmus-leninizmus tanításában kezükbe adta a győzelem tudományát, Lenin-Sztálin új típusú pártjában pedig feltárta számukra azt az acélos, összekovácsolt, egységes vezetőerőt, amely győzelemre viszi a dolgozó nép felszabadítása, a szocializmus ügyét.
A nagy Lenin halálától eltelt csaknem három évtized alatt Sztálin elvtárs vezette a Szovjetunió Kommunista Pártját és a szovjet népet a szocializmus építésének még járatlan útján. Nagy tanítómesterünk lángelméje ennek az útnak minden új szakaszán elméletileg felfegyverezte a pártot, megtanította előre látni a fejlődés menetét, biztosította a Szovjetunió világtörténelmi győzelmeit.
Sztálin lángelméjének fénysugara világította és világítja be azt az utat, amely a szabad élet, a szocializmus boldog világába vezet, amelyen haladva a nagy szovjet nép már a kommunizmus társadalmát építi. Sztálin tanítása, Marx, Engels, Lenin műveinek zseniális továbbfejlesztése, a győzelem tudományával vértezte és vértezi fel a dolgozók élén küzdő kommunista és munkáspártokat, mindazokat, akik a kizsákmányolás, az imperialista elnyomás és rabság ellen a szabadságért és békéért küzdenek szerte a világon. Sztálin országa, a hatalmas Szovjetunió a lenyűgöző erejű béketábor élén, virágzásának teljében az emberi haladás, a humanizmus, a világbéke sziklaszilárd bástyája.
Sztálin pártja, a Szovjetunió dicsőséges Kommunista Pártja, a szovjet nép ragyogó sikereinek és győzelmeinek szervezője, a világ kommunista és munkáspártjainak példaképe. Az a párt, amelyet a világforradalmi és munkásmozgalmának rohambrigádja megtisztelő elnevezéssel illettek a testvérpártok képviselői, amelynek legyőzhetetlen ereje sorainak egysége, és amely a harcok tűzében acélossá edződve tömörül a nagy Sztálin dicső lobogója körül.
Sztálin elvtárs elhunyt. Kiragadta közülünk a halál, de tanításában és alkotásában örökkön élni fog. Emlékét a népmilliók forró szeretettel zárták szívükbe és legszentebb örökségként hagyják jövendő nemzedékekre, nagy ügye folytatóira.
Lelke mélyéig megrendülve osztozik az emberiség mély gyászában a mi népünk is. Felszabadítónkat, tanítónkat, legnagyobb jótevőnket, oltalmazónkat és segítőnket vesztettük el benne. Történelmünk legsötétebb szakaszán, nemzeti létünk legválságosabb napjaiban, amikor békeszerető, dolgos népünket hazaáruló urai, a tőkések és nagybirtokosok idegen érdekekért a világháború vérzivatarába kergették, amikor a fasiszta hordák városainkat és falvainkat üszkös romhalmazzá változtatták és országunkat a német fasizmus igájába hajtották, Sztálin nyújtott népünknek segítő jobbot és vezette ki a szabadság világába.
Sztálin népének hős fiai, a dicsőséges Szovjet hadsereg szabadította fel hazánkat a német fasiszták és magyar bérenceik véres terroruralma alól. Győzelmes felszabadító harcai nyomán indult meg hazánkban az új élet vérkeringése, amely megteremtette a békés munka lehetőségét, biztosította népünk alkotóerejének kibontakozását.
Sztálin államférfiúi bölcsessége és népünk iránti szeretete biztosította számunkra nemzeti függetlenségünket és szabadságunkat. Neki köszönhetjük, hogy a magyar nép kezébe vehette saját sorsának irányítását, hogy nem a tőkéseknek, hanem magának építhette az országot.
Sztálin országának a hatalmas Szovjetuniónak, a világ legerősebb és leggazdagabb államának nagyarányú, egyre fokozódó és minden irányú önzetlen segítsége tette lehetővé számunkra, hogy kapitalista országból szocializmust építő országgá, elmaradt agrárországból ipari országgá lettünk. A Szovjetunió és személyesen népünk legnagyobb barátja, a mi drága Sztálin elvtársunk segítségének köszönhetjük, hogy erőfeszítésünket a termelés és a kultúra terén egyaránt sikerek koronázzák, hogy országunk történetében példa nélkül álló fejlődésünk eredményeképpen ma már megtisztelő helyet foglalunk el a Szovjetunió vezette szocialista táborban, a testvéri népi demokratikus országok között.
Népünk, munkásosztályunk, dolgozó parasztságunk és értelmiségünk hősies erőfeszítései az ország építés nagy munkájában, ötéves népgazdasági tervünk sikeres teljesítésében, csak a Szovjetunió, Sztálin országa segítségével hozhatták meg a szocializmus építésének szemünk láttán életre kelő szebbnél szebb alkotásait. A felszabadult emberi munka, a tudomány és technika utolérhetetlen fejlődése, a termelőerők növekedésének példátlan lendülete, a kultúra, irodalom, művészet fellendülése – mindez Sztálin művével függ össze. Az ő szelleme hatotta és hatja át, az ő tanítása lelkesítette és lelkesíti újabb alkotásokra, kimagasló teljesítményekre élenjáró dolgozóinkat, sztahanovistáinkat, a haladó tudomány és művészet munkásait. A magyar nép az elmúlt nyolc esztendő során már számtalan felemelő tanújelét adta annak a forró szeretetnek, annak a mély hálának, amely igaz barátja, a nagy Sztálin iránt szívét eltölti. Annál kegyetlenebb most az a csapás, amely Sztálin elvtársunk elhunytával érte. Megható volt az a féltő aggodalom, amellyel üzemi munkásságunk, Sztálinváros, Csepel, Ózd, Diósgyőr és a többi üzem dolgozói; értelmiségünk: mérnökök, tanárok, orvosok; egyetemi és munkásifjúságunk szorongó szívvel halálos ágya felé fordult és mélységes az a részvét és kegyelet, amely most, halálával, iránta népünket eltölti. Munkások és értelmiségiek országszerte lelkük mélyéig megrendülve fogadták a gyászhírt. Szívük sugallatát követik, amikor megfogadják:
Soha el nem tántorodunk Sztálin hadseregétől, a párttól: még többet, még jobbat kell tennünk, a Sztálin teremtette szép új életért: továbbra is Sztálin elvtárs vezet bennünket, mert örökké ott él szívünkben.
Így viselik el a nagy megpróbáltatást, azzal a szent elhatározással, hogy tetteikben, cselekedeteikben lesznek méltók a nagy halott ragyogó emlékéhez.
Ma szerte az országban a falvak dolgozó népe is kegyelettel adózik a nagy Sztálin emlékének. A tanácsüléseken az egyszerű emberek százai és ezrei fejezik ki keresetlen szavakban igaz barátjuk és segítőjük, „Sztálin apánk” halála fölött érzett mélységes fájdalmukat. Sztálin elvtársunk fennkölt szellemének azzal adózunk legméltóbban, ha mindenki a maga munkahelyén és a feladatkörében kettőzött erővel, tudásának és képességének teljességével dolgozik népgazdasági terv teljesítésén és túlteljesítésén.
Aki ma még lemaradt, holnap lépjen az élenjárók közé, aki ma az élen jár, holnap törjön tovább előre. A szélesen kibontakozó szocialista munkaverseny, a sztálini munkastílus lendítse előre gyáraink, üzemeink, gépállomásaink és mezőgazdaságunk dolgozóit. Lelkesítse őket az a tudat, hogy a sztálini magyar rohambrigád tagjai, amelynek a szocializmus magyar frontszakaszán kell helytállnia. Lelkesen karolják fel a hazánk felszabadításának, április 4. tiszteletére indított szocialista versenyt. Legnagyobb nemzeti ünnepünket, mely a szeretet és hűség eltéphetetlen szálával fűz bennünket Sztálin országához, vállalásaink teljesítésével és túlszárnyalásával ünnepeljük meg a legméltóbb módon. Dolgozó parasztságunk, termelőszövetkezeteink tagsága a jó gazda gondosságával munkálja meg a földet és állampolgári kötelességének példás teljesítésével járuljon hozzá országunk gazdasági megerősödéséhez.
Tisztelt Országgyűlés!
Országszerte most tartjuk a szovjet-magyar barátság hagyományos hónapját, amely évről évre mind bensőségesebbé fűzi a két nép barátságát, szoros testvéri kapcsolatát. Felszabadulásunk pillanatától a szovjet nép támogat bennünket, védi szabadságunkat, függetlenségünket, őrködik békés építőmunkánk fölött, hogy a megbonthatatlan szovjet-magyar barátság a Sztálin útmutatásai alapján, hazánk is mihamarább eljusson a szocializmus világába.
A szovjet nép legdrágább fiának, a népek közötti barátság forrószívű zászlóvivőjének elhunyta fölötti mély fájdalom fűzze még szorosabbra, még bensőségesebbre a szovjet-magyar barátságot, amelynek minden hazáját szerető magyar tántoríthatatlan harcosa legyen.
A Szovjetunió vezetésével mindenütt a világon hatalmas népi mozgalom bontakozik ki, amelynek soraiban az emberek száz és százmilliói tömörülnek, a népek közötti béke és barátság fenntartására. A béke sztálini lobogója alatt tömörülő népmilliók a Szovjetunió vezetésével meg akarják menteni a világot a háború borzalmaitól, meg akarják őrizni az emberiség számára a békét, az életet. Minden becsületes, jószándékú embernek családja, nemzete, hazája, az egész emberiség iránti szent kötelessége győzelemre vinni a béke magasztos ügyét. ” A béke fennmarad és tartós lesz, ha a népek kezükbe veszik a béke megőrzésének ügyét, és végig kitartanak mellette ”- mondotta az emberiség bölcs tanítója, Sztálin.
Ezekben a szomorú napokban, amikor a béke zászlóvivőjének szíve megszűnt dobogni, fokozottabban teljesítsük ránk hagyott intelmeit: Népünknek a világbéke magyar frontszakaszán egységesebben, mint valaha, a világ minden békére sóvárgó népével eggyéforrva, a Szovjetunió vezetésével szilárdan őrt kell állnia a szabadság, a függetlenség, a békés építőmunka védelmére. Nagyobb szeretettel, megbecsüléssel és gondoskodással övezzük néphadseregünket, hogy méltó fegyvertársa legyen felszabadítónknak, a világbéke leghatalmasabb őrének, a hős Szovjet Hadseregnek.
Tisztelt Országgyűlés!
A magyar nép sikereinek, a szocializmus építése terén elért eredményeinek szervezője a Magyar Dolgozók Pártja, amelynek soraiban népünk legjobb, leghűbb, legönfeláldozóbb fiai tömörülnek, szeretett Rákosi elvtársunk vezetésével. Nagy tanítómesterünk, Sztálin Elvtárs a Szovjetunió Kommunista Pártja a XIX. kongresszusának záróülésén elmondott történelmi jelentőségű beszédében rámutatott arra a nagyszerű feladatra, amelynek betöltése a kommunista pártokra vár, a szocializmus építése, a béke ügyének megvédelmezése, a háborús veszély elleni harc terén. Sztálin elvtárs útmutatása a mi pártunk harci programja. A magyar kommunisták Lenin-Sztálin pártjától tanulták és tanulják az ország kormányzásának a dolgozó nép vezetésének, a szocializmus építésének tudományát. A marxizmus-leninizmus forradalmi eszményének, Sztálin elvtárs tanításának köszönhető, hogy pártunk vezetésével, Rákosi elvtársunkkal az élén, a dolgozó magyar nép ráléphetett nemzeti újjászületésének, a szocializmus építésének útjára. Népünk további sikereinek is nagy pártunk a letéteményese.
Sztálin elvtárs állhatatosan arra tanított és nevelt bennünket, hogy pártunk egységére és tisztaságára úgy vigyázzunk, mint szemünk világára. Minden magyar kommunistának Sztálin elvtárs dicső emléke iránti legszentebb kötelessége végrehajtani ezt az útmutatását.
Lankadhatatlanul építsük, erősítsük pártunkat, fűzzük szorosra kapcsolatait a dolgozó néppel, ápoljuk és fejlesszük államiságunk alapját, két nagy dolgozó osztályunk, a munkásság és a parasztság szövetségét. Ebben rejlik pártunk ereje és legyőzhetetlensége. Minden kommunista tetteivel, cselekedeteivel, egész magatartásával, a párt- és kormányhatározatok lelkiismeretes végrehajtásával mutasson példát minden dolgozónak. Szilárd helytállásával, a belső és külső ellenség elleni kérlelhetetlen harccal, az éberség fokozásával tegyen hitet és bizonyságot tanítónk és vezérünk, a nagy Sztálin hagyatékához való hűségéről. Ápoljuk és fejlesszük népünkben a proletárnemzetköziség eszményét. A mély és igaz hazafisággal párosult lenini-sztálini proletárnemzetköziség adta és adja számunkra az erőt azokhoz a győzelmes harcokhoz és a szocializmus építésében kifejtett erőfeszítésekhez, amelynek eredményeképpen Sztálin elvtárs a megtisztelő rohambrigád elnevezéssel illetett bennünket.
Tisztelt Országgyűlés!
E szomorú napokban pártunk Központi Vezetősége, népköztársaságunk kormánya és Elnöki Tanácsa felhívással fordult dolgozó népünkhöz. Legnagyobb barátunk, felszabadítónk és tanítónk iránt táplált mélységes szeretetének kifejezéséül a magyar nép még szorosabban tömörül pártunk, kormányunk, szeretett Rákosi elvtársunk köré és minden erejével segíti Sztálin nagy ügyének diadalát országunkban.
Sztálin meghalt! De nagyszerű művében élni fog az idők végtelenségéig! A hűséges és hálás magyar nép ragyogó emlékét törvényben kívánja megörökíteni. A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa nevében benyújtott javaslat törvényerőre emelésével népünk szeretetéből és hálájából fonunk hervadhatatlan koszorút drága Sztálin elvtársunk halhatatlan emlékének. Kérem a tisztelt országgyűlést, hogy a beterjesztett javaslatot elfogadni szíveskedjék.”
(Budapest, Országgyűlés, 1953. március 8.)
***
Nagy Imre elvtárs beszéde után határozathozatal következett. Minden kéz a magasba emelkedett - az országgyűlés a törvényjavaslatot egyhangúlag elfogadta. A hálás magyar nép törvénybe iktatta felszabadítója, nagy tanítója, Joszif Visszárionovics Sztálin emlékét „a magyar nép felszabadítása, a magyar nemzet függetlenségének kivívása és biztosítása, a magyar dolgozók politikai, gazdasági, kulturális felemelkedés körül szerzett elévülhetetlen érdemeiért, a magyar nép el nem múló hálájának tanúbizonyságául…” A törvényjavaslat elfogadása után Rónai Sándor elvtárs a gyászülést bezárta.

Csurka Istvánnak tulajdonított öt legjobb idézete


Csurka István írói munkásságát 1956 után kezdte Acél György felügyelete mellett.
Első remek műve a,, Döglött Akták"
1990-ig kétszer kapott  József Attila-díjat, A pártállam szolgálataiért az író.
1990-utám úgy tünt fel  mint színházi dramaturg és mint  ,,nemzeti" politikus.
A magyar politika történetében a mai napig nincs feltárva a szerepe.
A gondolatainak eredetisége visszavezethető az MSZMP által betiltott és a pártállam tiltott könyvek tanulmányozásához.

Emlékezés gyanánt idézik fel a  betiltott könyvekből merített  gondolatait.
Mint  Csurka öt legemblematikusabb idézetét.

1. Csurka a bevándorlásról (1998)  Aminek forrása a Coudenhove-Kalergi terv: Lopakodó népirtás Európa népei ellen.
“A végső cél a Magyarság kipusztítása. Nem fegyverrel, nem mérges gázzal, hanem pénzügyi politikával, életlehetőségeink elvonásával, mert kell a hely a másoknak.
Ez a kor, amelyben élünk különösen az, ami ránk következik a jövendő században a Népvándorlás kora.
A színes bőrű, mérhetetlen szegénységben élő, de viharosan szaporodó népek keletről nyugatra, délről északra vándorolnak. A nemzetközi nagytőke és a bankok elősegítik ezt a népvándorlást, mert ez az érdekük.
A trianoni határok között Magyarországon húszmillió ember is elfér, de belátható időn belül ebből csak hétmillió lesz a magyar és négymillió cigány, a többi kilenc pedig mindenféle vegyes, akkor Magyarország nemzetközi néplerakat lesz itt a Kárpát – medence közepén, nagyjából ugyanannak a nemzetközi kozmopolita rétegnek a vezetése alatt, mint ma.
Nagyon keserű lesz akkor Magyarnak születni.
Megbélyegzettség, üldözés, megszégyenítés és a teljes Magyar történelem eltagadása lesz az osztályrészünk. Nyelvünk helyén vartyogást hallhatunk.”

2. Csurka Rákosi Mátyás tanulmányaiból merített gondolatoklegőszintébb mottói (1998)

“Mindent a családnak, semmit a gaz bankárnak!
Átvilágítani a privatizációt és visszaszedni az elrabolt milliárdokat.
Munkát, kenyeret! Gyarapodást, de nekünk!”

3. A sértődött  Csurka a Jobbikról (2009)  
Soros megvonta a MIÉP-től a támogatást és a Jobbik kapta meg az antiszemita, rasszista, fasiszta szerepet.
“Aki a Jobbikra akar szavazni, az tegye, de tudjon róla, hogy ezzel az MSZP-t és az SZDSZ-t támogatja, ugyanis a Jobbik e két párt fantomszervezete.”

4. Csurka az Orbán-kormányról (2011)

“A magyar kormány Orbán Viktor vezetésével és a kétharmados felhatalmazással élve alkotmányt írt, megkezdte egy magyar, nemzeti érdekű politika és egy újszerű együttműködésen – nem egoizmuson, hanem közösségi együttműködésen – alapuló társadalom alapjainak lerakását.
Orbán Viktor, akinek most a fejét követelik, ha szigorúan magyar szempontok szerint ítélünk, mindent jól tett – már amennyire emberi tettekről ezt egyáltalán elmondhatjuk – és éppen ez a bűne.
A globalizmus megnevezhetetlen hatalmasságai úgy gondolják, hogy a mindenkori magyar kormány feje csak egy kliens lehet, egy általuk odatett bábjátékos.
„Orbánnak mennie kell”, mondják és mondatják most itthon és külföldön egybehangzóan az agresszorok, mert magyar érdeket szolgáló miniszterelnök bátorkodik lenni.”

5. Csurka a baloldalról és az Orbán-fóbiáról (2011)

“Európa balfele gyanakodva néz a mai (Orbán-) kormányra, akármit mond is közben, mert megszokta, hogy Magyarországon klienskormány működik. Vannak, akik várják a nemzetállami törekvéseket maga elé tűző mai kormány bukását. Ezeket az erőket nem szabad lebecsülni. Erejük nem csupán abban van, hogy néhol hatalmon vannak, hanem abban, hogy mélyen be vannak épülve a keresztény kormányokba, és roppant sajtóbefolyással rendelkeznek. A meghamisított történelem ott terjeng az eltompult agyakban.
A rendszerváltás rendszere megbukott ugyan, de még sokáig el tudja titkolni a bukását.”

Csurka István (Budapest, 1934. március 27-született. – Budapest, 2012. február 4. halt meg)  Irodalmi munkásságát elsősorban Acél György megbízottja ként  mint drámaíróként folytatta.
A rendszerváltás hajnalán (Rászputyin III/III-as ügynöki megbízatásból)  a monori találkozó vitaindító előadását ő tartotta „Új magyar önépítés” címmel, illetve aktívan részt vett a lakiteleki találkozó munkájában is, a Magyar Demokrata Fórum egyik alapítója volt. 1993-ban  miután kiderült a titkos politikai múltja,
és feladata (az MDF megbuktatása) kizárták az MDF-ből, ekkor megalapította a Magyar Igazság és Élet Pártját, amelynek haláláig elnöke volt.
1990–1994 között az MDF, majd 1998–2002 között a MIÉP színeiben országgyűlési képviselő volt.
Csurka Péter újságíró fia és Csurka László színművész bátyja.

A Szovjetunió rövid, sommás története:
A rohadástól bűzlő cári orosz birodalomban néhány "haladó gondolkozású", akkor hazafinak hitt ateista - megelégelve a feudalizmust, és a cári-úri uralmat - forradalmi lázadással létrehozta a Szovjetuniót. E forradalmi csapat (mely kommunista pártnak nevezte magát) vezetője Vlagyimir Iljics Uljanov (későbbi nevén Lenin) lett, aki eredeti foglalkozására nézve lázadó forradalmár volt.
- Alighogy meghalt Lenin, kiderült, hogy a Párt második embere, Trockij elvtárs - áruló.
- Kamenyev, Zinovjev, Buharin és Sztálin megbuktatták Trockijt, és száműzték.
- De pár év múlva kiderült, hogy Kamenyev, Zinovjev és Buharin szintén ellenség és szabotőr,
ezért a bátor Genrih Jagoda elvtárs agyonlövette őket.
- Kicsit később, mint ellenséges ügynököt Jagoda elvtársat agyonlöveti Jezsov elvtárs.
- De kicsit később kiderült, hogy Jezsov nem elvtárs, hanem idegen ügynök és közönséges áruló.
- Ezért Berija elvtárs agyonlövette.
- Sztálin halála után mindenki rájött, hogy Berija elvtárs is áruló.
- Ekkor Zsukov marsall megbuktatja és agyonlöveti Beriját.
- De hamarosan Hruscsov elvtárs rájött, hogy Zsukov ellenség és összeesküvő, és elküldte Zsukovot az Urálba.
- Kicsit később kiderült, hogy Sztálin is ellenség volt, meg áruló. És vele együtt a Politbüró nagy része.
- Ekkor Sztálint kiteszik a Mauzóleumból, a Politbürót és a hozzácsapodó Sepilovot Hruscsov elvtárs szétkergeti.
- Sepilovot Kirgizisztánba küldik.
- Pár év múlva kiderült, hogy Hruscsov kalandor és jöttment, meg ellenség. Ekkor Brezsnyev elvtárs nyugdíjazza.
- Aztán később Brezsnyev meghalt, és kiderült, hogy ártó szándékú és a helyben topogás okozója volt, szóval ellenség.
- Aztán volt még két geronto titkár, de rájuk senki nem emlékszik, hulltak mint a legyek.
- És ekkor hatalomra került a fiatal és energikus Gorbacsov.
- És kiviláglott, hogy az egész Párt csupa ártó szándékú ellenségből áll, de majd ő...
- És akkor a Szovjetunió összeomlott....

EZEN A NAPON... 1898. szeptember 10-én, 121 éve annak, hogy a magyar szívnek talán egyetlen kedves Habsburgot, Erzsébetet (Sissi) osztrák császárné- és magyar királynét a Genfi-tó partján meggyilkolták. vagyis: merénylet áldozatául esett.
A németek népszerű "Sissi" hercegnője a Wittelsbach-családból származó Miksa bajor herceg második leánya volt. Erzsébet hercegnő 1854-ben ment hozzá Ferenc József osztrák császárhoz. Szépségével és kedvességével nagy népszerűségnek örvendett. Nehezen viselte a szigorú bécsi udvari etikettet, ezért többnyire Korfun az Achilleion kastélyban, vagy Magyarországon, Gödöllőn tartózkodott.

A családot ért tragédiák - többek között fiának, Rudolf hercegnek az öngyilkossága - súlyos depressziót okoztak nála, amelyet hosszabb európai utazásokkal próbált enyhíteni. Egyik ilyen utazása során, séta közben Luigi Luccheni olasz anarchista megtámadta és leszúrta.

Nyugodjék békében.

Az ország jelentős része Göncz Árpáddal kapcsolatban mind a mai napig a hamis kép víziója alatt görnyed.

„Én magam 95-ig, az elnökválasztásig akarok a kormány élén maradni, aztán átadom nektek a terepet. De ettől a kártékony vénembertől még én akarom megszabadítani az országot, tette hozzá.”
(Antall József)

Antall József betegágyán 1993-ban elmondott tervét olvashattuk.

Hogyan kerülhettek kriminális emberek egy közép-európai ország törvényhozásába még a kommunizmus bukása után is?
– Magyarországon 1990-után is sötét szándékú ügyködések zajlanak a mai napig.

„Kártékony vénember.”

Így jellemezte Antall József azt a politikustársát, aki magasra hágott, s e magasra hágását éppen Antall Józsefnek köszönhette.
Antall is bizonyára rengeteget hibázott mint miniszterelnök.
Nos, ezt a Göncz Árpáddal személyválasztási hibáját maga is elismerte.

Sőt szenvedett tőle, betegségének egyik oka lehetett.

A történelem furcsa, néha cinikus tanítómester.
Horn Gyula, aki az 1956-os forradalom utolsó napjaiban kék pufajkában „szerepelt” a pesti utcán,
majd, 1956-után III/III-as ügynök tartó tiszt.
1994-után miniszterelnökként a kótyavetyélő privatizálásokkal kereste a Nyugat kegyeit, ma szoba névadója lehet brüsszeli EU-épületben.
De az Őt követő Medgyesi KGB ügynök majd a kétes múltú Gyurcsány és Bajnai követte

Göncz Árpádról igaz hogy utcát, még nem neveztek el.
Ám a „kártékony vénember” nevét már viseli közterület a magyar fővárosban.
Vigasztalhat-e bennünket, hogy Budapesten már a XX. század legnagyobb gonosztevőiről is neveztek el utcát, egy képességeihez képes „nagykabátot” kapott figurából nem lehet különösebb baj.

Itthon még könyvet sem mertek írni róla.

Egy dél-koreai – egyébként kiváló, a magyarokat szerető – történész kutató írt csupán könyvet a „kártékony vénemberről”. Lehetett miről, hiszen a „bácsi” tíz éven át terpeszkedett rá a hazai közéletre, majd sokáig élt jutalmul kapott luxusvillájában, apparátussal, fényűzően.

Göncz Árpád rendszerváltás furcsa szándékú „váltókezelője” volt…

Mosolyogva integetett a taxis zendülés manipulált figuráinak a díszes kocsiból.
Akkor is eljátszotta a „jó bácsit”, és miközben volt barátja kórházban gyógyult,
Göncz Árpád kijelentette: „gyalogáldozattal ezt nem lehet megoldani”…

Itt már felmutatta, kik és mi mellett áll.

Ez a társadalomrész nem érdekelte a „kártékony vénembert”, névlegesen a teljes társadalom megtestesítőjét.

1990-ben a teljes parlament Göncz Árpádra szavazott, öt évvel később már csak a fél Ház.

Ez önmagában is mutatta, milyen szerepjátszással teljesítette a teljes társadalom képviseletét.
De ez nem zavarta abban, hogy további öt évig belehelyezze magát a kéretlen, a társadalom jelentős részét infantilizáló apa-pózba.

„…még én akarom megszabadítani az országot…” – mondta Antall 1993-ban.

Nos, Antall József 1993-ban már más dimenzióból láthatta, hogy személyes jóhiszeműsége hová vezetett.
Az ország jelentős része azonban mind a mai napig a hamis kép víziója alatt görnyed.
Sokak érdeke ugyanis, hogy a hamis kép fennmaradjon.

Ezért oszlatni kell a ködöt – türelmesen, de folyamatosan.

Évtizedeken át elhallgatták azt a tényt, hogy a nácik által megszállt Európában Magyarország volt az egyetlen, ahol a reguláris hadsereg – Horthy Miklós kormányzó parancsára – megakadályozta a zsidóság deportálását, ezzel megmentve 300 ezer budapesti zsidó honfitársunk életét.
Koszorús Ferenc ezredes akciójának története Amerikában tankönyvekben olvasható.
– nálunk csak mostanság kezdenek beszélni róla.

Hetven éve, 1944. június 5-én és 6-án az esztergomi páncélosok megakadályozták a budapesti zsidók deportálását.
Az Európában is példátlan akciót Koszorús Ferenc ezredes vezette.
Rá emlékezik egy márványtábla a Dohány utca elején, a zsinagógával szemközt.
Az évforduló alkalmából rendezett koszorúzási ünnepségen a honvédelmi miniszter arról beszélt, hogy a magyar katonák bátor kiállása emberek tíz- és százezreit mentette meg a biztos haláltól.

Egy igaz ember emléke előtt tisztelgünk.
Egy ludovikás honvédtiszt előtt, aki hivatásának mintaképe volt.
A kormányzó parancsára fellépett a németek nyomására pozícióba helyezett Baki László és Endre László államtitkárok által Pestre hívott csendőrök ellen.
Egyszersmind kényszerítette a 2100 csillagos házban összegyűjtött 250 000 – 280 000 zsidó deportálásának leállítását. Ez sokaknak haladékot, a többségnek a megmenekülést jelentette – mondta a honvédelmi miniszter. A Koszorús-akcióról viszonylag keveset tudunk.
Ennek Hantó Zsuzsa történész-szociológus szerint történelmi okai is vannak.
Ugyanis az életbe maradt zsidók és az elhurcolt zsidók vagyonát a kommunisták elvették.
1990 után ezeket a vagyonokat a pártállami utódok nem adta vissza a jogos tulajdonosoknak.

A kommunista diktatúra nemigen tűrte meg az önálló gondolkodást.
Sztálinnak személyes és birodalmi érdeke is volt, hogy Magyarország, mely központi helyet foglalt el a megszállási övezetben, ne emelkedjen ki olyan cselekedettel, miszerint a zsidók deportálását egyedülálló módon katonai erővel akadályozta meg.
Magyarország védte a környező országok zsidóságát is.
A zsidó tanács pedig arról számolt be, hogy Magyarország volt az egyetlen ország, ahol 1943-1944-ben viszonylagos békében élhetett a 800 ezer főnyi zsidóság.

A zsidók élete a német megszállás után változott meg.
Ezután kellett sárga csillagot viselniük.
Eichmann pedig egy olyan csapatot hozott Magyarországra, melynek tagjai már gyakorlatot szereztek „más országok zsidótlanításában”.
A déli területeket gyorsan megszállták, és gettóba zárták az „ellenséges elemeket”.

Közben a normandiai partraszállás miatt az országot megszállt német haderő nagy részét ki kellett vonni, így Budapesten és környékén csak kis számú német haderő állomásozott.
Koszorús ezredes július elején találkozott Lázár Károly vezérőrnaggyal, a testőrség parancsnokával.
Megtudta, hogy az ország területéről a csendőröket összevonják azzal az ürüggyel, hogy zászlószentelés lesz. Eichmann be akarta fejezni a zsidók deportálását, Horthy azonban annak leállításáról döntött, majd parancsot adott Koszorúsnak, hogy Esztergomból vonuljon be Budapestre.

A páncélezred jelentős része egyébként a doni csatáknál megsemmisült, ám azt később a magyarok újjáépítették, de a németeknek nem volt pontos információjuk arról, milyen mértékben.
A páncélezred egyébként a kiugrás katonai garanciáját jelentette volna,
Ezt áldozták fel Horthyék az emberek érdekében – magyarázta a történész, hozzátéve: a Budapestre érkező csendőrök szembesülve azzal, mekkora katonai erő van a fővárosban, nem tudták megkezdeni a zsidók deportálását, és visszavonultak a vidéki laktanyákba.
Több százezer ember legalábbis három és fél hónapig, a nyilas hatalomátvételig megmenekült.

A hatalomátvétel után Koszorús ezredesnek menekülni kellett a Gestapo elől, végül az 50-es években az Egyesült Államokban telepedett le, és geodétaként dolgozott 1971-ben bekövetkezett haláláig.
Fia, aki ügyvéd, sokat tesz azért, hogy a világ megismerje édesapja példátlan tettét.

Ez egy példátlan akció volt, hiszen egyetlen ország sem szállt szembe katonai erővel honfitársai megmentése érdekében.

1919. március 21-én Kun Béla kommunista és Garbai Sándor szociáldemokrata vezetők kikiáltották a Tanács-köztársaságot.
Azóta sem vagyunk hálásak nekik…
Pedig augusztus elsejére vége is lett az egésznek.

Károlyi Mihály, aki – némi képzavarral – mindig az események ütőerén tartotta kezét, szinte az újságokból értesült, hogy a kormány és ő is lemondott. Kissé talán meg is lepődhetett, mikor a neki tulajdonított proklamációban ilyesmiket olvashatott:

„A kormány lemondott. Azok, akik eddig is a nép akaratából és a magyar proletárság támogatásával kormányoztak belátták, hogy a viszonyok kényszerítő ereje új irányt parancsol.
A termelés rendjét csak úgy lehet biztosítani, ha a hatalmat a proletariátus veszi a kezébe.”

És a proletariátus kezébe vette a hatalmat…

Ezzel azért volt egy kis bibi. Minden kommunista jellegű rendszer, akármelyik országban is valósult meg, minden egyes esetben arra hivatkozott, hogy proletariátus gyakorolja a hatalmat. Csak épp ez soha, sehol nem volt így. A hatalmat - kezdetben -mindig az úgynevezett forradalom kirobbantói, vezetői gyakorolták, akiknek sokszor csak annyi köze volt a proletariátushoz, hogy tán néha láttak is valódi prolit az utcán.

„A két forradalom közötti másik fontos különbség, hogy míg az első győzelmét elementáris erejű tömegmozgalmak előzték meg és kísérték, addig a másodikra néhány vezető kulisszák mögötti megegyezésének eredményeként, szinte puccsszerűen került sor, amely úgy a főváros, mint a vidék lakosságát meglepetésként érte.” – írta Romsics Ignác az őszirózsás forradalom és tanácsköztársaság kikiáltása kapcsán.

Először jön a „meglepetés”, később, ha már a berendezkedés valamennyire megszilárdult, lehet akár választásokat is tartani. Mert milyen kommunista vezető az, aki még egy nyomorult választást sem tud megkártyázni? Mondjuk: kék cédulákkal, amire nálunk volt példa a későbbiekben. Aztán, ha már csak egy pártból lehet választani - többi gondosan betiltandó! -, akkor már úgysem lehet hézag…

Azon a március 21-én, ha valaki nem tudta, mi az ábra – és akkori elődeink nemigen tudhatták, mert a kommunizmus még nem mutatkozott be -, azért elkezdhetett gyanakodni, mikor a Tanácskormány egyik első rendeletével bevezette a statáriumot, meghirdetve, hogy a „bűnösök” fölött a forradalmi törvényszék ítélkezik. Mert kell a vörösterror!

Lukács György népbiztos – később híres filozófus lett és máig sokan vallják büszkén tanítványainak magukat, még valami szoborról is hallottam harangozni vele kapcsolatban – így írt erről:

„Mi a vörös terror? A hatalomra jutott proletárosztály el­szánt, erőszakra is kész akaratának intézményes formája avégből, hogy a szocializmushoz vezető út akadályait (ellenforradalom, szabotázs, korrupció, lánckereskedés stb.) eltaka­rítsa a maga útjából. A proletárdiktatúra igazi célja az építés. Az erőszak alkalmazása, a terror, csak védelmi eszköz ebben a küzdelemben. (…)

A dikta­túrának kétségkívül kell, hogy legyenek szakaszai, amikor a proletariátus elemi létfenntartása a terror kíméletlen alkalma­zását követeli meg.”

Egyértelmű szavak. Mintegy felmentik a „a terror kíméletlen alkalma­zóit”. Hiszen csak azt tették, amit kellett, amire okvetlenül szükség volt. A szerecsenmosdatás másik fő érve az szokott lenni, hogy később volt fehérterror is! Mintha egy bíróság előtt álló gyilkos azon az alapon kérne felmentő ítéletet, hogy más is gyilkolt már… Semmilyen színezetű terror nem elfogadható.

És lőn vörösterror.

Meg még sok minden más is. Ha valaki elszántan lapozgatja a történelemkönyveket és olvas a Tanácsköztársasághoz vezető útról és a „dicsőséges 133 nap” – bocsánat, nekünk még így tanították az iskolában – eseményeiről, óhatatlanul két kérdés merül fel benne: Ezek tényleg ekkora marhák voltak? Vagy ekkora gazemberek?

Mert az események határozottan az összeesküvéselméletek hívőit látszanak igazolni: mintha valakik, valamiért szándékosan tönkre akarták volna tenni az országot. Kezdődött Károlyiék azon „zseniális” ötletével, miszerint szélnek kell ereszteni a hadsereget. Az emberiség addigi legnagyobb háborúja után, miközben az országot acsarkodó ellenségek veszik körül. Folytatódott ott, hogy a valóban sikeres Északi hadjárat után a Vöröshadsereg által vérrel megszerzett területeket, csak úgy, szinte első szóra feladták. A nagy hirtelen összevakart, de mégis sikeresnek bizonyuló hadsereget teljesen demoralizálta a döntés. Sok katona egyszerűen fogta magát és hazautazott. Azért vigye vásárra a bőrét, hogy a haza nehezen megvédett, visszafoglalt földjét, csak úgy, elherdálják?

A vörösterrort oly szívesen alkalmazó Lenin-fiúk áldásos működésének hála, akik addig rokonszenveztek a bolsevik kormány által hirdetett elvekkel, kezdték belátni, hogy ez azért, így, nem igazán kerek. Másról harsog a propaganda és egészen más valóság.

A beígért földosztás élből elmaradt. A földre váró szegényparasztok simán hoppon maradtak, természetes, hogy nagyot esett a szemükben a „proletárhatalom” ázsiója. A vallásos rétegeket – és ne felejtsük el, száz esztendővel ezelőtt, a 20. század elején még sokkal nagyobb szerepe volt a társadalom életében a vallásnak, mint ma, a 21. század elején -, mélyen sértette a rendszer deklarált és fennen hirdetett ateizmusa. A szocializálás, azaz a közös állami tulajdonba vétel pedig az egykori tulajdonosoknak nem tetszett, egészen érthető okokból. Annak se örülhetett mindenki, hogy az internacionalizmus jegyében „választók és választhatók más állam polgárai is". Akármekkora is volt kezdetben a Tanácsköztársaság támogatása, az olyan gyorsan olvadt, mint nyári melegben a hó.

De legalább okot adtak a külföldnek, a kisantantnak, hogy beavatkozzanak a magyarországi eseményekbe.

És ha már a nyarat említettem, június második felében parasztgazdák, hadviseltek felkeléssorozata robbant ki. És jött a ludovikások lázadása június 24-én…

Válaszul pedig jött a már bevált vörösterror. Az életképtelen rendszer urai erőszakkal igyekeztek fenntartani hatalmukat. Nem ment sokáig.

A Tanácsköztársaságban az volt a legnagyobb jó, hogy csak 133 napig tartott…

Forrás: Wikipédia, Rubicon.hu, Mult-kor.hu

Kép: A hírhedt Lenin-fiúk vezérei: 1. Cserny József parancsnok, 2. Papp Sándor, 3. Radányi Kornél, 4. Nével József, 5. Natusek Szaniszló (Wikipédia)




https://cabe.blog.hu/2020/03/20/_lenin-fiuk_nagyon_feltem?utm_source=bloghu_megosztas&utm_medium=facebook_share&utm_campaign=blhshare&fbclid=IwAR2-QmGmEKEH5x-CVxpwbUY8qo_bxQttr0_U6RUJ-SaK2EIv6yL53vGFMBU

Az 1919-es patkány forradalomról.

Van a bolsiknak egy nagy trükkje: mindig másnak állítják be magukat, mint amik valójában. Az újkor hajnalán polgári forradalmároknak, később felszabadítóknak, a társadalmi egyenlőtlenségek eltüntetőinek, majd a fasizmus elleni küzdelem élharcosainak, a nép védelmezőinek adták el magukat.

Miközben mind tudjuk, hogy valójában csak egy diabolikus, mindenkit átverő, gyilkos utópia házaló ügynökei, akik beépülnek, majd amint arra lehetőségük adódik, pusztítanak, rabolnak és felégetnek mindent, ami érték, tulajdon és hithű meggyőződés.

101 éve nyílt erre itthon először lehetőségük.

Az volt a cél, hogy teljes mértékben, a totalitarizmus minden erejét felhasználva megsemmisítsék civilizációnk, tradíciónk eredendő értékeit, mert úgy könnyebben lovagolhatnak el a naplementében minden ingó és ingatlanunkkal, vágyainkkal, elképzeléseinkkel.

A kommunizmus nem azért ocsmány, mert az elmúlt 100 évben minden alkalommal félresikerült, hanem azért, mert minden alkalommal sikerült.

Százmillió embert lemészároltak, a többszörösének vették el a vagyonát és taszították a kilátástalanságba, de bizonyos körökben még mindig politikailag korrekt álláspont ezt semmibe venni, relativizálni, tragédiáját kétségbe vonni. Legyen hát végre előttünk is tiszta, hogy akik így tesznek, azok ellenségek. Aki megcsúfolja tragédiáinkat és eltiporná családjainkat, azok ellenségek. Ebben a szellemben szíveskedjünk hát gondolkodni.

Mert a bolsik itt vannak velünk ma is és egyre hangosabbak.


https://www.facebook.com/mauripartizan/photos/a.504135183257052/1157770537893510/?type=3&theater&ifg=1

1919 április 18 a patkányforradalom végnapjai.

1920 Április közepére bizonyossá válik, hogy az osztrák kormány nem lesz hajlandó kiadni a magyar igazságszolgáltatásnak a kommün háborús és emberiség elleni bűncselekmények, gyilkosságok tömegét elkövető népbiztosait.
Ezt a Budapesti Hírlap közli 16-án: „A Deutsches Volksblatt jelenti, hogy az osztrák kormány a magyar kormánynak azt a kérését, hogy Kun Bélát és társait szolgáltassák ki, alaki hiba miatt el fogja utasítani.
Minden jel arra mutat, hogy Kun Bélának és társainak szabadon bocsátását tervbe vették.”

„Az, hogy Kun Béla és társai a leghallatlanabb gonosztetteket követték el Magyarországon, hogy a kezükhöz vér és idegen vagyon tapad, hogy szavahihető tanúk vallomása és saját cimboráik árulása mindazt rájuk bizonyította, amire hivatkozva a magyar kormány kiadatásukat kérte, mind nem számít.
Azonban kíváncsiak vagyunk arra, hogy ehhez a formahibához mit szól az az amerikai bizottság, amelyik most Bécsben tanulmányozza a viszonyokat
Vajon ha Kun Béla és társai szabadon sétálhatnak a Ringen, és az osztrák kormány bűnpártolásának hála, elkerülik megérdemelt büntetésüket, megtalálják-e az amerikaiak a szükséges garanciákat?”
A Nemzeti Ujság kommentárja: „Tagadhatatlan, hogy a bécsi kormány fölfogásában van ötlet és logika.
Mert bizonyos, hogy a népbiztosok gyilkosságai, rablásai, sőt a pénzhamisítások körül is voltak formahibák, amiből következik, hogy ez a sok gazság Bécsben mind »nem gilt«: a magyar kormány követelésének tehát semmi értelme és alapja nincsen.”

Az 1920-as külügyminisztériumban informálják: „– Minden tőlünk telhetőt megtettünk, hogy Kun Bélát és társait az osztrák hatóságoktól megkapjuk.
Eddig még semmiféle érdemleges válasz nem érkezett, mindössze egy jegyzéket kaptunk […] és ebben az iratban a bizonyítékok kiegészítését kérték.
Azóta már az is megtörtént, eredmény még mindig semmi.
Hiába küldjük fel a legerősebb bizonyítékokat, hogy Kun Béla nemcsak dirigálta az ő állítólagos kormányát és vésztörvényszékeit, hanem a két ukrán tisztet még az ő formalitásuk nélkül is, egyenes parancsra gyilkoltatta le. Bécsi követségünk hiába sürgette a kiadatás elintézését, eddig semmi eredményt nem tud produkálni.”

2020 április 16-án, Szamuely György, a népbiztos egyik öccse „határozottan állítja, hogy Kun Béla adta ki az utasítást az ukrán tisztek megöletésére.
Az ukrán tisztek elküldésében Leninnek is szerepe volt, akit a magyarországi viszonyokról Szamuely informált, amikor tudvalevőleg repülőgépen utazott hozzá.
Szamuely nem titkolta, hogy neki a kommün nem elég erős és véres, ezt az álláspontját Leninnek is kifejtette. Kun Béla nem hitte, hogy az ő napja végleg leáldozott.
Azt hitte, hogy csak rövid időre kell távoznia s azután újra visszajöhet. Lukács Györgyöt avatta be terveibe. Megkérte, hogy álruhában maradjon Budapesten, őt mindenről értesítse és a parancsait megbízható emberekkel közvetítse. Lukács György valóban Budapesten maradt, és Szamuely György szerint csak szeptember 12-én utazott el Budapestről, amikor már látta, hogy semmit sem csinálhat. Lukács György többször hangsúlyozta, hogy őt helytartónak hagyta meg Magyarországon, amíg kénytelen külföldön tartózkodni.”

Kun Béla helytartója lett Lukács György
Lukács György

A hadsereg 1920 április 13-i eskütételét a Vérmezőn kiemelt figyelem övezi.
„Lélekemelően szép katonai ünnepség keretében esküdött fel vasárnap délelőtt a magyar nemzeti hadsereg az alkotmányra és a kormányzóra.
Tízezrek voltak szemtanúi az ünnepnek, amely nemzeti balsorsunkban buzdító hatással lehet reánk, mert erős, pompásan fegyelmezett és tökéletesen képzett nemzeti hadseregünk van, amely hirtelen, szinte napokon belül állott talpra.” „Sok száz esztendős nemzeti küzdelmünk szentséges célja valósult meg. Magyar nemzeti hadsereg áll őrt Magyarország mellett.
Hadsereg, mely a miénk és csak a miénk. Nem függ idegen hatalomtól; nem ereje és végrehajtója idegen hatalomnak, s amint vér a mi vérünkből, azonképpen büszke, bátor, önérzetes, fegyelmezett erőbeli orgánuma a mi nemzeti életünknek, a mi külön és független magyar államiságunknak. […] Új és szebb időknek kell következniök, mert immár a maga fegyelmezett nemzeti hadseregére támaszkodhatik egész nemzeti életünk.”

1920 április 14-én Horthy Miklós a román megszállás alól felszabadult Tiszántúlra indul háromnapos körútra. Rövid beszédet tart a kenderesi főtéren.

Kijelenti: „Most helyre kell állítanunk mindenekelőtt a törvénytiszteletet. Széthúzásnak ebben az országban többé nem lehet helye. Magyar emberek pártokra szakadhatnak foglalkozásuk szerint, de sohasem úgy, hogy széthúzzanak, mint ahogy eddig tették.
Ezután nagy ünneplés közben kocsira szállt, és bátyjával, Horthy István tábornokkal együtt az ősrégi Horthy-kúriába hajtatott. A több száz éves ódon ház szomorú képét mutatja a román megszállás idejének. A kormányzó arcán, különösen amikor a kastély belsejében szemtanúja volt a románok rettenetes vandalizmusának, a fájdalmas meghatottság jelei mutatkoztak. Az egyik szoba például tele van a szövetektől megfosztott karosszékekkel és díványokkal, és van olyan, amelynek csak a puszta váza maradt meg. Korán elhalt tengerész öccsének gyönyörű olajfestménye barbár módon meghasogatva.”

Emlékezzünk május 1 re

1776. május 1-jén a bajorországi Ingolstadt egyetemének fiatal tanára, Ádám Weishaupt, megalakította az Illuminátus Rendet, azaz a megvilágosodottak és beavatottak rendjét.
Nem volt véletlen, hogy a baloldali pártok és a szakszervezetek május 1-jét nevezték ki a “munka ünnepének”.
A szovjet birodalom fennállása idején ez volt az egyik legnagyobb ünnep.
A hivatalos történetírás még mindig vonakodik feltárni, milyen szoros a kapcsolat a kommunista világmozgalom és az Illuminátus Rend között.
De a történelmi tények azért még tények maradnak, akkor is, ha a hivatalos történetírás nem szeret velük foglalkozni.  
Ezt a társaságot sokkal szigorúbb szabályok szerint akarta felállítani és vezetni, mint a már létező szabadkőműves páholyokat. A tervbe vett titkos társaság célja “az új világrend” létrehozása volt.
Ezt az új világrendet természetesen csak úgy lehet megvalósítani, ha a régi világrend lebontásra és megsemmisítésre kerül, azaz, ha eltávolítják az útból.
Ezért az új titkos társaságnak támadnia kellett az akkor fennálló egyházi és világi hatalmat, a Vatikánt és a dinasztikus monarchiákat, hogy meggyöngülve eltávolíthatók legyenek.  

https://www.facebook.com/photo/?fbid=614283390579654&set=g.351483794894401

2005 februárjában történt  amikor a gazdatüntetést vakvágányra terelték. Erre a jól kitervelt akcióról valójában az idő rántotta le a leplet.

 Az emlékezetes  2005 februári gazdatüntetésen az MSZP a régi bevált receptet választotta:
,,Ha nembíród megakadályozni állj az élére".

Az MSZP ekkor vette elő (titkolva) Ángyán Józsefet mint a ,,gazdák szószólóját".
Sajnos a gazdák újra bevették a trükköt és beválasztották a tárgyaló delegációba Ágyán Józsefet .
Természetesen a tárgyalás vége ,,nesze semmi fogd meg jól"
Tehát a parasztság dolga végezetlenül ment haza.
Az MSZP pedig egy újabb gazda támadást vitt vak vágányra.
A gazdaszövetség révén bejutott Ángyán a parlamentbe, a kormányban államtitkári pozíciót szerzett.
Ott tovább folytatta a megbízást,:
,,mindent akart de semmit nem tett".
Szerencsére a kormány észrevette Ágyán  kettős játékát.
Ángyán körül kezdett fogyni a levegő, Ángyán előre menekült lemondott.
A kormányfő csak erre várt.
Ángyán azt hitte hogy senkinek nincs tudomása, az Ő kettős  szerepéről.

Orbán nem kívánt Ángyán-nal tárgyalni Orbán megakart tőle szabadulni, mivel látta hogy ,,cinkelt" kártyával játszik.
De igazából az Ángyán szerepe akkor vállt tisztává, amikor a nemzeti kormány megkezdte azokat a földeket családi gazdáknak bérbe adni amelyeket eddig a több ezer hektáros volt pártállami káderek  jelképes összegért  béreltek.
A sajtón keresztül Ángyán volt a legfőbb bírálója hogy,, méltatlan" emberek kapták a bérleti jogot.
Egy dologról viszont nem nyilatkozott Ángyán mégpedig arról hogy ezeket a földeket eddig kik  és menyiért bérelték.
A volt államtitkár cáfolja, hogy a pályázati rendszert ő véglegesítette, sőt állítja: azt a kezdetektől határozottan bírálta, változtatását próbálta elérni.

Tehát röviden : Ángyán az államtitkári pozíció elvesztése után  most már a SZOC_LIB -ellenzék szó-csövié vált.
Ángyán József korábban azt mondta, az uniós földtámogatási pénz megszerzése jelenleg a legnagyobb üzlet.
Ezeket a kijelentéseit azért tette hogy az irigy de tudatlan polgárokban felébressze az irigységet.
A FIDESZ választási ígéret úgy szólt, hogy kiveszik a régi pártállami több ezer hektáros földbirtokosok kezéből az állami tulajdonú földbérleti jogát. és azt családi gazdálkodóknak adják.

A vízbázist is állami vagy önkormányzati társaságok kezelésében kell hogy kerüljön.
Az állam 2010-után komoly vádelem alá helyezi a termőföldet,  a vizet, a társadalombiztosítást és a nyugdíjat.

Az uniós földtámogatás semmivel nem nagyobb üzlet mint 2010 előtt. Mint láthatjuk a Nemzeti kormány idején bizony következetes és szükséges dolgok történnek.
Az állami földek javarészt 2012-ig a pártállam káderei bérletében volt,
Az osztrákok és más országok polgárai már egymillió hektár magyar termőföldre kötöttek magyar tulajdonosokkal zsebszerződéseket.
Ezt akarja rendezni a kormány.
Természetesen ez az ellenzéki pártoknak ez  nem tetszik.

https://darvasbela.atlatszo.hu/2020/05/16/volt-egyszer-egy-gazdatuntetes-angyan-jozsef-szerint-aki-az-egyik-szellemi-vezeto-volt/?fbclid=IwAR2GUhkIdviyp5TKWw11lFLrkt_kq9QtTsamGmtAzOA___AobJ-k5bY_zPU

Hetven éve nyitották meg a recski haláltábort a magyarországi kommunisták

Napra pontosan hetven évvel ezelőtt, 1950. július 19-én hozták létre a kommunista diktatúra leghírhedtebb haláltáborát , ami 1953 szeptember 23-ig működött a mátrai Recsk község közelében.
A szovjet Gulág mintájára működő haláltábor táborban 1950 június 19 és 1953. szeptember 23- között mintegy kétezer ember raboskodott.

A második világháború után Magyarország a szovjet érdekszférába került.
Az egyeduralomra törő Magyar Kommunista Párt (MKP) az 1947-es elcsalt kék-cédulás választásokon jutott a hatalom közelébe, amelyet 1948-ban, a „fordulat évében” szerzett meg teljesen.
A szociáldemokratákat az állampártba, a Magyar Dolgozók Pártjába (MDP) olvasztották, a többpártrendszert felszámolták, az országot szovjet mintára alakították át.
Az egyre romló életszínvonalat és az erősödő elnyomást az éleződő osztályharcról szóló sztálini elmélettel magyarázták, amely szerint a szétzúzott kizsákmányoló osztályok maradványai a szocialista építőmunka sikerei láttán egyre elkeseredettebb ellenállást tanúsítanak, ezért végezni kell velük.

Az „ellenség” listájára igen könnyű volt felkerülni, ide számítottak az arisztokraták, a gyárosok, a zsidó kereskedők, a kispolgárok, a kulákok, középparasztok, a gyanús értelmiségiek, a „klerikális reakció” képviselői, a munkásosztályt eláruló szociáldemokraták és így tovább. „Törvényen kívül helyezésüket” változatos formában valósították meg, ilyen volt a kitelepítéssel járó rendőri felügyelet alá helyezés, a deportálás, az internálás, valamint a recskihez hasonló, összességében mintegy száz munkatáborokba és haláltáborokba hurcolás.

A leghírhedtebb kényszermunkatábort (a túlélők szerint inkább megsemmisítő tábort, haláltábort) a rettegett és gyűlölt Államvédelmi Hatóság a legteljesebb titoktartás mellett hozta létre a Mátra északi oldalán, a Heves megyei Recsk község közelében.
Az 1950. július 19-én megnyílt létesítménybe főleg politikai okokból, bírósági ítélet nélkül kerültek a rabok, akikkel már megérkezésükkor közölték, hogy őreiknek nem kell elszámolniuk velük.
A nagyjából téglalap alakú, mintegy 1600 méter hosszú és 600 méter széles területet három méter magas, kettős drótkerítés vette körbe, az ötven méterenként felállított tornyokban géppuskás őrök teljesítettek szolgálatot. A nyolc lakóbarakkot a foglyok építették főként fából, a munka szabotálásával és különböző fegyelmi vétségekkel gyanúsítottakat büntetőbarakkban különítették el.

A rabok a közeli Csákánykő-hegy felszíni bányájában télen-nyáron, mindennap legalább 10-12 órát dolgoztak.
A nagyon kemény andezit fejtését és törését primitív kézi szerszámokkal kellett elvégezniük, a terv teljesítésére veréssel „ösztönözték” őket. Az őrök bánásmódját az ÁVÓ jelmondata, a „Ne csak őrizd, gyűlöld is!” határozta meg, de a rabok közül kinevezett brigádvezetők, a kápók olykor rajtuk is túltettek.
A rendszeres verés, éheztetés mellett a kínzási módszerek közé tartozott például a vizes fogdában állás és gúzsba kötés.
A foglyok fáztak, éheztek, orvosi ellátásban szinte nem részesültek.
Sokan legyengülve vagy betegségben vesztették életüket, akadtak, akik a munka közben balesetben haltak meg, másokat az őrök lőttek agyon, a halálos áldozatok számát ma sem ismerjük pontosan.

A külvilágtól hermetikusan elzárt haláltáborból három év alatt mindössze két embernek sikerült megszöknie. Egyikük 1950 augusztusában átjutott Csehszlovákiába, de miután családtagjait itthon letartóztatták, feladta magát.
1951 májusában egy nyolcfős csoport is kijutott, de csak Michnay Gyulának sikerült Nyugatra szöknie.
Ő a Szabad Európa Rádió adásában beszámolt a recski tábor létezéséről és 600 rabtársa nevét sorolta fel, sokuk hozzátartozói akkor hallottak először halottnak hitt családtagjaikról.

Sztálin 1953. március 5-én bekövetkezett halála után az új szovjet vezetés a hidegháború helyett a békés egymás mellett élés politikáját kezdte követni.
A változásokról tudomást venni nem akaró Rákosi Mátyást Moszkvába rendelték és lemondatták a miniszterelnökségről, az új kormányt Nagy Imre alakította meg 1953. július 4-én. Az „új szakaszt” meghirdető kormányprogram része volt a kirívó törvénytelenségek megszüntetése is.
Az Elnöki Tanács július 25-i amnesztiarendelete után egy nappal kormányhatározat jelent meg az internálások és a kitelepítések megszüntetéséről, a táborok feloszlatásáról.
A recski haláltábort 1953. szeptember 23-án hagyták el az utolsó foglyok, zsebükben a fogságot utólag igazolni próbáló ítélettel. Sokan közülük rendőri felügyelet alá vagy börtönbe kerültek, és szigorúan megtiltották nekik, hogy a Recsken eltöltött éveikről beszéljenek.
Az első beszámolók csak az 1956-os forradalom után emigrált túlélők tollából, külföldön jelenhettek meg, a legismertebb Faludy György Pokolbéli víg napjaim című önéletrajzi kötete.

A „magyar Gulágot”, amelynek még említése is tilos volt szocializmusban, 1957 márciusában lebontották, a barakkok helyét befásították, hogy nyomuk se maradjon, a helyszínt csak a rendszerváltás után az egykori rabok elbeszélése, illetve fényképek alapján sikerült azonosítani.
A túlélők a rendszerváltás idején, 1988-ban megalapították a Recski Szövetséget, az áldozatok emlékére a haláltábor helyszínén 1991-ben emlékművet állítottak, 1996-ban emlékparkot hoztak létre.
A Recsken fogvatartott filmrendező Böszörményi Géza és Gyarmathy Lívia 1988-ban a rabok mellett a rabtartókat is megszólaltató dokumentumfilmet készített, majd 1996-ban Szökés címmel játékfilmet forgattak Michnay Gyula megmeneküléséről.
1989-ben jelent meg Erdey Sándor, 1990-ben Böszörményi Géza dokumentumkötete, majd 2017-ben Bank Barbara történész Recsk című könyve.

A tervek szerint 2022-ben látogatóközpont nyílik a Recski Nemzeti Emlékhelyen.
Faludy György szavai szerint „Kell, hogy Recsknek tisztes emléke maradjon... mert újabb harminc év múlva ezt már nem lehet elhinni, és kell, hogy a derék, tisztes tanulságot ebből levonják!”

14 éve, 2006. szeptember 18-án foglalták el a tüntetők az MTV székházat, miután a gyurcsányista MTV elnök megtagadta a rendszerváltást és a csalással hatalomra jutott, de lebukott szocialista-liberális kormány távozását követelő petíció ismertetését és a rendőrség erőszakot alkalmazott.

Budaházy György, dr. Gaudi-Nagy Tamás és Toroczkai László a Polgári Mulató színpadán 2020. szeptember 18-án az őszödi beszéd kapcsán kirobbant népfelkelés 14. évfordulóján emlékezett vissza az akkori eseményekre.

Néhány eddig még soha nem hallott részletet is felelevenítenek a saját akkori cselekedeteikből is.

Értékelik és megidézik a nemzetellenes, hazug, csalással hatalomra jutott balliberális kormánnyal szembeni 2006 őszi ellenállást, a gyurcsányi rendőrterrort, a megtorlásokat és a beígért teljes körű felelősségre vonás máig való elmaradásának tényét, valamint a jövőre nézve is útmutatást adnak.

https://www.vadhajtasok.hu/2020/09/26/budahazy-gaudi-es-toroczkai-beszelgetese-a-2006-os-nepfelkeles-14-evfordulojan-video?fbclid=IwAR0g4tjzh9nP9lc38rgLQqHzOCv6P1aTaRRDED9LAwLET5jgKI0fxShWERI