EMLÉKEZZÜNK!

Nagyboldogasszony ünnepe
Augusztus 15-én Boldogságos Szűz Mária mennybevételét ünnepeljük.
Magyarországon Szent István óta parancsolt ünnep. 1948-ig munkaszüneti nap volt.
Az ősegyházig visszanyúló hagyomány úgy tartja, hogy a Megváltó édesanyjának nem kellett a sírban várnia Jézus világ végi eljöveteléig, hanem halála után Isten rögtön föltámasztotta, és magához emelte a mennybe. Jóllehet Mária halálának időpontját föltétlen bizonyossággal nem tudjuk megmondani, feltételezhető, hogy még ugyanabban az évben meghalt, amikor Jézus, vagy hamarosan utána. Jézus nagyon valószínű számítások szerint 30-ban halt meg. Mária ekkor 54 év körüli lehetett.
Az ünnepet Szent István király is megülte, és a krónikák szerint e napon ajánlotta Magyarországot Szűz Mária oltalmába – ezért nevezzük őt Magyarország égi pártfogójának, vagyis Patrona Hungariae-nak.

Szentséges Szűz Mária, szép liliomszál.
Ki mindenkor szépen, úgy virágoztál,
Hogy szűz lévén meggyümölcsöztél.
Imádd Jézust értünk, akit te szültél.

Szép liliomszál, szüzek virágja.
Könyörögj érettünk, istennek anyja.
Ó mely ékes vagy Mária, bűnösöknek szószólója.
(moldvai népdal, Lészped)

Szent István 1038-ban Nagyboldogasszony napján hunyt el.
Nagyboldogasszony Szűz Máriának a magyarok által használt neve. A krónikák Szent Gellért érdemének tulajdonítják, hogy Jézus anyja magyar földön a Boldogasszony nevet kapta: a velencei származású püspök fehérvári beszédében nevezte Boldogasszonynak Máriát. Az Érdy-kódex szerint „Gellért tanácsának intéséből akkoron kele föl, hogy az Szűz Máriát ez Magyarországban Bódog asszonynak, avagy ez világnak Nagyasszonyának hívnák. Szent István király és ezt a szegény országot Bódog asszony országának nevezné.” Mivel a keresztény hagyományban Szűz Mária születését is megünneplik, így annak az ünnepnek a neve Kisboldogasszony lett, míg a Boldogságos Szűz mennybevétele a Nagyboldogasszony ünnepe elnevezést kapta.
Mária az Árpádoknak mennyei édesanyja és oltalmazó királynéja.
Az Árpád-ház megkeresztelkedett nemzetsége Nagyboldogasszony oltalmába ajánlotta magát.
Az Árpád-korban Szűz Mária lett a magyarok legfőbb oltalma; a koronázótemplomok, főpapi székesegyházak, számtalan monostor, búcsújáróhely és templom az ő pártfogása alatt álltak. Árpád fehéregyházi sírja fölé is Nagyboldogasszony tiszteletére emeltek templomot; Mária oltalma alatt állott a székesfehérvári bazilika, királyaink koronázó- és temetkezőhelye, továbbá az esztergomi bazilika, a kalocsai érseki, váci, győri püspöki székesegyház – Szent István király alapításai.
Mária mennybevételéről XVI. Benedek pápa a következőket mondta 2010-ben, a Castel Gandolfó-i Villanovai Szent Tamás-templomban bemutatott Nagyboldogasszony-napi ünnepi szentmisén: hisszük, hogy Mária – szent fiához, Jézus Krisztushoz hasonlóan – legyőzte a halált, és az égi dicsőségben van; teljes valójában, testestül-lelkestül. A mennybe felvett Mária nincs messze tőlünk, a menny ugyanis nem a világegyetem egy bizonyos helyére utal, hanem valami sokkal nagyobbra, amit emberi fogalmakkal nehezen tudunk meghatározni.
Isten befogadja örökkévalóságába mindazt, ami most életünkben szenvedés, szeretet, remény, öröm, szomorúság. Istenben az egész ember megtisztul, és így elnyeri az örökkévalóságot. A mennybe felvett Máriában az emberi teremtmény Isten világa szerinti teljes megvalósulását szemléljük.

Géza fejedelem fia Vajk aki a türk nemzetségből származik (valószínű török nyelvet is beszélte) Erdélybe született István a 970 és 980 közötti időszakban. Születésekor a türk eredetű pogány Vajk nevet kapta. Uralkodása alatt a magyar törzsek szövetségéből kialakult fejedelemséget egységes, keresztény magyar királysággá alakította át. Ez 1028-tól az egész Kárpát-medencére kiterjedt. Az általa meghirdetett új politikai irányvonalnak ellenszegülő törzseket (klánokat) fegyverrel vagy békés úton behódoltatta, a lázadásokat leverte. Az ezer éves magyar törvénytár az általa alkotott törvényekkel kezdődik. Az államszervezet kiépítésével párhuzamosan megszervezte a magyar keresztény egyházat, ezért ő és utódai viselhették az apostoli király címet. Magyarországon minden év augusztus 20-án I. István király szentté avatásának napját ünnepeljük. Ezután István el akarta magát ismertetni az ország határain túl is, mint Isten kegyelméből uralkodó királyt, aki nem csak a turulmadár jóslata következtében gyakorolja a hatalmat népe felett, ami csak a pogány uralmi megerősítést adhatta István számára. Ennek érdekében 999-ben Asztrik pannonhalmi apátot küldte Rómába, hogy II. Szilveszter pápával tárgyaljon, akitől koronát és apostoli áldást nyert, és Magyarország belépett az európai keresztény nemzetek sorába, ezen belül is a nyugati kereszténység felé orientálódott. Mindezek mellett megtartotta függetlenségét, és nem lett a császár hűbérese. Ezzel megalakult a keresztény, független Magyar Királyság. A koronát, amely azonban nem azonos a ma Szent Korona néven ismert uralkodói jelvénnyel, István a kereszténység terjesztésében betöltött szerepéért kapta. Ekkor már állt a veszprémi püspökség és a győrinek is megvetették az alapjait. A koronázásra 1000 karácsonyán (más értelmezések szerint 1001. január 1-jén vagy 1001. augusztus 24-én), Esztergomban került sor.I. László magyar király 1083. augusztus 20-án VII. Gergely pápai engedélyével, a magyar püspökök, apátok és előkelők jelenlétében I. István király ezüstládába zárt ereklyéit a székesfehérvári Bazilikában oltárra emelte, ami I. István király szentté avatását jelentette. Ezután „a felszentelés ünnepségének befejeztével a szent testet az egyház közepén (in medio domus) fehér márvány szarkofágban helyezték el.” Ezzel ő lett az első magyar katolikus szent és egyben szent király.
Koronázása millenniumi évében, a 2000-ben augusztus 20-án I. Bartholomaiosz konstantinápolyi ortodox pátriárka a budapesti Szent István-bazilika előtt bemutatott szentmisén jelentette be, hogy a keleti keresztények is felvették egyházuk szentjei közé. Így a nagy egyházszakadás, az 1054-es szkizma óta Szent István király az első, akit mind a római katolikus, mind az ortodox hívők szentként tisztelnek, s aki így ökumenikus hidat jelent.
Ezt részint érezték másrészt a megbízóik felhívták figyelmüket a moszkovita bolsevikoknak, hogy töröljék a magyarság emlékezetéből ezt a történelmi tényt is. Így könnyebb lesz rabszolga sorba hajtani a nemzetet. Még 199o után is láthattuk (láthatjuk) azt az elszánt gyűlöletet a Szent Korona, Szent Jobb, Turul madár, árpádsávos zászló, és egyéb történelmi múltunkat ébren tartó ereklyéink iránt.(Tatabányai Turul madarat az 1945-utání bolsevista megsemmisítéstől a bányászok mentették meg. Ezért Augusztus 20-adikát ünnepelni tilos volt. Majd Átkeresztelték: Új kenyér ünnepé, Alkotmány napjává, hogy az újonnan felnövekvő ,,hasznos Idióták" már ne is tudják ki is volt az az István Király. Hál Istennek a magyar nemzeti gondolkodók ezt is túlélték. De az ingadozók gondolkodásában nagy kárt okoztak (okoznak). Mert az agymosásnak közel sincs vége!

A magyar ,,kommunisták" érezték másrészt a megbízóik felhívták figyelmüket a moszkovita bolsevikoknak, hogy töröljék a magyarság emlékezetéből ezt a történelmi tényt is. Így könnyebb lesz rabszolga sorba hajtani a nemzetet. Még 199o után is láthattuk (láthatjuk) azt az elszánt gyűlöletet a Szent Korona, Szent Jobb, Turul madár, árpádsávos zászló, és egyéb történelmi múltunkat ébren tartó ereklyéink iránt.(Tatabányai Turul madarat az 1945-utání bolsevista megsemmisítéstől a bányászok mentették meg.Ezért Augusztus 20-adikát ünnepelni tilos volt. Majd Átkeresztelték: Új kenyér ünnepé, Alkotmány napjává, hogy az újonnan felnövekvő ,,hasznos Idióták" már ne is tudják ki is volt az az István Király. Hál Istennek a magyar nemzeti gondolkodók ezt is túlélték. De az ingadozók gondolkodásában nagy kárt okoztak (okoznak). Mezőkovácsházán mivel ,,bolsevik" pm van annak ellenére hogy az MSZP alelnöke Balog András felhívta az elvtársai figyelmét hogy saját és a Párt érdekében Ők is emlékezzenek meg, illő módon augusztus 20-ról (ha nehezükre esik is). A városunk pm-je mégis ügyesen kikerülte, az eredeti nemzeti magyarság ünnepének hangsúlyozását. Pedig az előző BIG pm 2009 novemberében pályázott 1.240.000 Forintra a 2011-es István Királyi méltó megemlékezésre. A pénz 2011 augustusi megemlékezésre rendelkezésre állt. Az fel lett használva, egy gyengére sikerült Mezőkovácsházi napokra. Ebből láthatjuk hogy Mezőkovácsházán az agymosásnak közel sincs vége!

Ötéves a beszéd ami mindent megváltoztatott Ime a beszéd Ma öt éve került nyilvánosságra az őszödi beszéd. Gyurcsány Ferenc ebben beismerte: kormányzás helyett hazudtak a választások előtti időszakban. A kiszivárgott felvétel tüntetések sorozatát indította el.
„Nincsen sok választás. Azért nincsen, mert elkúrtuk.”
Nem kicsit, nagyon felkavarta a hazai politikai életet Gyurcsány Ferenc balatonőszödi beszéde. A szocialisták akkor még ,,igazságbeszédet" emlegettek és maga Gyurcsány is vállalta kijelentéseit. Ezután azt mondta soha többé nem hazudik. Sajnos a hazugság kommunistáknál olyan mintha azt mondanánk a tyúkra hogy az most már soha nem fog kaparni. Mivel mint a tyúk de a kommunisták jelleme se soha nem változik.
Lesznek tüntetések. Lesznek. Lehet tüntetni a parlament előtt, előbb-utóbb megunják és hazamennek. – fogalmazott Gyurcsány Ferenc.
Nem unták meg. A beszéd az újkori magyar demokrácia legnagyobb tiltakozáshullámát indította el. A demonstrálók már aznap szeptember 17-én este összegyűltek a Kossuth téren. Másnap pedig megrohamozták és elfoglalták a magyar televízió épületét. A történteket több szakértői és parlamenti vizsgálóbizottság is értékelte ki így, ki úgy. Volt aki azt mondta ez egy provokáció volt. Mivel erre nagyon sok jel utalt. Azért hogy keményebb eszközökhöz nyúlhasson a rendőrség. Hisz nem soká következett 1956-os forradalom és szabadság harc 50-éves évfordulója. Amitől a kommunisták úgy féltek mint ördög a tömjén füsttől. A bizottságok közt abban azonban egyetértés volt, hogy teljesen megváltozott a magyar politikáról alkotott kép.
Ez egy olyan beszéd volt, – amelyik egyben nyilvánosságra is került – ahol egy kommunista tulajdonképpen nyíltan beismerte, hogy hazudott.
"Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana, ha azt a mozgalom érdeke vagy az elvtársak személyes boldogulása így kívánja.” (Alekszandr Szolzsenyicin)
És ez kvázi azt is jelentette, hogy választási csalással jutottak 2006-ban hatalomra.” –Ez sajnos nem egyedi jelenség-. Ez Mezőkovácsházán is így történt. Mezőkovácsházán a választóknak egy év elteltével kezd világos lenni. Azt viszont én el sem tudom képzelni hogy mezőkovácsházán a hazugság tevők beismerjék a tettüket. Igaz Gyurcsány-is a beismerést csak szűk körbe tette. Nem számolt a nyilvánosságra kerüléssel.
Sólyom László akkori köztársasági elnök akkor úgy fogalmazott, morális válság alakult ki Magyarországon.
A kormány azonban helyén maradt. De miért is mondott volna le? Hisz a kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így nevez: lelkiismeret. ,,A kommunista eltorzult lélek! Egészséges szellemű európai ember nem lehet kommunista! Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana, ha azt a mozgalom érdeke vagy az elvtársak személyes boldogulása így kívánja.” (Alekszandr Szolzsenyicin)

1849, október 6-án Aradon is megtörtént a 13 honvédtábornok kivégzése. Reggel fél ötkor eleredt az eső. Arad őrsége riadókészültségben volt. A katonák égő kanóccal álltak a várfalon az ágyúk mellett. A13 tábornok Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Knézich Károly, Lahner György, Lázár Vilmos, Leininger- Westerburg Károly, Nagysándor József, Poeltenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác és Vécsey Károly méltósággal viselte a kivégzést. Közülük a legfiatalabb 30, a legidősebb 54 éves volt. Sápadtan, de keményen lépkedtek a vesztőhelyre. Elsőként Poltemberg Jenőt vezették a bitófához. Haláltusája hosszú és szörnyű volt. Török Ignác szívrohamot kapott, mielőtt a hóhér végezhetett volna vele. Lahner Györgynek aznap volt az 54. születésnapja. Nagysándor József az utolsó pillanatig szivarozott. Ezután következett a halkan imádkozó Knézich Károly, őt Aulich Lajos követte. Leininger-Westburger Károly sokat szenvedett, mire meghalt, mivel nagyon magas ember volt. Mégsem ő szenvedett a legtöbbet, hanem Damjanich János, akinek a maga 190 centijével földig ért a lába a bitófán. A hóhér nem is tudta fölakasztani, hanem meg kellett fojtania.
Gróf Vécsey Károly végignézte társai akasztását. Sápadtan és nagyon egyenesen ment az utolsó, üresen maradt bitófához. S mivel élő bajtársa nem volt, akitől elbúcsúzhatott volna, a halott Damjanich kezét csókolta meg. A holttesteket elrettentésül estig még az akasztófán hagyták, de ezzel éppen az ellenkező hatást érték el, mert a kivégzés helye valóságos búcsújáró hellyé lett. A többi négy tábornokot – Kiss Ernőt, Lázár Vilmost, Dessewffy Arisztidet és Schweidel Józsefet – puskagolyó küldte a halálba.
Kossuth Lajos egyetlen, fonográf által őrzött beszédét 1890-ben vették fel. Az ekkor 88 éves, emigrációban élő politikus Aradot a Magyar Golgotának nevezte. S valóban, háromszorosan is az: kilenc bitófa hirdette az önkényt és a szabadság bukását.
1849. október 6-a, Pest: kivégeznek egy szakállas magyar főlázadót, egy grófot, Batthyány Lajost, az első magyar kormány miniszterelnökét. Batthyány előző éjjel a hozzá becsempészett tőrrel nyakon szúrta magát, és bár életét megmentették, nem lehetett felakasztani. A helyi parancsnok saját hatáskörében „ porra és golyóra” változtatta az ítéletet, ami miatt később Haynau idegrohamot kapott. Batthyány nem engedte, hogy bekössék a szemét, és maga vezényelt tüzet a katonáknak. Utolsó szavai három nyelven hangzottak el:
„ÉLJEN A HAZA!”
1849 augusztusa és 1850 februárja között Aradon még további három honvédtisztet végeztek ki: 1849. augusztus 22-én Ormai Norbert honvéd ezredest, a honvéd vadászezredek parancsnokát – őt szokás az első aradi vértanúnak is nevezni –, 1849. október 25-én Kazinczy Lajos honvéd ezredest, Kazinczy Ferenc fiát – őt szokás a tizenötödik aradi vértanúnak nevezni – és 1850. február 19-én Ludwig Hauk alezredest, Bem tábornok hadsegédét. Lenkey János honvéd vezérőrnagy szintén az aradi várbörtönben halt meg, őt azért nem végezték ki, mert a börtönben megtébolyodott. A magyar nemzeti érzelműek egy kis csapata idén is ellátogat az aradi Magyar Golgotához, hogy lerója kegyeletét a soha nem feledhető hősök előtt!
1990-ig ezt a napot is próbálta elfedtetni a kommunista hatalom. Csak 1990 után próbálta a magyar nemzet méltó emlékhelyé nyilvánítani, a román kormányok és a hazai ,,baloldal" nem kis ellenkezésének kíséretében.

"Csak törpe nép felejthet ős nagyságot,
Csak elfajult kor hős elődöket;
A lelkes eljár ősei sírlakához
és gyújt régi fénynél új szövétneket.
S ha a jelennek halványul sugára:
A régi fény ragyogjon fel honára!"
(Garay János)

Újratemetés 1956. október 6-án
Ez az a bizonyos október 6-a, amelyről nem szívesen beszélünk. Pedig megtörtént…
Rajk László a munkásmozgalom régi, kipróbált harcosa volt.
1945 után Rákosi Mátyás mögött a Magyar Kommunista Párt második emberének számított, belügyminiszterként vezető szerepe volt a B-listázásban, a társadalmi szervezetek szétverésében, a kisgazdák „leszalámizásában”, az 1947-es hírhedt kétcédulás választások megszervezésében.
A koncepciós per indítéka csupán az volt hogy összeveszett a két hétpróbás gazemberrel. (Farkas Mihály-al, Péter Gábor-al).
Rajk Lászlót és társait koncepciós perben 1949-ben halálraítélték és kivégezték elvtársai.
A holttestüket egyszerűen elásták végtisztesség nélkül a gödöllői országút közelében.
Rákosi a Heves megyei pártaktíván kénytelen volt egyértelműen kimondani Rajk László ellen a perben felhozott vádpontokban a teljes ártatlanságát. A politikai bizottság pedig március 29-én határozatot fogadott el Rajk László holttestének exhumálására és eltemetésére.
1955 őszén jogilag rehabilitálták, majd 1956 tavaszán a párt is rehabilitálta őket.
Rákosi Mátyás kommunista pártvezető 1956. júliusi menesztése után került napirendre az újratemetésük. A közvélemény (és a jugoszlávok) nyomására végül 1956 szeptemberében a Magyar Dolgozók Pártjának vezetése határozott a nyilvános temetésről.
1956. szeptember 16-án kezdték meg volt vezető államvédelmisták bevonásával, akik útmutatásokat adtak a sírok hollétére vonatkozólag. (Szerintük Pálffy Györgyöt Gödöllő és Aszód között, Rajk Lászlót Gödöllő közelében egy erdős területen, Sólyom Lászlót a váci temető mellett temették el annak idején.) Szeptember 26-án megtaláltak hét holttestet, közöttük Rajk Lászlót, Pálffy Györgyöt, Szőnyi Tibort, Szalai Andrást. A politikai bizottság szeptember 28-án úgy döntött, hogy e négy mártírt a Kerepesi úti temetőben, mint a „párt halottait” katonai gyászpompával kell eltemetni.
A Rajk-perben meggyilkoltak rehabilitálása minden más ügynél szorosabban kapcsolódott a szovjet–jugoszláv és ezzel összefüggésben a magyar–jugoszláv kapcsolatok rendezéséhez, ennek kifejezetten előfeltétele volt.
1956. október 6-án a Kerepesi úti temetőben hatalmas tömeg előtt zajló megemlékezésen Rajk László, Pálffy György, Szőnyi Tibor és Szalai András hamvait díszsírhelybe helyezték. A sorstársak nevében búcsúzó Szász Béla az egész sztálinista korszak temetéséről beszélt. A temetést követően antisztálinista tüntetés zajlott le a Batthyány-örökmécsesnél „Nem állunk meg félúton, sztálinizmus pusztuljon” jelszóval.
Október 13-án és 20-án eltemették a honvédség és a rendőrség mártírjait is.
A magyar nép nem Rajkot gyászolta hanem a sztalinizmus végóráit látta az újratemetésben. Három órán át sűrű sorokban, végeláthatatlan menetben tisztelegtek a gyárak munkásai, az értelmiségiek, a Néphadsereg tisztjei és harcosai, az egyetemek és a főiskolák hallgatói - mintegy 300.000-en haladtak el a ravatal előtt.
Az újratemetés demonstráció volt a gyökeres változásokért! A Magyar Dolgozók Pártja (MDP, az akkori kommunista párt) vezetése még ezt a figyelmeztetést sem vette tudomásul. Igaz, néhány nappal később visszavették a pártba Nagy Imrét. Sor került Farkas Mihály letartóztatására is.
A temetés után a párt és sajtója szerint két-háromezer ember vett részt az újratemetésen. A Populaire című francia lap 300 ezerre tette a megjelentek számát. A határozatban foglalt becslés tehát legalább százszorosan téves volt, ami arra vall, hogy a politikai bizottságnak fogalma sem volt a magyar társadalom, s azon belül a párttagság hangulatáról, a felháborodás és az elégedetlenség mértékéről.
1956 késő tavaszán és nyarán a Petőfi Körben, az Irodalmi Újságban, egyéb fórumokon a nyilvánosság előtt vetődtek fel a magyar társadalom, a gazdasági, politikai és kulturális élet alapvető kérdései. Mindezek mögött ott munkált a tisztázatlan és lezáratlan törvénysértések ügye. Nyilvánvaló volt, hogy ezek rendezése az előfeltétele a megújulásnak. Mindenkit mélyen megráztak Rajk Júlia (Rajk László özvegye) szavai a Petőfi Kör 1956. június 18-i ülésén: „Én nem nyugszom addig, amíg azok, akik tönkretették az országot, a pártot, az emberek ezreit pusztították el és millióit boldogtalanságba taszították, el nem nyerik büntetésüket. Elvtársak, segítsetek engem ebben a harcomban.”
Ez az elszántság akkor szépen hangzott, azt persze akkor senki nem gondolta hogy a felelősségre vonás még 2011-ben sem lett végrehajtva. Sőt a bűnösök leszármazottai a rendszerváltás haszonélvezői nyertesei. Mindez azonban ekkor már nagyon kevés volt, és elkövetkezett 1956. október 23-a, majd az azt követő megtorlások… A megtorlások egyik motorja az az Apró Antal volt, aki néhány héttel korábban még arról szónokolt, hogy soha többé… Mert a kommunisták ilyen szavatartó emberek! 50 évvel később Apró Antal unoka veje Gyurcsány Ferenc folytatta a megtorlást a forradalom 50-edik évfordulójának megemlékezőin és békés járókelőkön!
A világ azóta csupán ennyit változott.
Október 6-át egyébként a kommunisták nem tartották számon. Hogy az újratemetést miért pont erre a napra tették? Ez is felért egy provokációval, hiszen legalább is Rajk László nem tartozott a mártírok közé! Ő semmivel nem volt különb mint a ,,hóhérai"

Ma október 12 igen szomorú és gyászos nap 1956 október 12 amikor a hatalom beismeri és rehabilitálja az általuk 1946-1956-közt kivégzett 350 koncepciós perben HALÁLRA ítélt, és mintegy 150 ÁVH, rendőrségi, és egyéb vallató helyeken halálra KÍNZOTT áldozatot. Beismerték hogy, mintegy 500 ezer magyar sínylődött szovjet munka és hadifogoly táborokba. De 7-800 ezer embert érintett a hazai internáló táborokba elhurcolt lakosok száma. Ezek a cselekedetek közvetve mintegy 3-4 millió magyart érintett. Bizony ez jelentette az igazi gyűlöletet a kommunista rendszer iránt. Az akkori kommunista vezetés azt hitte hogy ez a beismerés lecsillapíthassa a magyar nép ellenszenvét. Én azt hiszem hogy a 2006-os Gyurcsányi Balatonöszödi ,,IGAZSÁG" beszéd is ebből fakadt. Tehát megállapítható hogy ez a társaság semmiből sem tanul. De a legszomorúbb hogy még mindég Ők és utódaik a mai napig keserítik a Magyar nép életét. Csupán annyi a változás hogy az ország mosott-agyú része ezeket önként szabad akaratából. szabad választásokon tartja a politika élvonalába. De mint láthatjuk most is épp oly rombolók, kártékonyak mint az elmúlt 50-évben! Ezért megpróbálom felvillantani 1956 október 23-hoz vezető momentumok egy részét.
Én így látom ha te másként látod írd meg.A teljes igazságot 1956-ról.

Népünk igenis a zsidó bolsevizmus ellen lázadt fel 1956-ban, de 2006-ban is! De belátta hogy a lázadások ezen társaságok ellen kudarcra van ítéve, ezért 2010-ben demokratikus eszközökkel győzte le őket. Csak remélem hogy a politikai visszatérésüket minden szinten megakadályozzák a jövőben, még itt Mezőkovácsházán is. Mert nincs jó vagy rossz kommunista, csak kommunista van.
“A kommunistánál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust még nem produkált a történelem. Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra- és szellemellenességük elképzelhetetlen minden más, normális, azaz nem kommunista ember számára. A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így nevez: lelkiismeret. A kommunista eltorzult lélek! Egészséges szellemű európai ember nem lehet kommunista! Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana, ha azt a mozgalom érdeke vagy az elvtársak személyes boldogulása így kívánja.”
Fecseg a felszín és hallgat a mély. Korunk ötvenhatról szóló szó- és betűáradatáról óhatatlanul e költői sor jut eszünkbe. Hiába ismeri el ugyanis ma már minden történész, hogy 1956-ban forradalom és szabadságharc volt, ha valódi előzményeit, lefolyását, és főként a forradalmat megtorlók jellemrajzát, hovatartozását továbbra is tabuk fedik. Ezért az alábbi írás célja, hogy a teljes igazság egy kis szeletét feltárja róla:

Előzmények: hazánk szovjet megszállása, a vezetés zsidó arculata
Ahhoz, hogy 1956 miértjeire kielégítő válaszokat kapjunk, részletesebben kell megismerkednünk előzményeivel. David Irving brit történész, a kommunisták és a liberálisok meghamisította történelem egyik legjelentősebb újraértékelője, 1981-ben megjelent, '56-os forradalmunk és szabadságharcunk igaz történetét egyedülálló alapossággal ismertető, magyarul is hozzáférhető könyvében ("Felkelés") leszögezi, hogy 1956 előzménye nem az SZKP Huszadik Kongresszusa, még csak nem is az 1953-as berlini felkelés volt, hanem a Vörös Hadsereg hazánk földjére lépése a második világháború során.
De persze régebbre is visszanyúlhatunk, 1919-re, a 133 napos zsidó csőcselékuralomra. Addig a magyar nemzet nem ismerte a zsidó Marx és Lenin tanításait, miként a kiegyezés utáni korszak társadalmi elégedetlenségeit meglovagoló szociáldemokraták áligazságait sem. Nálunk nem volt kommün, mint Párizsban, 1871-ben. Ami ellenben 1919-ben történt hazánkban, megmutatta, mennyire nem legenda, amit a Zsidó Világszövetség 1910-ben meghirdetett: Ausztria-Magyarországot fel kell darabolni, és Magyarország földjén zsidó államot kell létrehozni. A magyar nemzet természetes ellenállása miatt ez megbukott '19-ben, miként '56-ban, 2010-ben is.. Utóbb nemcsak azért, mert még emlékeztek a Lenin-fiúk és a Szamuely-Samuel Tibor és terroristái, a Cserny-különítmény soha nem feledhető gaztetteire, hanem azért is, mert a két világháború közötti negyedszázadban még volt magyar nemzet, amelyet nemzeti öntudat és keresztény szellem jellemzett, és arculatát olyanok határozták meg, mint vitéz nagybányai Horthy Miklós, Gömbös Gyula, Imrédy Béla, Teleki Pál, Klebelsberg Kunó, Hóman Bálint.
Védték 1944-1945-ben, ha kellett, gyermekfejjel fővárosunkat, és logikus, hogy 1956-ban sem tettek mást, hiszen az ellenség mindkét esetben ugyanaz volt, a zsidó bolsevizmus, amelyről a két világháború között tucatnyi leleplező könyv jelent meg: róluk a Mindszentyhez mindhalálig hű Nyisztor Zoltán pápai prelátus úgy nyilatkozott, hogy amíg jómaga nem ismerkedett meg személyesen kommunistaellenes sajtótevékenysége miatt az Andrássy út 60 1945 utáni állapotaival, voltak némi kétségei hitelességüket illetően. Ugyanis alig tudta elgondolni is, hogy azokról a kínzásokról és kivégzésekről szóló tudósítások, amelyek bennük szerepeltek, mind szóról szóra igazak. Sok százezer nemzettestvérével együtt hamarosan megtapasztalhatta, hogy igazak bizony.
FOLYTATÁSA következik

Nézzük az oktatásban, a tömegtájékoztatásban ma is tudatosan elhallgatott tényeket, amelyek nélkül nem érthetjük meg, mi vezetett 1956-hoz! A Vörös Hadsereg parancsnoksága 110 000 férfit űzött kényszermunkára Budapestről, azon kívül félmilliót az ország többi részéből. A megszálló, a népünket erkölcsétől eltántorítani akaró, vagyonából kifosztó szovjet csapatok - ahogyan Irving megjegyzi - a "sztyeppék kulturálatlan termékei" voltak. Közel egymillió magyar leányt és nőt erőszakoltak meg, akik közül sokan gyermektelenek maradtak örökre. Volt, hogy egy csinos titkárnőt és leányát tizenkét orosz katona erőszakolta meg. Ahová betörtek, kő kövön nem maradt. Körmenden például a Batthyány-kastélyban a bútorokat összetörték, a puskák csövét a falhoz vágták, majd az udvarra dobták. Az Árpád-kori függőpecsétes oklevelek fa pecséttokjával "tisztították" csizmájukat, az okleveleken pedig krumplit hámoztak, vagy a város környéki vizes árkokba hajították, illetve WC-papírnak használták őket, vagy egyszerűen elégették. A kölnit garatra öntötték, mert azt hitték, hogy vodka. A halat, hogy megmossák, leöblítették a WC-kagylóban, és ha a hal eltűnt, bosszúból agyonverték a háziakat.
Az 1948-ban teljhatalomra jutott, zsidók vezette Kommunista Párt kétfrontos harcot vívott. Először is mindenkit, aki bármennyire szembeszállt a bolsevizmussal, fasisztának, "burzsuj"-nak, osztályidegennek, a "népi demokrácia" ellenségének tekintett, akiket be kell börtönözni, sőt ki kell végezni, vagy még a vizsgálat idején agyon kellett verni, másodszor a kereszténységet és az annak elkötelezett nemzeti sajtót teljesen fel akarta számolni.
Ismeretes, hogy Mindszentyt halálos ellenségének tekintette Rákosi (Rosenfeld) Mátyás. Legszívesebben kivégeztette volna, figyelmeztetve, hogy követőikre is ez vár.
Az azonban már kevésbé ismeretes, hogy azért kerülte el a kivégzést, mert miután Rákosi szándékáról értesült Franco tábornok, tudatta Sztálinnal: ha Mindszentyt elteszik láb alól, kivégezteti az összes spanyolországi kommunistát. Ha a kivégzést igen, a fizikai megleckéztetést mégsem kerülhette el sem Ő sem alsóbb rangú hitbéli társai( még a legkisebb település papjai sem). Mindennél többet elárul a bolsevizmus természetéről, hogy amikor az Andrássy út 60-ba került, egy partizán belerúgott, és azt mondta neki: "Életem legboldogabb pillanata volt ez."
Rákosi fő támasza, az Andrássy út 60 új ura, Péter (Auspitz) Gábor korántsem csak a nyilasokat kínoztatta, hanem mindenkit, akinek elege lett a zsidó bolsevizmusból. Élet-halál ura volt. Vitéz Málnási Ödön, a kiváló történész így foglalta össze "Magyar Mártyrok" című könyvében, mi zajlott az Andrássy út 60 pincéiben:
„A tízezrével elfogott hazafiak 20 körme alá 10-10 gombostűt vertek, s azután gumibottal összes körmeiket leverték, lemanikűrözték. Vagy az áldozatot seprűnyélre kötve, talpával lefelé fordítva, talpait órákon át gumibottal addig csépelték, míg kétszeresére dagadt, aztán arra kényszerítették, hogy vödör hideg vízben áztassa lábait. Vagy az áldozatról lehúzták harisnyáit, szájába nyomták, hogy ne tudjon ordítani, még egy gázálarcot is kötöttek rá hangfogónak, azután hozzáfogtak a legkülönfélébb 'munkához': nemi szervét gumibottal cafatokra verték, vagy vékony üvegcsövet nyomtak bele, és vaskalapáccsal addig verték, míg az üvegcső apró szilánkonként belepréselődött. Az ilyen áldozat két év múlva is sírt, ahányszor örökké gennyező nemi szervén vizelnie kellett. (Rosenberg Ibolya vezette be ezt a kínzási módszert.) Vagy az áldozat nemi szervét íróasztal fióknyílásba tördelték. Vagy az áldozat nemi szervére 2-3 gumiforrasztó sallert kötöttek, meggyújtották és így a nemi szervet teljesen leégették. (Dr. Farkas Ferenc ügyvéden kipróbált módszer, azután általános.) Ha nő volt az áldozat, akkor nemi szervét addig döfködték gumibotokkal, míg véresen kifordult, és az áldozat hónapokon belül szörnyű kínok között meghalt.
Vagy az áldozatot hátrafektetve lekötötték, hasára vaslábos alá patkányt kötöttek, a másik vaslábosba föléje égő parazsat tettek, és így a patkányt arra késztették, hogy az áldozat hasán keresztülfúrja magát és elmeneküljön a megsüléstől. (Dr. Böhm Ferencen kipróbált módszer.) De a leggyakoribb az volt, hogy az áldozatot nagyon sokan megrohanták, földre gyömöszölték és végtagjaira állva, gumibotokkal csoportokban váltva egymást, órákon keresztül addig csépelték, míg egész teste, feje csupa seb és vér volt. Ilyen kínzások közben egyedül a budapesti központjukban, az Andrássy út 60-ban naponként legalább 30-40 halt borzalmas mártírhalált. Aki életben maradt, gondolkodás nélkül aláírta az általuk előre megfogalmazott jegyzőkönyvet, mert számára a mielőbbi felakasztás megváltást jelentett a borzalmas kínzásoktól. Ha a 'népügyészségen' eszébe jutott a kínzásokra hivatkozva vallomását visszavonni, vagy ezt a csőcseléknek is legaljából összeszedett népbíróság előtt merészelte megtenni, akkor nyomban visszaadták 'pótnyomozás'- ra a politikai rendőrségre, ahol újabb borzalmas kínzások után vállalta önmaga ellen a hamis vallomást, hogy végre felakasszák. A legtöbb áldozatnak legalább 50-100 zsidó meggyilkolását kellett elismernie. Ha össze lehetett volna szedni ezen jegyzőkönyveket, akkor kiderült volna, hogy Ábrahám óta egész földünkön együttvéve sem élt annyi zsidó, mint amennyinek meggyilkolását az ilyen tortúrákkal készült jegyzőkönyvek számadatainak összegezéséből ki lehetett volna mutatni." Ezek után nehéz lehet elképzelni hogy a kínzások elszenvedői és azok családtagjai, jó szívvel gondoltak volna az akkori hatalomra. Persze az akkori hatalom leszármazottai, vagy azok mai kiszolgálói, most nemes egyszerűséggel azt mondják FELEJTSÜK el!
Fojtatás következik!

A magyarság tömegeinek fizikai megnyomorításával párhuzamosan mindent megtett a bolsevizmus, hogy a Lenin által a "nép ópiumá"-nak nevezett vallást kiirtsa. A nőket a megerőszakolásuktól testével védő báró Apor Vilmos győri püspök meggyilkolását követően főleg az ifjúsággal foglalkozó világi- és szerzetespapokat üldözték (néhányukat, mint Kun András minoritát és Kiss Szaléz hitoktatót elsők között végezték ki). A kötelező hitoktatást eltörölték és megfenyegették a gyermeküket hittanra járató szülőket. A kipróbált, a lelkipásztorkodásban kimagasló egyéniségeket lemondatták vagy száműzték, és helyükbe az úgynevezett békepapok kerültek. Az egyházi ingóságok javát elkobozták. Ugyanígy jártak el a szellemi életben is: közel 4700 "fasisztának, szovjetellenesnek, antidemokratikusnak" bélyegzett sajtótermék tömeges megsemmisítését rendelték el.
Mindezzel szembesülve azonnal feltűnhet valami, amiről még az önmagukat nemzeti elkötelezettségűnek tekintő történészeink is hallgatnak: a rendszer vezetésének zsidó arculata. Amin nincs mit csodálkozni, hiszen a bolsevizmus bizonyult a zsidó világnézet leghatásosabb kifejeződési formájának. Soha nem fogja megérteni a kommunizmus természetét az, aki nem ismeri a Talmudot. A kommunizmus gyökerei ugyanis nem Marx, Engels, Lenin vagy Trockij írásaiban keresendők, hanem a Talmudban, a Kabbalában és általában a rabbinikus irodalomban.
Így mindjárt megérthetjük, miért a kor legmeghatározóbb alakja Rákosi. Eredeti vezetékneve Rosenfeld. 1892. március 9-én született. Apja zsidó fűszeres. Előbb Budapesten, majd Hamburgban és Londonban banki tanulmányokat folytat. Az első világháború után az oroszok elfogják, Szibériába száműzik, ahol kommunista lesz. Leninnel 1918-ban találkozik először Szentpétervár-ott, aki megismerteti a földalatti szervezkedés mesterségével.
Leninre - akinek tanítómestere a szintén zsidó forradalmár Dzserzsinszkij volt, aki szerint "a legfőbb feladat megölni minden burzsujt!" - úgy néz fel, mint egy Istenre. 1919-ben visszajön Budapestre. A Kommün bukása után Moszkvába, onnan Ausztriába megy. Miután főnökével, Zinovjevvel összevesz, a Komintern 1924-ben visszaküldi Magyarországra, hogy szervezze újjá a Kommunista Pártot, de egyelőre titokban. Kilenc hónap múlva szervezkedéséért letartóztatják, halálra ítélik, de a halálos ítéletet végül nyolc és fél év börtönre változtatják. 1935-ben újra bíróság elé kerül, ezúttal 40 kommunistaellenes magyar 1919-es kivégzése miatt, majd 1940. október 30-án Horthy véglegesen kiengedi a rács mögül, cserébe az 1849-ben a cári seregek zsákmányolta magyar honvédzászlók visszaadásáért. Rákosi tehát újra Szovjet-Oroszországban szervezkedik, ahonnan 1944 végén ismét Budapestre jön. Vezető emberei is mind zsidók, mint Gerő Ernő. Eredeti vezetékneve Singer. Mindenki iránt bizalmatlan, ravasz pártszervező. Szintén zsidó Farkas Mihály (Wolf Izrael) honvédelmi miniszter, nem is szólva a "főideológus"- ról, Révai Józsefről (Kahána Mózes , a propagandaminiszterről.
Azonban nemcsak a felső szinteken (a politikai vezetőrétegben, a közigazgatásban vagy az egyetemi tanárokat kinevező bizottságokban), hanem alsóbb szinteken is megfigyelhetővé vált a zsidó térnyerés. Erre jó példa a már említett börtönvilág. Amíg ugyanis Szovjet-Oroszországban többnyire csak a parancskiadók voltak zsidók, szemben a parancsvégrehajtókkal (akik így kijátszhatták és sokszor ki is játszották a Moszkvából érkező parancsokat elítélt orosz nemzettestvéreik javára), addig nálunk - legalábbis 1945 és 1956 között - mindkettő. Hazánkban tehát még a verőlegények és az őrök között is feltűnően sok volt a nemileg eltévelyedett, szadista hajlamú zsidó. Gulágot megjárt honfitársaink a megmondhatói: ha választaniuk kellett volna Szibéria vagy az Andrássy út 60. között, akkor valószínűleg inkább Szibériát választották volna. Tehát összefoglalva a Magyar nép színe java megjárta a poklok poklát. Ez alól még sok hűséges hazaáruló sem volt kivétel. Még egymás közt is nagy volt a bizalmatlanság. Mindenki rettegett hogy mikor jönnek érte. Ezért minden kommunista szinte versengve hajtotta végre a parancsokat, azt lehetőleg túlteljesítette. Az ártatlan Magyar mindezt elszenvedte. Csak titokban mert arra gondolni hogy meg kéne szabadulni ezektől a szadista barmoktól. Beszélni nem mert szinte senki, mert jórészt a lakosság nagyrészt beszervezték besugónak. FOLYTATÁS KÖVETKEZIK!

1956 perdöntő előzménye tehát a felsoroltakon kívül a nagypolgárok Hortobágyra való kitelepítéséért, a padláslesöprésekért, a kulákok kifosztásáért, a kolhoz- és szovhozrendszer erőltetéséért, a magyar mezőgazdaság és ipar szovjet mintára való tönkretételéért egyaránt felelős zsidó bolsevizmus volt, így a teljes igazság az, hogy népünk igenis ellene lázadt fel.
A forradalom hősei, a menetét késleltetők, tőle vonakodók és árulói
A kommunista-liberális történelemszemlélet két nagy hazugságot ver a fejekbe. Először is azt, hogy 1956 "mindenkié". Másodszor azt, hogy csak azok voltak a forradalmárok, akik a kommunista rendszer megreformálásáért küzdöttek, nem pedig eltörléséért.
A forradalom és szabadságharc szereplői azonban nem moshatók egybe, mert messze nem volt "mindenkié", mivel nem mindegy, ki melyik barikád élén állt. A forradalom történéseivel kapcsolatba kerülő személyeknek négy csoportját különböztethetjük meg.
Az első csoportba a forradalom hősei tartoznak, mindazok, akik kezükben fegyverrel harcoltak a Rákosi–Gerő–Farkas–Révai négyes fogat, majd a benyomuló szovjet csapatok ellen.
A világ akkori legnagyobb hadseregét akarták kiverni hazánkból. Ezzel kivívták a keresztény világ elismerését: nem véletlen, hogy róluk és általuk népünkről XII. Piusz pápa a legnagyobb csodálattal nyilatkozott. Többségük munkás volt. Ők fogtak fegyvert legelőször, és csak utánuk az egyetemisták.
A "reformkommunisták" szerint ötvenhat igazi hősei nem a rendszer szellemiségét, hanem gyakorlatát akarták megváltoztatni, ami persze fából vaskarika. Ha valakiket, akkor a munkásokat lehetett legkevésbé megtéveszteni. Ők nem reformokat akartak, vezetőváltásokat, hanem a rendszer teljes felszámolását. Ezt fejezték ki zászlóik felirataival is: "Ruszkik haza!", "Többpártrendszert, szabad választásokat!", "Lengyelország utat mutat, kövessük a magyar utat!", "Bem apó és Kossuth népe, fogjunk össze, kéz a kézben!".
Az sem igaz, hogy a munkástanácsok az "emberarcú szocializmusért" szálltak síkra. A munkástanácsok különben is csak a szovjet csapatok november 4-i bejövetele után alakultak meg, így az október 23-án kirobbant harcokban nem vehettek részt, arról nem is beszélve, hogy a "tanács" kifejezés érthetően igen rossz szájízt keltett a felkelőkben, hiszen elegük volt az ígéretekből, a tanácsokból.
Tudták, hogy kommunistákkal értelmetlen tanácskozni.
A forradalmi hősök között elsők között említendő továbbá a szellem erejével harcoló Mindszenty bíboros. Leírhatatlan hatással volt a tömegekre, katolikusokra és protestánsokra egyaránt, de gyakran még a hit iránt közönyös emberekre is. Azok, akik 1946-ban még Budapest egyik legszebb temploma, a Regnum Marianum lebontásában vettek részt, hogy helyébe Sztálin óriásszobra kerüljön, 1956-ban már hatására darabjaira zúzták a "kőgeneralisszimus"-t, azt kiáltva: "A templomot akarjuk! Sajnos a mai napig nem áll templom a régi helyén. 2006-ban még egy fakereszt is kiverte a biztosítékot az MSZP korifeusainál. A Regnum Marianum-ot akarjuk!" Ötvenhatos forradalmi rádióbeszéde felrázta népünket. Kijelentette: "Mi semlegesek vagyunk, mi az orosz birodalomnak nem adunk okot a vérontásra.
A második csoportba a forradalom menetét késleltetők, mindenekelőtt a "Petőfi Kör" irodalmárai tartoznak, élükön Déry Tiborral és Háy Gyulával. Felfogásuk az volt, hogy "ha valamit nem tudsz megakadályozni, akkor állj az élére". A forradalom élére kívántak állni, de csak azért, hogy kifogják a szelet a vitorlából. A felkelők határozott követeléseit mérsékelni akarták. Követeléseik túlságosan általánosak, így hatástalanok voltak. A forradalom leverése után ugyan számosan börtönbe kerültek (Déry Tibor, Háy Gyula), de jóval a kiszabott büntetési idő lejárta előtt kiszabadultak, hiszen Kádár János tudta, hogy kuruckodásuk csak a valódi forradalmárok megfékezését szolgálta. Történelmi szerepük felnagyításáért a felelősség elsősorban a liberális médiumokat terheli.

A harmadik csoportba a forradalmi eseményekkel szemben vonakodók tartoznak, elsősorban Nagy Imre és hívei. A nyugati történészek és újságírók többségének állításaival szemben tény, hogy a több mint másfél évtizede szinte kizárólag dicsőített Nagy Imre ifjúságától fogva szilárdan hitt a kommunizmusban. Még a pártfegyelemben sem ismert pardont. Két évtizeden át élt Szovjet-Oroszországban. Csupán annyiban különbözött Rákosi-Rosenfeldtől, hogy nem moszkvai, hanem jugoszláv - Titó-i - típusú kommunizmust akart. Az 1956-os szereplésre is a Szovjet megszállok képviselői bízták meg. (Andropov, Mikolyán Szuszlov)). Ezért nem véletlen például, hogy a győri felkelők vezére, Szigethy Attila azzal fenyegetőzött, hogy ha nem ad engedményeket a forradalmároknak, Budapestre jön és megdönti kormányát. Az engedmények javáról. Ráadásul az engedményekről nem egyedül döntött, hanem Mikojánnal vagy Szuszlovval egyeztetve, még az utolsó húzásáról ís a tanácsadói döntöttek, hazánknak a Varsói Szerződésből való kilépését és az ENSz-hez való fordulását.Ez kellet ahoz hogy legalizálják a szovjet hatsereg kiméletlen agresszióját. Élete utolsó pillanatában jött rá hogy valóban Ő csak egy játszma bábuja volt. Mikor ráeszmélt a valóságra, arra hogy ebben a játékban Ő csak egy feláldozható bábú akkor szembesült a valósággal, végső elkeseredettségében nem ismerte el Kádárt miniszterelnöknek és nem mondott le, mindez azonban nem változtat a a tényen: élete javát a kommunizmusnak áldozta, ezért nem lehetett a forradalom vezéregyénisége. De családja nem tagadta meg neveltetésüket, Ez magyarázza hogy lánya és családtagjaik kizárólag csak a kommunistákkal hajlandók Nagy Imre sírját megkoszorúzni. A vér nem válik vízzé! Remélem a magyar történelemben Nagy Imre szerepe, megítélése helyére kerül!
Végül a negyedik csoportba a forradalom árulói tartoznak. A sor élén Kádár (Csermanek) János áll, aki még a saját maga által átélt történelemből sem tanult, például abból, hogy Rákosi-Rosenfeld utasítására egyik elvtársuk, Farkas Vlagyimir valaha az ő körmét is letépte és a szájába vizelt. Közéjük tartozott ugyanakkor a korábban népkutatásairól ismert Erdei Ferenc is, és mindazok, akik október 23-a és november 4-e között ugyan a forradalom támogatóinak tetették magukat, ám a szovjet csapatok bevonulása után maguk is részt vettek a tömeges megtorlásban. A következő fejezetben 1956-os események kirobbantóiról esik szó. Azokról akik meggyújtották a ,,kanócot" amiből nagy véráldozat lett.
FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK!

Bizony még sok víz lefolyik a Dunán mire a Magyar polgár megtudhatja valójában mi is történt. Ehhez próbálok egy kis fogódzót adni.1956 októberében nem népfelkelés vagy forradalom, pláne nem ellenforradalom volt, hanem az oroszok és magyarországi helytartóik által már 1955-ben kitervelt, később megszervezett és 1956. október 23-án céltudatosan kirobbantott puccs, egy államcsíny, amelynek az Osztrák Államszerződés megkötését követően Magyarország további orosz megszállását kellett igazolnia. Ezért itt nem látom célszerűnek beszélni hősökről. Itt csak megtévesztett áldozatok voltak.
A Szovjetunió már a második világháború megvívásának feltételéül szabta Kelet-Európa új-gyarmatosításának lehetőségét. A jóvátételen túl gazdasági kizsákmányolásának lehetőségével. Az Egyesült Államok is, Anglia is boldogan ígérte, majd adta oda mások javait. Szovjetunió olyan államokat is követelt, amelyek Angliának és Franciaországnak már a háború megkezdése előtt szövetségese volt. Ide tartozik elsősorban Lengyelország és Csehszlovákia. Vagy Albániát ide tartozott volna Magyarország is, ha a hazai zsidóság a láthatatlan szabadkőműves hatalom utasítására nem rángatta volna bele a világháborúba.
Magyarországnak ugyan értésére adták, hogy Hitler utolsó csatlósaként a Szovjetunió vazallusává kell válnia.
A helyzet fonákságát látva a két szabadkőműves csaló: Roosevelt és Churchill Sztálinnal megegyezve ezeket az államokat a Szovjetunió biztonsági övezetének nevezve, a Szovjetuniónak adták.
Itt azonban egészen másról van szó. Európa térképének vizsgálata során szembetűnik az úgynevezett szocialista országok összefüggő tömbje. Ha ezt még kiegészítjük Jugoszláviával, aki Oroszországnak, s egyben jogutódjának, a Szovjetuniónak önkéntes vazallusa volt és maradt. Ahol a szocialista társadalmi rendszer még a Szovjetuniót is túlélte. Lelki szemeinkkel képzeljük hozzá ehhez a tömbhöz Görögországot is, amelynek megszerzésére a háború után a Szovjetunió komoly erőfeszítéseket tett. Mivel azonban a háborús adásvételben Görögország nem szerepelt, az Egyesült Államok fegyveres erejével megvédelmezte.
Sztálin terve szerint az az ötven év, amelynek idejére vazallusai kizsákmányolására lehetőséget kapott, elegendő lesz ezeknek az államoknak az előkommunizálására, majd egy következő háborús konfliktussal könnyűszerrel mondhatni "saját kérésükre" a Szovjetunióhoz lesznek csatolhatók. Egy ilyen megoldás nagyon is beleillett a láthatatlan világhatalom szabadkőműves terveibe. A ,,Magyar" Kápok ezt a törekvést teljesen kiszolgálták ezekről már írtam a forradalmat megelőző írásomban.
Az új kollaboráns zsidó oligarchia és szekértolóik minden erőszakossága, kegyetlensége hiábavalónak bizonyult. Ezért volt szüksége a három nagy csalónak megállapodnia a béke szükség szerinti fegyverrel való megvédésére is.. Hruscsov ugyan rövid utódlási torzsalkodást követően Sztálin örökébe verekedte magát.
Ezt szolgálja az 1956. február 14-25. között megtartott, a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa, ahol Hruscsov meghirdeti a két világrendszer "békés együttélésének" szükségességét, A hruscsovi kritika megzavarta a világ kommunistáinak szinte teljes egészét. Mivel a magyarországi zsidó-kommunista hatalom kegyetlenkedése a kezére adott magyar nemzet felett meghaladta a többi kelet-európai vazallusok bármelyikét érthető, hogy a zavarodottság is itt volt a legnagyobb. Ennek következményeit a láthatatlan szervezők alaposan ki is használták. A XX. kongresszus befejezését követő hetekben a magyar kommunista hatalom titkos szervezésében megalakul a Petőfi Kör, amelynek oly nagy szerepe lesz az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc kirobbantásában. Éppen ezért a szovjet XX. pártkongresszus önkritikája és a Petőfi Kör megalakulásának ez a furcsa egybeesése nem tekinthető a véletlen művének.
A magyar kommunisták zsidó vezetése a XX. kongresszusi szennyes kiteregetése után aggódni kezdett, vajon elegendő lesz-e a Varsói Szerződés ürügye a szovjet csapatok hosszú távú magyarországi állomásoztatásához? A New York-i szabadkőművesek minden eshetőségre felkészülve, a zsidóság hatalmának átmentésére két alternatívát dolgoztak ki. Mindkét megoldás nemcsak feltételezte, hanem szükségesnek is tartotta a szovjet csapatok további magyarországi állomásoztatását. Első változat: Békés, ám hangos átmenet a hatalmi struktúra (az egypárti diktatúra) átmentésével. Valamilyen konszenzus létrehozása a szovjet csapatok számukra további állomásoztatására.. A második válltozat: Nyílt felkelés provokálása, fasiszta és antiszemita jelszavak kíséretében. Ezzel bizonyíthatóvá válik a fasizmus visszatérésének veszélye, amely szükségessé teszi a szovjet csapatok beavatkozását, majd állomásoztatásának meghosszabbítását. Ez biztosítja a Status quo fenntartását, az államkapitalista társadalmi és gazdasági rend ötvenéves próbaidejének kitöltését. A hatalom békés átmentése ugyancsak kiszámíthatatlan veszélyeket rejt a többi vazallus állam vonatkozásában is. Lengyelországban hasonló gondokkal küzd a zsidó-kommunista vezetés. A lengyelek már eddig is a magyaroknál jelentősebb mértékben fejezték ki elégedetlenségüket. Lengyelország - bár maga is vazallusa a Szovjetuniónak e szocialistának nevezett társaságba való besorolása más körülmények között történt, mint Magyarországé. Őt Magyarországgal ellentétben nem vesztes, hanem győztes államként kényszerítenék oda. Bár a Szovjetunió nemigen mutatott kíméletet a kezére adott országok nemzeti érzelmeire, mégis nagyobb nemzetközi szolidaritásra lehetett számítania, mint Magyarország esetében. Nem volt jobb a helyzet a többi szocialista gyarmat esetében sem.
A megoldás tehát kézenfekvő! Nem szabad megvárni a vazallus államok egységes fellépésének kialakulását a Szovjetunió ellen. Bár a szovjet haderő képes lenne azok egyidejű felkelésének katonai vérbefojtására, s a háborúban győztes hatalmak beavatkozásától sem kell tartania - hisz megállapodtak a béke fegyveres megőrzésében - mégis egy ilyen "béke védelem" rossz fényt vetne, és alaposan meg is nehezítené a kapitalista gyarmatok "felszabadításához" szükséges fellázítását. Márpedig ez a Szovjetunió háború utáni feladatát képezi, hiszen ennek álcázására találták ki az egész hidegháborús szélhámosságot. A második világháború legfőbb célja tulajdonképpen nemcsak Németország leverése volt, hanem jó alkalom a világ gyarmatbirodalmának újrafelosztására. Roosevelt nemcsak a német és japán gazdasági versenytársat tartotta veszélyesnek, hanem Angliát és Franciaországot is, akiket a második világháború nélkül aligha tudott volna csőbe húzni. A Szovjetunió gyarmati attrakciókhoz szükséges politikai, diplomáciai, nem utolsósorban katonai erejét nem szabad elforgácsolni a katonailag megszállva tartott vazallusai egyenként és folyamatosan jelentkező ellenszegüléseire, megfenyítésére. Sokkal célszerűbb kiválasztani közülük egyet, s azt elrettentő példaként olyan szigorúan megbüntetni, hogy a többieknek hosszú időre kedvét szegje mindenfajta "békétlenkedéssel" szemben.
Ki kellett választani tehát, ki legyen az a fekete bárány, amelyen a port el kell verni. A szovjet titkos rendőrség 1953-as keletnémet fiaskója már eleve kizárttá tette egy két vagy három évvel későbbi próbálkozás lehetőségét. Kelet-Németország különben sem jöhetett számításba, hiszen Hruscsov álmaiban már megfogalmazódott a hosszú távú szovjet-német gazdasági együttműködés óhaja. Amint látni fogjuk, ennek az Egyesült Államok ellenére történő masszív szorgalmazása vezetett 1964-ben bekövetkezett Hruscsov bukásához is. Lengyelország, ahol a politikai vezetést Magyarországhoz hasonlóan szinte kizárólag a zsidóság reprezentálja, Az ország viszonylag nagy népessége, de még inkább vazallussá kényszerítésének körülményei miatt nem tűnik jó megoldásnak. Csehszlovákia abban az időben még szóba sem jöhet, hisz ő is győztes állam, jelentős bonyodalmakkal járna. A ravasz románok már titokban ekkor is keresik a kapcsolatot Kínával. Az Egyesült Államok felé is kialakulóban van az a közvetítői kapcsolat, amely az egész hidegháború idején nagy szolgálatot tesz a Szovjetuniónak. Kár lenne megszakítani! Bulgária a régi szláv testvér, hűséges szolga, semmiféle okot nem adott egy esetleges gorombaságra.
Nem marad tehát más, mint Magyarország. Történelmi előélete is leginkább predesztinálja egy alapos megleckéztetésre. Az Osztrák Államszerződés várható megkötésére tekintettel az ausztriai Baden bei Wien-ben állomásozó szovjet tiszti csoport már 1955 tavaszán megtervezte maradását. Ha nem Ausztriában, hát Magyarországon. Nem állt szándékukban visszavonulni a Szovjetunióba. Mint ahogy a szovjet kormánynak sem állt, sem szándékában, sem érdekében visszavezényelni őket a Szovjetunióba. És valóban a szovjet csapatok Ausztria elhagyása után nem a Szovjetunióba vonultak vissza, hanem áttelepültek Magyarországra. Főleg a Dunántúlt "vették birtokukba".
A Szovjetunió és magyarországi helytartói 1956-os forradalommal kapcsolatos üzelmeiről a magyar újságolvasók egy szűk csoportja, akik olvasói voltak a Pest Megyei Hírlapnak, csak 1992. november végén szerezhetett tudomást dr. Tamáska Loránd: Álcázott államcsíny? című nyilatkozata alapján. Baljakin a korabeli felfogás szerint nagy titkot árult el Tamáskának. Ha kiderül, akár életével is fizethetett volna érte. ,,Magyarországon lesznek bizonyos változások- Ne higgyen ezeknek az átmeneti jelenségeknek, nehogy elgaloppozza magát, mert annak később igen hátrányos következményei lehetnek." 1956. november 23. után értette meg a furcsa, de nagyon is jóindulatú figyelmeztetést. Kádár 1956. július 18-án délután 4 óra után fogadta Dr Tamáskát . Ekkor mondta Kádár:- elárulom magának, hogy itt ősszel, októberben forradalmi úton sok minden meg fog változni." A megtörtént események után világos, egyértelmű beszéd! Kár, hogy az akkor gyakori politikai frázisok között nem lehetett komolyan venni! A pesti zsidóságot az Osztrák Államszerződés meg kötése után óriási félelem jellemezte. (A Magyar nép ellen elkövetett bűnei miatt) Akkoriban Pesten ez a vicc járta: "Mi a különbség a jeruzsálemi és a pesti kormány között? Az, hogy a jeruzsálemi kormánynak van egy arab tagja is. A pesti kormány akkor kivétel nélkül zsidókból állott, tehát nem volt még egy magyar tagja sem." Véletlenül került teljes zsidó uralom alá? Rákosi minden vezető funkció betöltése esetén megkérdezte a javaslattevőt, hogy a jelölt zsidó-e. Így történt ez Kopácsi Sándor Budapest. rendőrfőkapitánnyá való kinevezése alkalmával is. . Minden túlzás nélkül elmondhatjuk tehát, hogy Magyarország ezeréves története során első ízben került teljes zsidó uralom alá. Megtalálni ebben a hideget is, a meleget is. Kétségtelen, Rákosi uralmát végig a hideg jellemzi. Ez azonban nem zárja ki annak lehetőségét, hogy egy vezéráldozattal ugyanaz az apparátus áttérjen a meleg irányítási módszerekre, ha átmeneti érdekei azt kívánják. A zsidó vezetők félelmükben egy lassú, permanens átmenetben látták átmenthetőnek hatalmukat. E taktika részeként hívta életre a Petőfi Kört, amely tulajdonképpen a pártközpont "leányvállalata" volt.
A Petőfi Kört a párt vezetése nem a hatalom békés átmentésére hozta létre, hanem pontosan ellenkezőleg, az értelmiség különösképpen az írók - vezette forradalmi hangulat felszítására. Az országos méretű és célú eseményeket egyébként sem Budapesten tervezték, hanem New Yorkban és Moszkvában.
Csak a Petőfi Kör be nem avatott vitatkozói hitték naivan, hogy az Osztrák Államszerződés megkötését követűen az orosz csapatok a párizsi békeszerződés szerint kivonulnak majd Magyarországról és visszaáll az 1949 előtti koalíciós állapot. Ezt kiegészítendő lépett sorompóba a Petőfi Kör, az írók Szövetsége, az újságírók és felsorolni is sok volna a gomba módra szaporodó ellenzéki szervezeteket, akik mind a magyar nemzettudat megdolgozásán munkálkodtak. Tevékenységükön kívül még egy azonosság jellemezte őket: többnyire közvetlenül, esetenként áttételesen, de valamennyien zsidó irányítás alatt állottak. A "végtermék" megteremtésébe beavatott elvtársak, többnyire DISZ-tagok, Petőfi körösök. Fasiszta szellemű jelszavakkal, antiszemita feliratok firkálásával terelték az eseményeket a beavatkozás jogosságát igazoló "ellenforradalom" felé. A végcélt illetően mint Nagy Imre, mind Kádár János be voltak avatva.
Keresztény erkölcsű nemzetünk nem ismerhette fel, sőt fel sem tételezte azt a galád szélhámosságot, amelyet ez a nemzetidegen zsidó kisebbség a nyakára ülve űzött vele. Megbocsáthatatlan gonoszságával immár nemcsak pénzére, anyagi javaira, hanem az életére is tört.
Úgy tűnik, a forradalom kitörésének napja 1956. október 23- is- ahogy ma mondjuk- előre be, programozott időpont volt. Szűcs Miklós vezérkari ezredes már október 20-án parancsot kap honvédelmi miniszterétől hogy készítsen riadó tervet, és gondoskodjék a főváros fontos objektumainak védelméről, tekintettel egy várható ellenforradalomra. Ma már az is köztudott, hogy Erdélyben ugyancsak október 20-án szovjet egységek indultak a magyar határ felé. Tyihonov altábornagy a Honvédelmi Minisztérium tanácsadója pedig október 23-án délután 17 és 18 óra között. már tudni véli, hogy Budapesten ellenforradalom van. Október 23-án Piros László belügyminiszter már a reggeli órákban betiltott minden tüntetést, bár a hangulat nagyon feszült volt, biztos tüntetést jósolni mégsem lehetett. Ezzel valósággal ingerelte az egyetemi ifjúságot, most már tüntetni akart, és ebben egyáltalán nem volt tekintettel Piros László betiltására. Az egyetemi ifjuság élére a Müszaki egyetem MDP Főtitkárát vezényelték. Nagy erőfeszítések árán ledöntötték a Dózsa György úti Sztálin-szobrot. A Bem téren gyülekezett tüntetők - jelentős részük diák - a rádió épületéhez vonult. A tömeg hangulata egyre fenyegetőbbé vált. Benke Valéria, a rádió igazgatója a stúdióba kérte az ,,ellenzék" vezető tagjait; Losonczy Gézát, Vásárhelyi Miklóst és Szabó Zoltánt, de ekkor már ők sem mertek a tömeghez szólni. A rádióval mesterségesen keltett huzavona megtette hatását, végsőkig felkorbácsolta a tömeg hangulatát. Ezt még tovább fokozta a jugoszláviai tárgyalásairól hazaérkező Gerő Ernő, a párt első titkára jól időzített, este 8 órakor sugárzott ablakokba helyezett rádiókból a tömeg által is hallott provokatív rádióbeszéde. Számos történész és kommentátor szerint a Gerő -beszéd szándékos provokáció volt. Az erőszak elszabadulásához már csak egy puskalövés hiányzott. De ez sem váratott sokáig magára . Az épület felé nyomuló tömeg ellen az ÁVH- s őrök kezdetben tűzoltó fecskendőket, majd könnyfakasztó gránátokat vetett be. Egy üres rádiós közvetítő kocsival a tömeg betörte a rádió épületének külső főkapuját. Az ÁVH- sok szuronyos rohama azonban kiszorította őket a Bródi Sándor utcából, közben lövések is eldördültek. Vitatni sem lehet, hogy akkor az ÁVH- sok lőttek a tömegbe. Ezt követően villámgyorsan terjedt a hír, hogy "a rádiónál ÁVH- sok lőnek a diákokra. Ezt nem lehetett hisztériakeltésnek nevezni, hiszen a lövések hangja jelentős távolságból is hallható volt. A tömeg szolidaritása megerősödött. Emberek sokasága tódult a Bródy Sándor utca felé. Máig vitatott forrásból a tömeg ezután egyre több fegyverhez jutott, amelyet ebben a felfokozott hangulatban használt is. Számos tanulmány értékelésében olvashatjuk. hogy a tüntetés elfojtására kivezényelt honvéd tiszti iskolások, honvédek többsége átadta a fegyverét a tüntetőknek. Aki ebben az időben volt katona, az bizonyára mosolyogva ingatja fejét. A fegyver elvesztése, vagy másnak való átadása főbenjáró bűnnek számított, a legnagyobb fegyelemsértés, amit katona egyáltalán elkövethet. Büntetése is a legszigorúbb (halál) volt. Nehéz elképzelni olyan helyzetet, amikor ezt bármely katona vállalja. Tüntetni a katona különben sem fegyverrel megy. A fegyverek egészen más úton jutottak a tüntetők kezébe, annál is inkább, mert nem néhány darabról van szó. Október 23-án este 8 és 9 óra között a Madách körúton "kék" rendőrök osztogatták a puskákat az ellenforradalmároknak. Ezzel kapcsolatban megjegyzi: Kopácsi Sándor Budapest rendőrfőkapitánya olyan utasítást adott rendőreinek, hogy megtámadásuk esetén minden ellenállás nélkül azonnal adják át fegyvereiket az ellenforradalmároknak. Mindeddig egyetlen, az 1956-os eseményekkel foglalkozó tanulmányban sem találkoztunk olyan állítással, hogy a Madách körúton ellenforradalmárok támadták volna meg ebben az időben a rendőröket. Kopácsi emlékiratában a honvéd alakulatokra fogta a fegyverek osztogatását. Október 23. előtt sok fegyvert szállítottak a Kilián-laktanyába, ahol pedig éppen megbízhatatlan paraszt és kulákgyerekek teljesítettek fegyvertelen munkaszolgálatot. Ráadásul ezeket az újonnan odaszállított fegyvereket teljesen őrizetlenül hagyták szinte csábítva a megbízhatatlansággal megalázott munkaszolgálatosokat azok "ellopására". Az előzetes terveknek megfelelően az itt lévő munkászászlóaljaknak is fel kellett lázadniuk a "népi hatalom" ellen, és átállni az ellenforradalmárok oldalára. Ez Maléter titkos jóváhagyásával később meg is történt. Maléter ebben az időben nyilvánosan még a felkelés leverését irányította. Nincs kétségünk aziránt, hogy Maléter Pál a "fasiszta ellenforradalom" kiprovokálásában a beavatott kommunisták közé tartozott. E minőségében áll át később a forradalom oldalára is. Balszerencséjére "elvtársai" a szabadságharc leverése után cserbenhagyták, és Rajk László sorsára juttatják. '' Nehezen vitatható, hogy Maléter Pál a zsidó tervezők beavatott embere volt. Hogy mégis kivégezték? A páholynak "most erre volt szüksége". Nem feledkeztek azonban meg zsidó özvegyéről, akit Harisch Ernő, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum akkori főigazgatója - persze zsidó - már a hatvanas években az intézetben alkalmazott. A kék rendőröktől kapott, és a Kilián-laktanyában lázas sietséggel kiosztott fegyverekkel a tömeg megostromolta a rádiót. 24-én a kora reggeli órákban fokozatosan benyomultak a rádió épületébe. Reggel 9 órára a forradalmárok teljesen uralták a helyzetet.
Nagy Imre és Kádár János személyével a folytatásban foglalkozom!

1989 március 15-én a rózsadombon egy villában megköttetett a ,,Rózsadombi paktumot" Ez eligazítást adott az 1956-os forradalom, szabadságharc megemlékezési tematikájáról.
Íme az ide vonatkozó rész: ,,Az 1956-os eseményeket, mint a kommunizmus megjavítását célzó mozgalmat kell beállítani, és csak azokat szabad szóhoz juttatni, akik ezt így értelmezik".
Ezzel szemben a jobboldal nem Nagy Imrét tette központi helyre hanem Mindszenti bíborost és más névtelen polgárokat. Inkább közzé tette az aktivistáiknak, hogy Nagy Imrét Mint a Magyarországon Malenkovnak a szovjet KGB vezetőjének a megbízottját, szervezet első emberét a forradalom élére irányították hogy azt levezényelje az előre megírt forgatókönyv szerint. Nagy Imre, aki ehhez a hatalmi körhöz tartozott ezt mint pártfeladatot vállalta. (ezért nevezte Gyurcsány Ferenc ,,meghasonlott ünnepnek” 1956-ot).
Ezt az eseménynek kettős célja volt: 1; Hogy elrettentsék a szocialista tömbhöz tartozó országokat a lázadástól.
2; Hogy jogalapot teremtsenek Magyarországon való állomásozásukhoz, Ausztriából kivonulás után.
Tito és Hruscsov a Brioni szigeten Kádár Jánosra bízta, a ,,forradalom" utáni ,,rend" csinálást és a megállapodás megkötését a szovjetunióval az ideglenesen itt állomásozásról.(ami ideglenesen 35 évig tartott) Tehát ebből az következik hogy itt igazából áldozatokról beszélhetünk. Mert egy egér harcolt a macskával. Nagy Imre azt nem tudta hogy Ő ebben a játékban egy feláldozható bábú. Erre csak a tárgyalásán jött rá amikor meghozták a halálos ítéletet.

Az 1956-os eseményeknek az akkori Szovjet szociáll imperialista, kommunista világuralomra törő hatalomnak az általuk vezényelt eseménynek kettős célja volt:
1; Hogy elrettentsék a szocialista tömbhöz tartozó országokat a lázadástól.
2; Hogy jogalapot teremtsenek Magyarországon való állomásozásukhoz, Ausztriából kivonulás után.
Ezért ennek a kivitelezését két ,,megbízható" mindenre kapható elvtársra (Nagy Imre, Kádár János) bízták. Persze az érdekesség az volt hogy Ők ketten sem tudtak egymás feladatáról. Azt hogy megértsük hogyan lehetett a gyanútlan lakosságot belevinni ebbe a kudarcra ítélt harcra, oda nem árt tudni a Magyar nép végsőkig megalázott, meggyötört állapotát:1945-1956 közt több mint három millió ember ellen folyt nyomozás. Ebből több mint másfél milliót bíróság elé állítottak. Több mint egymillió emberről vezettek kartont, 40 ezer besúgó volt, 80-ezer ÁVH-s 60-ezer rendőr. A közellátás szinte leírhatatlanul rossz. Több mint 500-embert végeztek-ki. 250-ezer embert internáltak. Mintegy 700 ezren kerültek szovjet munkatáborokban. Tehát egy igazi rab nemzet voltunk. A kezdő lépés a műegyetem MDP-pártitkár vezetésével tüntetést szerveztek. Ezekhez csatlakozott a lakosság egy része. A másik jelentős csapat az MDP-által kivezényelt munkásság aki szolidaritási tüntetést rendezett a Lengyel munkásság mellett. A két csapat a parlament előtt egyesült. Nagy Imre itt nyilvánította ki hogy a forradalom élére áll. Közben provokátorok nagy mennyiségű fegyvert juttattak a tüntetőknek. Ezután hangzott el a jelszó ,,Menjünk a rádióhoz" Ettől kezdve elszabadultak az indulatok, az események önjáróvá váltak. ( 2006-ban hasonló provokáció zajlott a televízió szákháznál) A Szovjet irányítók látták hogy itt nem lehet egy két elavult T-34-el elrettenteni a forradalmárokat, ezért Kádárnak kiadták a parancsot hogy Szolnokon alakítsa meg a Munkás Paraszt kormányt ( munkás, paraszt, kormánytagok nélkül) Kérje fel Szovjetuniót a Magyar szocialista vívmányok ellen folyó ,,imperialista" támadástól. Nagy Imre közben elmondta az emlékezetes beszédét, amivel jogalapot teremtett a Szovjet katonai támadáshoz. Ő és elvtársai bevonultak a Jugoszláv nagykövetségre. 1956 november 4-én megindult a mindent elsöprő Szovjet katonai offenzíva. Az agressziós támadás után Hruscsov, Tito és Kádár János Brioní szigetén aláírták a szovjet diktátumot, amibe biztosított volt a Szovjet hadsereg egységeinek Magyarországi ,,ideglenes" tartózkodása. Ezzel kezdetét vette egy újabb kommunista agresszió a Magyar nép ellen. A megtorló fő erők (munkásőrség) szervezője Münnich Ferenc. A belügyminisztérium élén Biszkú Béla tobzódott, megrendelte a súlyos, halálos ítéleteket a hazafiak terhére. Most, még a rózsa dombi villájában 600-ezer forintos nyugdíjából élvezi a demokráciát! De a többi kommunista bitang leszármazottai is hasonló képen élnek. Igaz most egy kicsit megsértődve, mivel megtörni látszik az uralkodásuk. Sajnos nem mindenütt. Míg a megtorlás túlélői 50-60-ezres nyugdíjaikból küzdenek a mindennapok túléléséért, a ,,rendszerváltás" 21-ik évében.

Ezzel a meghívóval úgymond nem tudtam mit kezdeni. Ezért említésre méltónak sem találtam. De itt ezen a fórumon, történelmi hitelességgel leírt emlékezések arra ösztönöztek hogy így utólag teret adok egy kis emlékezésnek. Mert időszerűnek találom, mielőtt ez az ,,államférfiú" dicső tettei feledésbe nem merül.

„Meghívó!
Kedves Barátaim, kedves Elvtársak!
Emlékezzünk Kádár Jánosra 2011. július 3-án, vasárnap délelőtt 10 órától a Fiumei úti sírkertben! Tisztelegjünk vörös zászlókkal Hazánk egyik legnagyobb államférfijának sírjánál!
Mindenkit szeretettel várunk! Üdvözlettel: Fogarasi Zsuzsanna. ”
(A „csodálatos” vörös plakátot Olvasóink idegeinek megkímélése érdekében nem adom közre!)
Tisztelt Olvasók!
Hallgassanak Fogarasi Zsuzsannára, és emlékezzenek Kádárra (!):
1. Történelmünk legaljasabb hazaárulójára,
2. Rajk elvtársa és barátja bitóra juttatójára, kivégzésének végigszemlélőjére és kóser szilvapálinka kortyolgatásával történt megünneplésére,
3. A példátlan nagyságrendű megtorlások levezénylőjére,
4. A futószalagos akasztások dirigálójára (Biszku, Apró, Marosán és Münnich segítőire),
5. A Nagy Imre és társai büntetlenségét rádióban és napilapokban garantáló államférfira,
6. A kivégzettek kezének hátradrótozásos, arccal a föld felé fordított, ruhátlanul elkapart temetési módszerének bevezetőjére,
7. A kivégzettek hozzátartozóinak üldözésére (kisemmizésére), a kivégzés dátumának, a temetkezési hely(?) hollétének titokban tartójára,
8. Az ÁVO helyett – a nagyobb hatáskörrel rendelkező – ÁVH megalapítójára,
9. A karhatalom (pufajkások) és a munkásőrség létrehozójára,
10. Az 56-os forradalmárok és hozzátartozóik esztelen üldözésére,
11. A szovjet nukleáris fegyverek (töltetek) Magyarországra történő telepítésének kizárólagos engedélyezőjére (a haderő főparancsnoki tisztségével visszaélő „stratégára”,
12. Brezsnyev csókpartnerére,
13. A megszálló szovjet katonai kontingens létszámának növelésére, és teljes ellátásuk biztosítójára,
14. A kormány és a legfelsőbb pártszervek exkluzív vadásztanyáinak létrehozójára és oszlopos tagjára,
15. A nyugati turistautak ellenzőjére, az útlevél kiadások nagymértékű megszigoríttatójára,
16. Nyugati határaink drótakadályokkal, aknákkal, speciális mozgásérzékelőkkel, őrtornyokkal és bővített létszámú határőrökkel történő megerősítőjére,
17. A tv-csatornák és az adásidők növelésének csökönyös ellenzőjére,
18. Az ország eladósodásának exponenciális beindítójára (karöltve Fekete Jánossal és Medgyessy Péterrel).

Pótlólagos „házi feladatként” vagy szorgalmi agymunkavégzésként pedig emlékezzenek a Fogarasi típusú, krónikus memóriahiányban, vagy tudatlanságban szenvedőkre is, akik csupán a május 1-jei „ingyen virslire és seritalra” emlékeznek, akik nélkül Kádár ismeretlen senki lenne, mi pedig gyermekeinkkel, unokáinkkal és dédunokáinkkal egyetemben nem fuldokolnánk az adósságtenger iszapos (zavaros) vizében.

Emlékezzünk, az SZDSZ alakulásának 23 évére! Mert ez a társaság tán még jobban előmozdította Magyarország gazdasági gyarmatosítását mint az MSZP! Még az átlag embernek fel sem derengett hogy a szovjet birodalom a végét járja, Magyarországon Soros György útmutatása alapján és a pénzügyi támogatásával 23éve hogy létrejött 1988 március 15-ei tüntetés, és létrejött a Szabad Kezdeményezések Hálózata. Csupa volt ÁVH-ás utódokból és beépített aktív ügynökökből, valamint hozzájuk csapódó néhány naiv hiszékeny emberből. Mondja emlékező beszédében Béki Gabriella: „Bármilyen szomorú lett a vége a próbálkozásnak, visszaemlékezni a kezdetekre jó. Az egész életemben a legszebb, a legizgalmasabb volt 1988 – folytatta a múltidézést. „ Megindították a szamizdat kiadásokat. A pártállami hatalom úgy csinált mintha üldözné őket de azért nem vitte túlzásba, így a társaság egyre gyarapodott. Ők voltak kiszemelve a rendszerváltó pártnak. Hogy a lakosság bizalmát elnyerjék egymásra licitáltak a kommunista ellenességükkel (mint most a JOBBIK). Bizony ezt annak idején sokan bevették. Ennek köszönhetően az első szabad választáson 28%-ot értek el. De most 23-év elteltével, a számos sajtómunkással együtt is csak mintegy harmincan voltak bent a III. kerületi pártiroda kisszobájában, ahol az egykor szebb napokat látott politikai formáció országos tanácsa ünnepelte az SZDSZ 23. születésnapját.
Sosem tudhatja az ember, mire számítson az SZDSZ-nél; a legnagyobb kérdés a párt országos tanácsának (OT) szombati ülésén talán az volt, hány liberálist, illetve kiket szólít meg még az egykor szebb napokat látott „koalíciós partner”. Mindenesetre már a Tímár utcai földszintes pártirodán szerzett első benyomások jelezték: a tavaly októberi önkormányzati választásokon mindössze 33 voksot szerző politikai formáció tíz nagy pogácsányira töpörödött össze – ennyivel, illetve egy fáradtan kerregő kávégéppel, s még néhány Beszélővel készültek az óbudai esemény népe számára. Hogy már nem túlzottan szívügye senkinek sem az SZDSZ, az előtéri táblácska kiírásai is jelezték. „Elnök: Retkes Attila. Ügyvivők: Papp György, Szu Ignác. Gazdasági vezető: Báli Tibor.” Bizony mára jól megkopott ez a ,,díszes társaság.
Ezt a gyér érdeklődést látva Békí Gabriella így folytatta: – Néhányan a hűség példaképei vagytok. Jóllehet, tudjátok, én már nem vagyok tagja az SZDSZ-nek, amikor kiléptem, megfogadtam, hogy többet nem lépek be pártba, maradok sima pártállami ügynök – kezdte emlékezését az egykori pártügyvivő, aki szerint ma mérhetetlenül hiányzik a politikai kínálatból egy liberális erő (főleg Ő). Az első pillanattól kezdve Kőszeg Ferivel bátorítottuk egymást, hogy párttá kell alakulnunk. De a fiataloknak ez már mese meg történelem” – fejtegette az önmagát korábbi bázisdemokratának nevező szónok, hozzátéve, Grósz Károlyt erős és erőszakos személyiségnek tartotta, aki miatt nem lehetett tudni, hogy lecsapnak-e az ellenzéki mozgolódásokra. Még szerencse hogy Soros György kiállt a mozgalomért. Sorosnak már akkor olyan szava volt hogy arra még Grósz Károly is odafigyelt. Ezt követően Mécs Imre lll/lll-as ügynök emlékezett: Az SZDSZ október 23-ai koszorúzásán mintegy tucatnyi szimpatizáns előtt beszédet mondó Mécs Imre először a szocializmus egyik utolsó választásáról beszélt, ahol hálózatuk 8 aspiránst ki tudott állítani a pártállami jelölttel szemben., majd rákanyarodott a fő témára. „A 80-as években már minden évben tiltakoztunk valami miatt, később már évente kétszer. A nyolcvannyolcadik év egy nagyon erős év volt. Minden hónapra jutott valami. Boldogok voltunk, mert '56 óta először kiabálhattuk az utcán Nagy Imre és Maléter Pál nevét” – Annak a Nagy Imrének a nevét aki A Rákosi érában pont úgy, mint a többi kommunista, kiszemelt magának egy tetszetős Zsidó villát és azt elszocializálta. Ő a Budapesti ll-kerületi Dr. József Áron Orsó utcai villáját tulajdonította el, amelyet Ibbl Miklós tervei alapján Építtetett 1933-ban. Majd 1956-ban a Párt feladatként állt a forradalmárok élére. -Eresztette szabadjára gondolatait a néhány éve az MSZP-ben politikai kitérőt tévő Mécs. Emlékei szerint a Szabad Kezdeményezések Hálózatában vallásos szervezetek is benne voltak, köztük Bulányiékat(béke papot) és a Hit Gyülekezetét említette név szerint, valamint Iványi Gábort (béke papot). Mécs elmondta: 2011 novemberi időközi választáson hiába próbált újra az SZDSZ színeiben elindulni a II. kerületi választáson, a szükséges számú ajánlószelvényt nem sikerült összegyűjtenie.„
A párt végét abban látta: döntő hiba volt a '94-es koalícióba belemenni a szocialistákkal, de szerinte a magyar liberalizmusnak van jövője. Csupán a lakosságnak kell elfeledni az SZDSZ múltbeli cselekedetét.
A vezérhajó 1988-ban a Szabad Demokraták Szövetsége volt, és ezt a hajót nem szabad hagyni elsüllyedni” – zárta szónoklatát Mécs Imre.
Az SZDSZ szombatja délután kettőkor a Károlyi-szobor megkoszorúzásával és sajtótájékoztatóval ér véget.

„Minél kisebb lesz az ország, annál nagyobbra növök én. Mikor ellenzéki vezér voltam, megvolt egész Magyarország; mikor miniszterelnök lettem, elszakadt Horvátország és Szlavónia; öt megye marad, mire köztársasági elnök leszek, és Pest–Pilis–Solt–Kiskun vármegyéből fog állni az ország, mire király leszek.” (gróf Károlyi Mihály, az 1918/19-es vörös terror köztársasági elnöke, az MSZP és az antifasiszták példaképe, Békéscsaba díszpolgára, Kossuth tér szégyene)
Megjegyzés: Ez aztán egy államférfihoz illő beszéd! Amilyen a paraszt, olyan a krumplija! Amilyen a példakép, olyan a párt, megérdemlik egymást!

Csak emlékeztetőül:Nagyon sokat ártott ez az alakulat Magyarországnak. 1990 táján tele szájjal szidták a kommunistákat, ezért nagy népszerűségre tettek szert. Miután az MDF nyerte meg a választást, már ősszel kirobbantották a taxisblokádot. Aztán 1994-ben befeküdtek a szocialista kommunisták melegágyába. Most sokuk Gyurcsány körül tobzódik. Legocsmányabb tetteik felejthetetlenek. Legelrettentőbbek talán Pető Iván, Magyar Gábor, Csillag István, Molnár Lajos, Horváth Ágnes, Kóka János alakításai, de a sor végtelenített. Kuncze Gábor volt a leggyengébb belügyminiszter, de a megélhetési bűnözés szót például neki köszönhetjük.
Károlyi Mihály szobrát megkoszorúzták. Hát ez elég árulkodó jel, hogy mit sem változtak azóta, amióta kikerültek a parlamentből. Annak a Károlyinak a szobrát, akinek hathatós közreműködésével megtörténhetett a vörös terror. Az első világháborúban kivérzett országnak már csak ez hiányzott!
A frontról hazatérő katonák fegyvereit a románoknak adta, pénzt és ingyen különvonatokat küldött ki annak érdekében, hogy Gyulafehérváron 1918. december 1-jén összegyűljenek a románok, és kikiáltsák Erdély elszakadását. Az erdélyi magyarok még egy talicskát sem kaptak tőle, sőt, hogy még szebb legyen a történet, a románok a magyar fegyvereket ellenük fordították.
A 2002-ben a románok Budapesten a kempnszki palotában ünnepelték Medgyesi Péter KGB ügynök akkori miniszterelnökkel együtt, de 2010-ben ha a Nemzeti kormány időbe közbe nem lép akkor bizony a Magyar Nemzeti Szin házat akarták ezzel az ünneppel meggyalázni terjedő hír szerint idén a románok december 1-jén Csíkszeredában fognak ünnepelni… (Bár úgy járnának mint Wellsben Eduárd király)

Kilencvenkét éve lesz a napokban (november 19-én) annak, hogy Vitéz nagybányai Horthy Miklós bevonult a kommunizmus idején Tanácsköztársaságnak, Őszirózsás forradalomnak csúfolt gyalázatot követően a véráztatta Budapestre.
A legszomorúbb az, hogy annak a Károlyi Mihálynak, aki lehetőséget adott mindarra, ami történt a gyalázat hónapjaiban, szobra áll a magyar parlament közelében. Csak remélem hogy már nem soká! Oda kerül ahova való (Lenin mellé).
Ebben az időszakban az első világháború ellenére volt pénz az államkasszában, amire a vörösök jócskán rájártak. Károlyi amint észlelte, hogy a kasszában elfogy a pénz, – ahogy az lenni szokott azzal a kasszával, amelyből csak kivesznek, de be soha nem tesznek – a maga és kedves felesége (Andrássy Katinka, a vörös grófnő) javára előre felvett háromhavi fizetést. Jelzálogjoggal megterhelt földjeit fotósok és a média gyűrűjében kiosztotta szegény parasztoknak – írja Tormay Cécile a Bujdosó könyvben.
Vitéz nagybányai Horthy Miklóst a főváros polgármester üdvözölte, aki a következőket válaszolta:
Polgármester Úr!
Szívből köszönöm szíves üdvözlő szavait. Mondhatom, nem vagyok abban a lelkiállapotban, hogy e percben megszokott frázisokat használjak, igazságérzetem azt parancsolja, hogy minden kertelés nélkül azt mondjam, amit e percben érzek. Mikor még távol voltunk innen, és csak a remény sugara pislogott lelkünkben, akkor – kimondom – gyűlöltük és átkoztuk Budapestet, mert nem azokat láttuk benne, akik szenvedtek, akik mártírok lettek, hanem az országnak itt összefolyt piszkát. Szerettük, becéztük ezt a várost, amely az elmúlt évben a nemzet megrontója lett.
Tetemre hívom itt a Duna partján a magyar fővárost: ez a város megtagadta ezeréves múltját, ez a város sárba tiporta koronáját, nemzeti színeit és vörös rongyokba öltözött. Ez a város börtönre vetette, kiüldözte a hazából annak legjobbjait és egy év alatt elprédálta összes javainkat.
De minél jobban közeledtünk, annál jobban leolvadt szívünkről a jég, és készek vagyunk megbocsátani. Megbocsátunk akkor, hogy ha ez a megtévelyedett város visszatér megint a hazájához, szívéből, lelkéből szeretni fogja a rögöt, amelyben őseink csontjai porladoznak, szeretni azt a rögöt, amelyet verítékes homlokkal munkálnak falusi testvéreink, szeretni a koronát, a dupla keresztet. Katonáim, miután földjeikről betakarították Isten áldását, fegyvert vettek a kezükbe, hogy rendet teremtsenek itt e hazában. Ezek a kezek nyitva állanak testvéri kézszorításra, de büntetni is tudnak, ha kell.
Meg vagyok győződve róla, azaz úgy remélem, hogy erre nem fog sor kerülni, hanem ellenkezőleg, akik bűnösöknek érzik magukat, megtérnek, és hatványozott erővel segítenek a nemzeti reményekben tündöklő Budapest felépítésében. A mártírokat, az itt sokat szenvedett véreinket meleg szeretettel öleljük szívünkhöz.”
(Horthy. Miklós)

„Minél kisebb lesz az ország, annál nagyobbra növök én. Mikor ellenzéki vezér voltam, megvolt egész Magyarország; mikor miniszterelnök lettem, elszakadt Horvátország és Szlavónia; öt megye marad, mire köztársasági elnök leszek, és Pest–Pilis–Solt–Kiskun vármegyéből fog állni az ország, mire király leszek.”
(Károlyi Mihály)
KLIKK ide

Az élővilágban minden naposak a küzdelmek a dominancia eldöntéséért. Ez folyik a családokon belül is.
Ezt a dominancia harcot az ész és erő dönti el. De általában az ész diadalmaskodik a nyers erővel szemben.
Külsőleg mindig az erő diadala amit szemmel láthatunk.
Ezért kimutatható hogy:A világon minden percben 3 nőt bántalmaznak (férfiak)!
De vajon hány férfit ,,bántalmaznak" nők a szellem fegyverükkel?
Igaz ez külsőleg nem látszik, de élettani hatása annál súlyosabb!
Az ,,ész" fölényét az is jelzi hogy a nők a törvényt is felhasználják a férfi elleni harc végkimenetelére.
,,A férfi viselt dolgaira magyarázatot akkor találsz ha megvizsgálod a mögötte álló nőt!"
Mert egy férfi igazi nagyot csak egy nő háttér irányításával tudja véghezvinni!
De maradhatnak szellemi lúzerek, amit senki nem jegyez.
A férfiak egy-része nem tudja elviselni a szellemi alárendeltséget ezért testi erőszakra ragadtassa el magát.
Más részük gyáván meglapul és alá veti magát a nő dominanciájának.
De sok férfinek ez nagy lelki terhet jelent ezért lelki gyötrelmeiben idő előtt belehal.
November 25-ét 1999-ben az ENSZ hivatalosan is a Nők elleni erőszak megszüntetésének világnapjává nyilvánította.
November 25-ét a latin-amerikai és karibi térség első feminista konferenciáján, 1981-ben nyilvánították a nők elleni erőszak ellenes világnappá. A konferencia résztvevői határozottan elítélték a nemi megkülönböztetésen alapuló erőszak minden fajtáját a családon belüli erőszaktól a nemi erőszakon és a szexuális zaklatáson át egészen az állami erőszak különböző formáiig, beleértve a női politikai foglyok kínzását és bántalmazását is. Azért választották november 25-ét, hogy így emlékezzenek meg a Mirabal nővérekről (Patria, Minerva és Maria Teresa), akiket 1960-ban ezen a napon gyilkolt meg brutálisan a Rafael Trujillo vezette diktatúra a Dominikai Köztársaságban.
A nők elleni erőszak az ENSZ meghatározása szerint:
"A nők elleni erőszak bármely olyan, a nőket nemük miatt érő erőszakos tett, mely testi, szexuális vagy lelki sérülést okoz vagy okozhat nőknek, beleértve az effajta tettekkel való fenyegetést, valamint a kényszerítést és a szabadságtól való önkényes megfosztást, történjen az a közéletben vagy a magánszférában.
Beleértendő, de nem korlátozandó a testi, szexuális és lelki erőszakra, melyet az áldozat a családon belül szenved el, ide értve a bántalmazást, a lánygyermekkel való szexuális visszaélést, [...] a házasságon belüli nemi erőszakot [...]"
A férfi azt hiszi hogy Ők adták meg a Nők egyenjogúságát. De valójában akkor ,,közelíti" meg a férfiak, a nőkkel való egyenjogúságot ha az ENSZ ugyanilyen deklarációt tesz közzé a férfiak védelmébe.
Ezért mondják: Egy nő naggyá teheti a férfit, de letaszítja a mélységekbe is.
Idén 9. alkalommal rendezik a „16 akciónap a Nők elleni erőszak ellen” programsorozatot november 25. (a Nők elleni erőszak megszüntetésének világnapja) és december 10. (az Emberi jogok nemzetközi napja) között. A kampány idei jelmondata „Egyenlőség, szabadság, erőszakmentesség”.
De egyszer sem rendeznek akciónapot a férfiak védelmében!

A történelmünk egyik legszégyenteljesebb napja. Amikor a magyar megtagadja a magyart. Bizony ez a seb még hosszú ideig kínozza a nemzetet. Mindnyájunknak megvan a felelőssége, mert nem véletlen jutottunk ide.Ez egy komoly figyelmeztetés! amelyik nemzet ilyet megtesz az bizony BETEG! Azzal még sok mást is meg lehet tenni!KLIKK IDE

„Kilencvenegy esztendővel ezelőtt, a wilsoni önrendelkezési elv semmibevételével, az érintett – magyar – lakosság megkérdezése nélkül csatolták el Magyarországtól Erdélyt és az ország több más területét. A szomszédos államokhoz.
1918 óta Románia az Erdély Magyarország testéből történt kiszakítását és Romániához csatolását kimondó gyulafehérvári nagygyűlés (1918. december 1-je) évfordulóját nemzeti ünnepként ünnepli… Románia. Ezt a Román nemzeti ünnep megünneplést 2004-ben Budapesti Kempingszki szállóban az akkori Magyar miniszterelnökkel (Medgyesi Péter D- 209-KGB ügynökkel) együtt ünnepelte a Román miniszterelnökével. 2010-ben a Nemzeti színházban akarták ezt a mutatványt megismételni. Szerencsére a Nemzeti kormány még időben lépett és így ez az újabb megalázás elmaradt. De 2011-ben Csíkszeredán Tartották az ünnepséget. Ahol a szélsőséges Román nacionalisták az őslakó magyarokat szülőföldjük elhagyására szólítottak fel. Mindez a román rendőrség statisztálásával történhetett. Amelyik magyarnak ez nem tetszett azt a rendőrség előállította.
Ennyi idő után nem célom régi történelmi, területi vitákat megnyitni – az akaratuk ellenére idegen országokba szakított magyarok emberi és közösségi jogai védelmében viszont fel kell emelnem a szavam.
Tűrhetetlen és tarthatatlan ugyanis, hogy Boldoghy Olivért – és várható módon további honfitársait – azért fosztják meg szlovák állampolgárságuktól és utasítják ki szülőföldjükről, a szlovákiai Felvidékről, mert magyar önazonosságukat nyíltan vállalják.
Tűrhetetlen és tarthatatlan az is, hogy a romániai Erdélyben, saját szülőhazánkban, a marosvásárhelyi volt magyar Egyetemünkön ma már még önálló magyar tagozatot sem alakíthatunk mi, magyarok.
Ha már területeinket elvették – legalább kisebbségi jogainkat és nemzeti autonómiánkat biztosítsák ezeken a területeken úgy, amiképpen ezt még a Gyulafehérvári Nyilatkozat (1918) is kimondja!

De hogy is volt?: Ahhoz, hogy 1918. december 1-jén (télvíz idején) Gyulafehérváron százezer román ember összejöjjön egy nagygyűlésre, ahol kimondták Erdély elszakítását Nagy-Magyarországtól, Károlyi Mihályék több mint hathatós segítsége kellett. Az elbukott első világháború után 1918 őszén tombolt Magyarországon a vörös terror! Károlyi Mihály utasítására a gyulafehérvári összejövetel sikere érdekében különvonatokat biztosított, és a világháborúból hazatérő katonák fegyvereinek egy részét is megkapták a románok, valamint jelentős pénzösszeget is kaptak. Az erdélyi magyaroknak, székelyeknek nem segítettek a vörösök, így nem volt esélyük eljutni Gyulafehérvárra…
Pestiesen szólva a vörös terror (amit az átkosban Tanácsköztársaságnak neveztek…) a román csapatban focizott.
Károlyi Mihálynak sajnos ma szobra van a magyar parlament közelében, melyet a szocialista kommunisták előszeretettel koszorúznak... Dicstelen tetteit Károlyi még azzal is megfejelte, hogy „uralma” idején kiosztotta jelzáloggal megterhelt földjeit a szegényeknek…
A vörös terror idején a románok akadálytalanul sikerrel fosztogattak Magyarországon…

„Minél kisebb lesz az ország, annál nagyobbra növök én. Mikor ellenzéki vezér voltam, megvolt egész Magyarország; mikor miniszterelnök lettem, elszakadt Horvátország és Szlavónia; öt megye marad, mire köztársasági elnök leszek, és Pest–Pilis–Solt–Kiskun vármegyéből fog állni az ország, mire király leszek.” (gróf Károlyi Mihály, az 1918/19-es vörös terror köztársasági elnöke, az MSZP és az antifasiszták példaképe, Békéscsaba díszpolgára)

December 9-e a korrupcióellenes világnap. A jelenséget mindenki ismeri, átszövi társadalmunkat, mégis kevés eredményt hoz a megszüntetésére irányuló harc.
A korrupció a latin corrumpo: megront, elcsúfít szóból ered. A korrupció olyan törvénybe ütköző cselekedet, amelynek célja, hogy a megvesztegető pénzbeli, természetbeli, szívességbeli, elvtársi kötelesség, juttatásért vagy viszonosságon alapuló tevékenységért cserébe jogtalan előnyhöz jusson. Ezt nagyban befolyásolja ha egy bizonyos réteg, soká civil ellenőrzés (szabad választás) nélkül ural egy országot (közösséget). Jelen van az állami bürokráciában, a törvényhozói végrehajtó, birói, gazdasági életben, a politikában, oktatásban de még az egészségügyben is. Tehát átszövi az ország minden szegletét. Ez olyan az ország egyes rétegeiben mint az ivóvíz az életben. Ez tart össze bizonyos csoportokat, de egy határon túl országot is képes szétrobbantani.
Ez figyelhető meg a világon mindenütt napjainkban.
– Tény, hogy ennek a koropciós cselekedetnek jó melegágya volt a pártállam 45-éve, de ezt a korrupciós mechanizmustól a mai napig nem tudtunk megszabadulni. A mai magyar társadalomban is megtalálható a korrupció, mert ez túlél minden rendszerváltást, minden féle választást.
Mert a kommunisták korrupt csapata: A kommunisták olyanok mint a kaméleonok. Akármilyen színben tudnak “pompázni”. A legszörnyűbb az egészben az, hogy számukra a hatalom az ami számít, megszerzése érdekében bármilyen eszközrendszert bevetnek. Nem válogatnak, céljuk érdekében saját társaikat is feláldozzák. Minden, általuk ellenségesnek tartott közösségbe beépülnek és bomlasztanak, ha kell kapitalistává válnak, de lelkületükben ugyanazok maradnak, akik voltak …., a gonosz kiszolgálói.
Ez nyomassza Mezőkovácsháza minden napjait is.
A rendszerváltás 20-adik évében is még egy pártállami gyökerű vezetőt választ a város. Ez csak olyan helyen fordul elő ahol ösztönösen (tudatosan) a lakosság túlnyomó része valamilyen vonzódást érez a letűnt partaparácsíkok iránt. Ez pedig már eddig is óriási károkat okozott a városnak.
Ez sok mindenben megnyilvánul itt a szűkebb környezetünkben: Az értelmes de tiszta embereket lecserélik AMÚGY DERÉK EMBEREKRE, vagy akár TITÁN emberekre. De még azt is láthatjuk hogy más településről is hoz a város vezetése TITÁN embereket aki rájár az amúgy is szűkös kasszára. Az ország az elmúlt évben négy helyet javított a nemzetközi listán, míg városunk visszaesett a 90-es évek szintjére. (ahol nem az értelem a fontos hanem a feltétel nélküli hűség. A kapcsolati tőke felhasználása, a kölcsönös szívességek révén való előnyhöz jutás azonban már a büntetőjogi kategóriába tartozó korrupció előszobája.
A város vezetését ez egy cseppet sem érdekli.
A békéscsabai szociológus szerint ezen a téren változni, változtatni nem egygenerációs kérdés. Következetességgel, nagyobb szigorral, átláthatóbb ügyintézéssel, a választók felvilágosításával lehet egyre inkább kiszorítani a korrupciót életünk bármely területéről.
Ha kíváncsi, a Békés Megyei Bíróságon 2010-ben és 2011-ben vesztegetés miatt hány ügy indult, milyen eredménnyel, a teljes cikket elolvashatja a Békés Megyei Hírlap december 9-ei számában.
De ez csak egy töredéke a megtörtént korrupciónak. Mert a korrupció természete hogy jórészt bizonyítani sem lehet. Ettől szenved a Magyar közélet, sajnos sokan ezt nem veszik komolyan csak ha rajta csattan az ostor. A korrupció zavartalan működése ott teljesedik ki ahol a társadalmi szolidaritás a romokba hever.
A nép már csak ilyen hülye. Ennek a népnek Mohács kell.
"Polgár légy ne alattvaló! Küzdj a jogaidért, mert más nem teszi helyetted!

A pufajkásokat az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése utáni megtorlásokra használta a hatalom.
A hirtelen összeverbuvált, ,,megbízható", mindenre kapható kommunistákból álló csapatot miért is hívták pufajkásoknak? Azért, mert képtelenség lett volna abban az időben egyenruhával ellátni ennyi hazaáruló férget, ezért a szovjet hadsereg kisegítette a Kádár János által vezetett bábkormányt hatalmas mennyiségű pufajkával, és ez lett az „egyenruha”. Marosán mondatának elhangzását követően immár a hivatalos politika részeként megindult a sortüzek sorozata, amelyek során Budapesten és a vidéki városokban több száz polgári lakos – férfiak, nők és gyermekek – vesztette életét. Ezek felelőseit a kommunista rendszer bukása után sem büntették meg.
A salgótarjáni sortüzet követő napokban a tömegbe lőttek Miskolcon, Egerben, Gyomán, Kevermesen, Gyulán, Zalaegerszegen és Hódmezővásárhelyen. Ezt az MSZMP jogutódja az MSZP tagadja, bagatellizálja, pedig az ilyen cselekmény tagadása, bagatellizálása BŰN CSELEKMÉNY!
Az egyik leghíresebb pufajkás Horn Gyula, aki a nemzet szégyenére az úgynevezett rendszerváltozás után 1994–98 között Magyarország miniszterelnöke lett. Soha a haja szála sem görbült meg dicstelen tetteiért. De 2002-2010-közt még három ,,jómadár" pusztította az országot (Medgyesi, Gyurcsány, Bajnai) Ezek összesen anyagilag 18 milliárd dollár államadósságot 120milliárd dollár államadódásra tornázták fel, plusz a lakosság 40 milliárd dollár adóssága.
Ezek után lett Magyarországból dupla deficites ország, erkölcsi és anyagi válságban vergődik!
Magyarországon jelenleg is a pártállami káderek, az úgynevezett rendszerváltozás haszonélvezője.
Az áldozatok minimál nyugdíjon tengődnek. Sok a nyugalmazott (MSZMP-és ,,partizán", 360 ezer forint körüli nyugellátással, akik most már antifasiszták név alatt tüntetni is szoktak a szocialista kommunisták felhívására.

Aki elfelejti múltját, arra ítéltetik, hogy újra átélje azt (George Santayana).
Mintegy 50 évvel a sortüzek után, 2006-ban ismét emberekre lőttek, igaz ezúttal ,,csak" Budapesten. Mintegy 14 fő szenvedett maradandó egészségügyi károsodást, több tucatnyian sebesültek meg. Az eltelt öt esztendőben minden kétséget kizáróan feltárták, hogy a történtekért felelősség terheli a magas rangú rendőröket éppen úgy, mint a magát az MSZMP utódjának tekintő MSZP kormány miniszterelnökét, egyes minisztereit.
A 2006-os események felelőseinek felelősségre vonása, az áldozatok igazságtétele – az 56-os sortüzekhez hasonlóan – még várat magára.
Sokan kérdik hogy történhet történhetett ez meg? Bizony azért mert a társadalom nem vette komolyan a kommunisták tulajdonságaikról szóló figyelmeztetést:

Wass Albert ezt így fogalmazta meg: A kommunisták olyanok mint a kaméleonok. Akármilyen színben tudnak “pompázni”. A legszörnyűbb az egészben az, hogy számukra a hatalom az ami számít, megszerzése érdekében bármilyen eszközrendszert bevetnek. Nem válogatnak, céljuk érdekében saját társaikat is feláldozzák. Minden, általuk ellenségesnek tartott közösségbe beépülnek és bomlasztanak, ha kell kapitalistává válnak, de lelkületükben ugyanazok maradnak, akik voltak …., a gonosz kiszolgálói.

Alexander Szolzsenyicin, Gulág-ot megjárt, Nobel-díjas orosz író ezt így fogalmazta meg: “A kommunistáknál kártékonyabb embertípust még nem produkált a történelem. Hataloméhségük, cinizmusuk, gátlástalan rombolási hajlamuk, nemzet-, kultúra- és szellemellenességük elképzelhetetlen minden más, normális – azaz nem kommunista – ember számára. A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így hív: lelkiismeret. A kommunista eltorzult lélek (…), egészséges szellemű európai ember nem lehet kommunista. Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana, ha azt a mozgalom érdeke vagy az elvtársak személyes boldogulása úgy kívánja.

Te még hányat tudnál hozzátenni?
Ha van környezetedben hasonló kártékony polgár tedd hozzá!
Kíváncsi lennék a végeredményre?
Csak az igazat mondd, a színtiszta igazat. Isten úgy segítsen.
Íme, az ország "krémje"
MSZP, SZDSZ
Lehetne az is a címe hogy ki-kicsoda?
Ezekről vajon miért nincs szó a híradóban, origo-n stb...és
1. Bajor Zoltán SZDSZ vesztegetés előzetesben
2. Tátrai Miklós MSZP hűtlen kezelés előzetesben. Nemzeti vagyonkezelő
3. Wieszt János MSZP vesztegetés előzetesben
4. Kabai Károly MSZP adócsalás, magán okirat h. 2,6 év jogerős börtön
5. Nagy Imre MSZP 100 millió áfacsalás házi őrizet
6. Zuschlag János MSZP sikkasztás, hűtlen kezelés 6 év letöltendő börtön
7. Fürst György MSZP hűtlen kezelés szabadlábon Terézváros védekezik
8. Páva zoltán MSZP hűtlen kezelés SZABADLÁBON komló védekezik
9. Orbán István MSZP vesztegetés előzetesben
10. Benedek Fülöp MSZP okirat hamisítás 1.5 év felf.
Államtitkár számtalan bűncselekmény és folyamatban lévő eljárások!
11. Horváth Klára MSZP hűtlen kezelés eljárás alatt
12. Herédi Dezső MSZP sikkasztás, hűtlen kezelés Előzetesben Tiszaderzs vádemelés
13. Gál István SZDSZ hűtlen kezelés megalapozott Balmazújváros gyanú,
14 Szabó Lóránd MSZP-SZDSZ személyes adatokkal pénzbírságra Dombóvár visszaélés ítélve
15 Kálmán András MSZP Hűtlen kezelés előzetesben
16. Karakasev Anna MSZP Sikkasztás 10 hó. Börtön Salgótarján
17. Walter Dezső MSZP Hatalommal visszaélés Jogerős ítélet
18. Gyurcsány Ferenc Altus ügy. Bíróság mondta ki, jogosolatlanul gazdagodott a magyar állam rovására 84 millió forinttal (csak ,,elévült" mint a böszödi eszéd ..). és történt valami???????
19. Rácz Péter Magyar úttörő sz. hűtlen kezelés 1,5 év felfüggesztett
20. Csonka Gábor MSZP vesztegetés 3év börtön Lendvai kampányfőnöke. Hivatali befolyással üzérkedés
21. Szabó Gábor MSZP- SZDSZ Magánokirat hamisítás 8 hó börtön
22. Kaszab Csaba MSZP hivatali befolyással üzérkedés 2 év börtön
23. Szarvas Attila MSZP társadalom biztosítási csalás 1év 10 hó börtön,
24. Pénzes Sándor Veres János Adócsalás jogerősen elítélve
25. Hunvald György MSZP üzletszerűen, folytatólagosan előzetesben elkövetett vesztegetés, stb.
26. Nyékesi Béla MSZP 300milliós csalás Megalapozott gyanú
27. Kálmán András MSZP hűtlen kezelés. Megalapozott gyanúval nyomoznak. Dunaújváros
28. Borovszki Tímea MSZP hűtlen kezelés Előzetesben
29. Gál György MSZP üzletszerű,bűnszervezetben előzetes
30. Kardos Péter SZDSZ elkövetett csalás letartóztatásban
31 Hunvald György MSZP sikkasztás mind a hárman
32. Nyolc Erzsébetvárosi MSZP-s képviselő az előző három díszpinty mellett előzetesben, vagy szabadlábon védekezve.
33 ..Kolompár Orbán MSZP sikkasztás vádemelés. csalás megtörtént
34. Kodela László MSZP adócsalás 8.1milliós pénzbünti
35. Weiszenberger L.MSZP hivatali befolyással jogerősen üzérkedés elítélve
36. Benedek Fülöp MSZP hivatali visszaélés jogerősen államtitkár számtalan más bűntett elítélve
jelenleg is folynak a bűntető eljárások ellene
37. Balázs Gábor MSZP számlagyár felfüggesztett szabadságvesztés
38. Deme Gábor MSZP kettős gyilkosság előzetesben
39.Gyarmati Mihály MSZP hamis tanuzás 800 forint Nyíregyháza pénzbünti
40.Hámori Csaba MSZP emberre fogta vadászfegyverét börtön felfügesztett
41. Hering Gyula MSZP PÉCS 100 márkát lopott az édesanyjától
1 év börtön Ez a legszebb!!!
42.Kemecsei Árpád Barát Etele kampány Csalás, fiktív számlák megalapozott gyanú, nyomoznak
43. Kövecses Gábor MSZP csalás, sikkasztás vádemelés közokirat hamisítás alatt
44. Lados István MSZP Zuschlag ügy elitéltje.
(Tornádó Hírküldő)
CSAK SZOLIDAN, HALKAN JEGYZEM MEG, HOGY KELLER LÁSZLÓ, ALIAS KILLER
8 ÉVEN KERESZTÜL CSAHOLT, MIKÖZBEN még
ŐK VOLTAK HATALMON ÉS
NEM VOLT KÉPES BŰNLAJSTROMOT PRODUKÁLNI, sőt, semmit
PEDIG, erre hajtottak!!!
AKKOR, KIKBŐL IS ÁLL A RABLÓBANDA???
MIÉRT IS JUTOTT IDE EZ A SZERENCSÉTLEN ORSZÁG??? De ez csak a jéghegy csúcsa!

Emlékezzünk -a 67 éve 1945 január 27 Auschwitz felszabadulására!

A parlament 2000-ben nyilvánította április 16-át a holokausztok áldozatainak emléknapjává.
Emlékezzünk ma, a történelemben újra és újra megismétlődött holokausztokra, hiszen erről a rémtettekről indulatok nélkül nem lehet beszélni és remélhetőleg mindenki tudja, hogy mikről szól ez a mai nap! Gyújtsunk némán egy mécsest és adózzunk tisztelettel az áldozatok emléke előtt!
Mindnyájan ismerjük a magyar ,,történelem" egy szeletét, (jól vagy rosszul) de az események jobbára nem úgy ,történtek meg, ahogy az a történelem-könyveinkben ma le van írva.
Nem véletlen, hogy Magyarországon született az a szellemes vicc, hogy a magyar ,,történész" hatalmasabb, mint az Isten, mert az Isten csak a jövőt tudja megváltoztatni, a magyar történész a múltat is. Ezért sok dologról kiderül hogy nem is úgy van ahogy azt egyes udvari tollnok leírta. Általában mindég a tollnokok az aktuális hatalmat szolgálják hisz ez ad nagyobb kenyeret. Göbbelez-t a nagy propagandistát tartották a ll-ik világháború legnagyobb hír gyártójának. Azóta már kiderült hogy a kommunisták csapatában sokkal nagyobb hírgyártók működtek (működnek). Erről így ír Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin a kommunistákról: Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana, ha azt a mozgalom érdeke vagy az elvtársak személyes boldogulása így kívánja.”

Amit leírok azzal a holokauszt megtörténtét, kicsinyítését nem akarom. Megölní egy embert sem szabad. Aki ilyet tesz az bünhödjon!
Valószínűnek tartom, hogy sokan nem tudják mivel az elmúlt 60-év hírgyártói erről mélyen hallgattak hogy 1943 nyarán az akkori magyar kormány kéréssel fordult az angolszász nagyhatalmakhoz, hogy tegyék lehetővé Magyarország kiugrását a tengelyhatalmi blokkból. Ennek tárgyalása során megjelent a Zsidó Képviselettől Haimer professzor, aki a zsidó nagytanács azon kérelmét adta elő, hogy „a magyar kérelem teljesítése miatt aggódnak a Magyarországon viszonylagos biztonságban élő 800.000 zsidó esetleges megsemmisítését eredményezné. Az elmúlt évben nyilvánosságra került brit levéltári dokumentumoknak, amely a magyar ügyekkel foglalkozó osztályon F.O. 371/34498./C. 120351. szám alatt kapott elhelyezést amelyben olvashatók ezek a történelmi dokumentumok.
Az elhangzott vétó után az angol referens, dr. Randall, a következőt írta saját-kezűleg a dokumentumra: „E kérdést megkülönböztető figyelemmel kísérjük, és ezért nem követeljük a magyaroktól, hogy nyíltan álljanak ki a németek ellen, amely a német megszállást eredményezhetné.”
Az idézett kordokumentum tartalma után egyértelműen megállapítható, hogy a magyar nemzet védőfalként lett feláldozva az országban akkor tartózkodó 800.000 zsidó (részint menekült) megmentése érdekében. Ha ennek a dokumentum tükrében vizsgáljuk a Horti kormányzóra terjesztett. Világszerte szajkózott „utolsó csatlós, fasiszta, tömeggyilkos stb.” megbélyegzéseket, amelyek még napjainkban is felszínen vannak tartva a nemzet ellenes oldalon. Ezt a tényt támasztja alá hogy a ll-ik világháború után Horti Miklós ellen nem indítottak eljárást mint ,,háborús bűnös ellen. De arról senki nem beszél hogy Hortí Miklós kormányzó megakadályozta a zsidók deportálását. A Magyar néptől az áldozattól követeljenek unós-untalan bocsánatkérést, vagyoni kárpótlást, még enyhe kifejezéssel élve is cinizmusnak nevezhető. Magyarországról csak a német megszállást követően deportáltak zsidókat német parancsra.
Szerintem a nemzeti kormánynak egy bizottságot kellene felállítani annak megközelítő megállapítására, hogy az 1943-as kiugrás megakadályozása következtében milyen kár érte a magyar nemzetet: A liberátorok szőnyegbombázásából, az ország későbbi hadszíntérré válásából, a lakosság elhurcolásából, azok nagy része elpusztulásából, a már többszörösen megkövetelt és kifizetett kárpótlásból, az ország negyven éven át tartó folyamatos kirablásából, a nemzetet világszerte gyalázó hangok károkozásából.
A felsorolt károkat – amelyek többszörösét teszik ki az ország jelenlegi külső és belső adósságának . Bizony a Német fasizmusnak, az azt követő kommunista diktatúrának a Magyar lakosság is áldozata volt.
Csak érdekességként: Solti György külföldön elő kertmestertől a gyilkos nemzet minősítést kaptuk, éppen attól kaptuk, aki a sajtó híradása szerint az izraeli népet „az arab népek milliós nagyságrendű gyilkosoknak” nevezte 1967 után. Solti György, aki az Izrael-Magyarország diplomáciai kapcsolat 1987-es helyreállításának követően május 8-án a Budapest Kongresszusi Központban a Tel Aviv Fesztivál izraeli zenekart vezényelte. Hiába változnak az idők változnak az emberek.
Forrás: Fülöp Béla

Bizony a holokausztokról keveset tudunk. Pedig az emberiségnek nagy kínokat, vesztességeket okoztak. De valamiért csak a Németek által elkövetett holokausztról akarunk beszélni. Azt mindenkibe beivódásig kell ismételni, de hallgatunk a KOMMUNISTÁK által elkövetett holokausztról amelynek több mint 100 millió áldozata volt: Ha erről akarsz olvasni itt olvashatsz: Csupán be kell másolni a címkeresőben. Jó olvasást.

http://www.google.hu/search?q=zsid%C3%B3k+%C3%A9s+kommunist%C3%A1k&ie=utf-8&oe=utf-8&aq=t&rls=org.mozilla:hu:official&client=firefox-a