Amit illik tudni a rendszer váltásról.

Az örökség, náciktól a kommunistákig · 159 négyzetméteres „szociális bérlakás” · Ami a dokumentumokból kimaradt
A rózsadombi villa sorsa, ahol Gyurcsány Ferenc, a Magyar Köztársaság miniszterelnöke él, történelmi tükör a diktatúrákról, a haszonélvezők mentalitásáról. A Szemlőhegy utcai palota elkobzásra kijelölt zsidó vagyon volt, végül a kommunisták lakóhelyéül jelölte ki a pártállami hatalom. A többszörösen kitüntetett első világháborús hősnek, Sebestyén Aladárnak, az ingatlan utolsó jogos tulajdonosának egykori otthonában végül az Apró klán rendezkedhetett be. Sőt a rendszerváltoztatásnak titulált „fordulat” után bérlőből tulajdonossá léphetett elő az Apró család.
A jelenlegi miniszterelnökné, Dobrev Klára, Apró Antal unokája például 23 éves korában, 1995-ben az 159 négyzetméteres „szociális bérlakást” egyedülállóként vásárolhatta meg az önkormányzattól kevesebb mint kilencmillió forintért. Máig talány, milyen sanyarú körülmények között keletkezett Dobrev Klárának jogosultsága egy budai villa 159 négyzetméteres szociális bérlakására...
Rózsadomb a két világháború között épült ki és vált a felső középosztály és a pénzarisztokrácia előkelő lakónegyedévé. Az egykori elit helyét az 1950-es években a kommunista közép- és felső vezetés foglalta el. Ahogy Gál Éva várostörténész tanulmányában rámutat: ettől kezdve gúnyolták „káderdűlőnek”.
A XIX. század közepén még szántók, szőlők, legelők, agyag- és kavicsbányák voltak csak errefelé. A Margit híd megépítése után, a századforduló táján már megjelentek az első nyári lakok. A jelenlegi Szemlőhegy út akkoriban Rézmál dűlő néven volt ismert. A Budapesti Név- és Címjegyzékben először 1899-ben szerepel a Szemlőhegy dűlő megnevezés. A 42. szám alatti ház tulajdonosa ekkor Kurtz Károlyné volt. Az 1912-ben készített lakásjegyzék szerint Ruskai – magyarosított nevén Magyari – János színész is ott lakott. A birtoklap szerint egy 1919-es hagyatéki végzés alapján, amit 1936-ban jegyeztek be, Magyari János Károly, Kurtz Sarolta, valamint Kubacska András főgimnáziumi tanár és családja birtokába került egyharmad-egyharmad arányban.
Az állami árvaként felnőtt Apró Antal ekkoriban még igen messze volt a Rózsadombtól. Miután túlesett szobafestő-mázoló tanoncévein (mestere mellett – akinek fel kellett olvasnia az újságokat – politikai jártasságra is szert tett), 1930-ban Szegedről Budapestre költözött és belépett a Magyar Építőmunkások Országos Szövetségébe. 1933-ban már ő az egyik szervezője a nagy sztrájknak. Az illegális kommunista párt tagja lesz.
A villa lakói 1936 tavaszán eladják részüket 25 ezer pengőért Sebestyén Aladárnak és nejének, Grünwald Rózának. (A Matolcsy Mátyás közgazdász által 1938-ban készített statisztika szerint ekkoriban egy mezőgazdasági munkás éves jövedelme 183,4 pengő volt.)
A Magyar Társadalom Lexikonja 1931-es kiadásában olvasható: „Sebestyén Aladár 1902-től a Klotild Vegyipari Rt. tisztviselője, később az Országos Vaskereskedelmi Rt. cégvezetője, majd igazgatója. Az első világháborúban bronz- és ezüstfokozatú Signum Laudisszal, a Károly csapatkereszttel és sebesülési éremmel tüntették ki. 1922-ben a Weiss Manfréd alapította Ferroglóbus Rt. igazgatójává nevezték ki. Emellett az Agrárglóbus és a Zománcelárusító Rt. felügyelőbizottságának tagja.”
Apró Antal abban az évben bukik le először illegális kommunista tevékenysége miatt, amikor Sebestyénék megvásárolják majdani villáját. A villában a háború kitörése előtt már ott él Sebestyén Aladár feleségének unokahúga is férjével, Flank Józseffel együtt.
A birtoklap szerint Sebestyén Aladár és felesége házát 1944. április 28-án, a német bevonulás után a faji törvények alapján a nyilasok nyilvántartásba vették. Ismeretes, az első világháborús hősök bizonyos fokú mentességet élveztek a zsidóságot kollektívan sújtó intézkedések alól. Nem tudható, miként élték túl a háború poklát. Annyi bizonyos, az 1949-es és ’50-es telefonkönyvben Sebestyén Aladár újra szerepel a Szemlőhegy utca 42. lakójaként.
Apró Antal az 1944-es vészterhes időkben Zimányi Márton néven, hamis papírokkal bujkált. 1944 szeptemberében tagja lett az újjászervezett illegális kommunista párt központi vezetőségének. Életét többek között Tüdős Klárának és férjének, Zsindely Ferenc miniszterelnökségi államtitkárnak, majd kereskedelmi és közlekedési államtitkárnak köszönheti: ők bújtatták – saját villájukban. (Az embermentő Tüdős Klárát a kommunisták kitelepítették, férjét meghurcolták, a fővárosba csak férje halála után térhetett vissza. Villájukat elkobozták, 1961-ben egy panellakásban rendezhette be otthonát.)
Rákosi hatalomra kerülése után egy 1948-ban kelt és 1949-ben bejegyzett fővárosi önkormányzati határozat alapján a Szemlőhegy utca 42. számú ingatlant Flank Józsefnek utalták ki. Hogy miért került Flank József nevére a villa, nem tudható. Mindenesetre ez az állapot sem tartott sokáig. A villát 1952-ben államosították. A földhivatali, köznyilvános dokumentumok között nincs arra nézve adat, hogy pontosan mikor került az egykori Sebestyén-villa Apró Antal használatába. Annyi bizonyos, Apró Antal 1947-ben még egy Dózsa György úti laskásban élt. Azonban az államosítás ideje táján már miniszteri rangban volt, s bár politikai karrierjében akadt némi zavar, Nagy Imre kormánya idején őt nevezték ki a Minisztertanács elnökhelyettesévé. Ekkor már minden bizonnyal helye volt az elzabrált villákban, a „káderdűlőn”.
Egyébként a villára vonatkozó dokumentáció megdöbbentően hiányos: a budapesti tervtárban hiába kerestük a Szemlőhegy utca 42.-re vonatkozó építési terveket, s egyéb dokumentumokat.
Sebestyén Aladár 1952-től, a villából való kiköltöztetésétől egy Szent István körúti lakásban élt. Az általa korábban igazgatott Ferroglóbusnál osztályvezetőként dolgozhatott. A nyolcvanas évek második felében hunyt el. Ismereteink szerint egy fia volt.
Egykori villáját az Apró család az ’56-os ítéleteiről elhíresült vérbíróval, Jahner-Bakos Mihállyal és családjával közösen lakta be. A hátsó telekszomszéd pedig maga Kádár János volt. A rendszerváltozás után az Apró család immár „demokratikusan”, a piacgazdaság törvényeinek megfelelően is magáévá tette a rablott ingatlant. A harmadik generációba tartozó Dobrev Klára, Apró Antal unokája a 159 négyzetméteres „szociális bérlakást” 23 éves korában, egyedülállóként vásárolta meg 1995-ben a kerületi önkormányzattól kevesebb mint 9 millió forintért. A vételár 10 százalékát kellett készpénzben fizetni, a fennmaradó összegre 25 éves részletfizetési kedvezményt kapott. A tulajdonjog megszerzése után még azon melegében 16 millió forintért eladta az ingatlan hasznosítás jogát a Gyurcsánnyal közös családi vállalkozásnak, a Fittelina Kft.-nek, majd megindult az uszodaberuházás…
A 102 négyzetméteres Jahner-Bakos-féle házrészt Apró Piroska, Apró Antal lánya vette meg. Furcsa, hogy Jahner-Bakos Mihályné tulajdonjogát az önkormányzati bérlakásra 1995. július 18-án jegyezték be, Apró Piroska tulajdonjogi kérelme pedig már 20 nappal korábban, június 29-én beérkezett a hivatalba.
Gyurcsány Ferenc 1996-ban költözött be a Szemlőhegy utcai rezidenciába: a nyilas, a kommunista, majd a vadkapitalista zabrálás örökségébe.

https://www.youtube.com/watch?v=GKOrb7HU-v8

A CIA szerint: A nyolcvanas években Magyarország vált a keleti blokk államai közül a leginkább vonzóvá a nyugati befektetők számára.
A nyolcvanas évekre a legkisebb érdekérvényesítést mutató nemzet a régióban mi lettünk.


BIRODALOMVÁLTÁS
A hazai kommunista párt az első pillanattól kezdve komolyan vette az internacionalizmus jelszavát, a nemzeti szempontok teljesen háttérbe szorultak.
Emellé a hatvanas évektől kezdve kinevelődött egy pénzügyi „elit”, amelynek már nem Moszkva volt az igazodási pontja, hanem nagy multinacionális cégeknek és különböző pénzügyi csoportoknak akartak megfelelni, ugyanis szocialista viszonylatban mindenképpen kimagaslónak tekinthető egzisztenciájuk tőlük függött.

Az a korrupciós hálózat, amely a külkereskedelem fedésében ekkorra kiépült.
Mindent megtett azért, hogy kapcsolatrendszereik nyertesei legyenek a szovjet blokk összeomlásának, és a bezsebelt haszonból kis alamizsnát juttassanak számukra.

Már a hetvenes évek végétől fokozatosan megkezdődött a Magyarországon működő vegyesvállalatok alapítása, de ennek üteme messze elmaradt azon vegyesvállalatok létesítése mögött, amelyeket a kapitalista világban hoztak létre.
Ekkor még nem a működőtőke beengedése volt számukra az igazán kifizetődő, hanem a tőke kifele áramoltatása.
A nagy áttörést a társasági törvény 1988-as hatályba lépése jelentette.

Már 1986-ban arról írt összefoglalót az Egyesült Államok hírszerzése, hogy a régióban Magyarországon található a legtöbb olyan cég, amelyben nyugati tulajdonos is szerepel.
Ekkor hazánkban 50 ilyen vállalat működött, és ez a szám 1987-re felkúszott 80-ra.
Messze megelőztük ezzel a „testvérállamokat”:
Romániában tíz,
Bulgáriában nyolc,
Csehszlovákiában egy vegyesvállalat működött,
Lengyelországban pedig egy sem.
Magyarország kifejezetten vonzó célországa volt a befektetőknek, ugyanis a jogszabályi háttér a bankszektortól a turizmusig, a gazdaság széles spektrumán engedélyezte a cégalapításokat.

Az adókat viszonylag alacsony szinten határozták meg (az első öt évben 20%, majd 30%), ráadásul egyes kiemelt területeken – például az energetika vagy a gyógyszeripar – az első öt évben adómentességet vagy adókedvezményt is élvezhettek a nyugati befektetők.
Mindezeken túl jutányos áron biztosították számukra az energiaellátást és a nyersanyagokat, a magyar munkavállalók fizetésének meghatározásához pedig az alacsony keleti munkabérek voltak az irányadók, természetesen forintban fizetve.

Mindezek miatt a CIA szerint a hazai befektetési feltételek még a szomszédos jugoszláviaihoz képest is jobbak voltak, pedig ott a negyvenes évektől kezdve jelen volt a nyugati tőke.

A nyolcvanas évek második fele a szocialista gazdaságból a kapitalizmusba való átmenetről szólt.
A nyugati nagyvállalatok, a nemzetközi pénzügyi csoportok természetesen feszülten figyelték a változásokat, és minden bizonnyal igyekeztek befolyásolni is a folyamatokat.

Magyarország nem veszített vonzerejéből: a kedvező adókörnyezet és a liberális szabályozás a leginkább befektetőbarát állammá tette a régió többi országához képest.
A multinacionális nagytőke számára pedig megadatott az a páratlan lehetőség is, hogy a tevékenységéből származó profitot egy az egyben kivihette az országból.
Vagyis mi voltunk azok, akik még meg is köszöntük, hogy kirabolnak bennünket.

MODERNKORI GYARMATOSÍTÁS
1988-ban három törvény összehangolt tartalma adott lehetőséget arra az erkölcstelen fosztogatásra, amelyet finomkodva „spontán privatizációnak” neveztek.
Azt, hogy mennyire volt ez spontán, talán nem is kell részletezni, és helyesebb lenne az egész jelenséget ellenőrizhetetlen kiárusításként vagy szabad rablásként emlegetni.

A Németh Miklós vezette kormányzat idején elfogadták a társasági, az átalakulási és a csődtörvényt, amelyek lehetővé tették, hogy az állami vállalatok vezérigazgatói, vagyis a kommunista rendszer kiváltságosai magukhoz ragadják az általuk irányított céget.
A szocialista káderekből hirtelen kapitalista menedzserek váltak, akik a közvagyon apportálásával saját kezükbe „varázsolták” mindazt, ami fölött nem rendelkeztek tulajdonosi jogokkal.
1945 után a kommunisták elzabrálták az emberek vagyonát, azt hazudva, hogy köztulajdonba veszik azt, majd néhány évtizeddel később ők maguk vagy leszármazottjaik saját birtokukba vándoroltatták az állami kézben lévő vállalatokat és berendezéseiket.

Az Állami Számvevőszék a privatizációkról szóló 2004-es jelentésében így írt:

Tipikus formája az volt, amikor az állami nagyvállalatok menedzsmentje lényegében tulajdonosi jogosítványokkal a horizontálisan szervezett gyáraikat, gyáregységeiket társasági formába (részvénytársaság, korlátolt felelősségű társaság) szervezték, a vállalati központok pedig először vagyonkezelő szervezetté, majd egy következő lépésben részvénytársasággá alakultak.
E privatizáció eredményeként 1990 májusára, a rendszerváltás hivatalos időpontjára lényegében alig találunk állami vállalatot Magyarországon, amelyik ne alapított volna valamilyen gazdasági társaságot.

Elterjedt trükk volt akkoriban, hogy a különböző gyártósorokat, gépeket, nyersanyagokat, berendezéseket, amelyek jelentős értéket képviseltek egy vállalaton belül, apportként bevitték egy újonnan alapított cégbe (például egy kft.-be), ezáltal az magánkézbe került, az állami tulajdonban lévő eredeti vállalat pedig egy lepusztult és értéktelen kőhalom maradt csupán.
Az apport értékét önkényesen állapították meg, vagyis mindig akkora összeget képviselt a gazdasági társaság alapításakor, amely a leginkább megfelelt a tolvajok érdekeinek.

1985-től ugyancsak bevett eljárás volt, hogy mélyen alulértékelték a magánosításra kiszemelt vállalatot, így a külföldi befektető potom pénzen jutott hozzá a magyar nemzet tulajdonához.
Azok a vállalatvezetők és tettestársaik, akik elintézték a csalást, megkapták kellő jutalmukat: vagy részesedést a tulajdonból, vagy egy jól fizető pozíciót a vállalat vezetésében.
De itt nem fejeződött be a fosztogatás.
A megvásárolt vállalatra a legritkább esetben volt szüksége a nyugati befektetőnek, ő piacot akart szerezni, nem gyárakat.
A használható gépparkot leszerelte, azokat eladta – sokkal drágábban, mint amennyiért az egész vállalatot felvásárolta – vagy elszállította saját külföldi üzemeibe.
Az alkalmazottakat szélnek eresztette, egzisztenciális válságba sodorva őket.
Következmény?
Eltűntek a magyar áruk a polcokról, amelyeket méregdrága importtal kellett helyettesítenünk: megkezdődött Magyarország modern gyarmatosítása.

A MAI ÁRFOLYAMRA ÁTSZÁMOLVA HÚSZ EZER MILLIÁRD FORINTNYI VAGYON VÁLT KÁMFORRÁ

A szabad rablás 1990 után is folytatódott az első szabadon választott kormány beiktatása után is, az Állami Vagyonügynökség „felügyelete alatt”.

Az akkori privatizációs miniszter, Szabó Tamás volt, aki segítségül hívta Csepi Lajost, az ÁVÜ ügyvezető igazgatóját.
Ők ketten olyan szerződéseket kötöttek, hogy ha a vevő nem fizeti ki a vételárat, akkor évenként tízmillió márkával csökken a vételár.
Ezek a szerződések természetesen megvannak nekünk.
Ez annyira hihetetlen és nevetséges volt, hogy amikor a miniszterelnök úrnak, Antall Józsefnek bevittem ezt a faxot, azt hitte, viccelek.
Később aztán kiderült, hogy ez messze nem vicc.
Az Autóker értékvesztése mai reális értékén számolva körülbelül huszonötmilliárd forint.
Erre mondjuk azt, hogy spontán privatizáció.
Egyáltalán nem volt spontán.

Ez lehetett a kiváló üzlet! Ha nem fizettek, még kedvezményt is kaptak!

A megkötött szerződésekkel egyéb bajok is voltak.
A privatizációért felelős állami intézmény élén állandóan cserélődtek a vezetők, de a szervezetet is többször átalakították.
A fejetlenség általános volt.
A kezdetben megkötött privatizációs szerződések még tartalmazták azt a kitételt, hogy bizonyos ideig nem lehet létszámleépítést alkalmazni, de ezek a dokumentumok egyszerűen kézen-közön elkallódtak, így semmiféle számonkérési, netán szankcionálási lehetősége nem volt az államnak.
Az új tulajdonosok nem is tartották magukat ehhez a kötelemhez, a későbbiekben pedig ki is maradt a szerződés szövegéből a munkavállalókat védő rendelkezés.
1993-ig másfél millió munkahely szűnt meg.
Az ekkor még SZDSZ-es színekben politizáló Tellér Gyula szerint 1990-es árfolyamon ezermilliárd forint közvagyon vándorol ellenőrizetlenül magánzsebekbe.

– Nagyon leegyszerűsítve a magyarországi külkereskedelmi cégek a nemzetközi tranzakcióikkal rengeteg veszteséget termeltek, ezeket direkt úgy üzemeltették, hogy megkárosítsák Magyarországot.
A veszteséget természetesen a magyar állam fedezte.
A hiány külkereskedelmi deficitet eredményezett, ami államadóssággá vált.
Ennek a fedezésére magas kamatozású hiteleket vettek fel, így kezdődött az az eladósodási folyamat, aminek 1989-re majdnem államcsőd lett a következménye.
A történészek és a közgazdászok mindmáig azt próbálják elhitetni, hogy ez az államadósság azért keletkezett, mert a kádári diktatúra a jóléti kiadásokat finanszírozta belőle, vagyis az emberekre költötték a pénzt.
Ezért is kell visszafizetni az állampolgárok adóiból a hiányt.
Ma már tudjuk, a hiányként feltüntetett összegek jelentős része magánszámlákon, külföldi bankokban, offshore cégeknél landolt.
Ez volt a fehérgalléros bűnözők extraprofitja.

1990-ben Politikai váltás volt – ez nem kérdés –, de gazdasági nem.
A gazdasági elit lecserélte az érdekeit korábban teljesen kiszolgáló kommunista garnitúrát – a mór megtette kötelességét, a mór mehet.
A hazánk kifosztásán munkálkodó hálózat polipkarjai maradtak.
Ma már nagyjából rekonstruálható, hogy a hatalomátadás milyen forgatókönyv szerint működött, a terepet előkészítették az új idők kirakatfiguráinak.

-242 milliárd dollárt vittek ki az országból 1980 és 2010 között, ez Bogár László közgazdász számításai szerint a harminc év alatt megtermelt nemzeti jövedelmünk egyharmada.



https://www.facebook.com/photo?fbid=442737264247164&set=a.196306268890266

Mióta az emberiség létezik, az emberiség ,,derék hada" az események után kullog.
Nem véletlen hogy minden tőrsadalmi változásnak a kárvalottai lesznek.

Amikor 1943-ban elterjedt, hogy a nácik legyilkolják majd a cigányokat, a demokratákat, a kommunistákat és a zsidókat, voltak, akik azt mondták:
 - Nem, ez nem lehetséges!
Még is megtörtént.

Amikor 1944-ben azt mondogatták, hogy a ,,felszabadító" szovjet hadsereg majd levetkőzteti a férfiakat, megerőszakolja a nőket és kirabolja az országot, sokan így reagáltak:
Ez nem lehet igaz! Ilyet nem csinálhatnak!
Még is megtörtént.

Amikor azt hallottuk 1948-ban, hogy a megszálló szovjetek 40 évig maradnak, kiszolgálóik tanulatlan parasztgyerekek lesznek és ők fogják vezetni az országot, az értelmiséget pedig elvitetik kényszermunkára Szibériába, sokan azt gondolták:
- Ilyen nincs, ez nem történhet meg, mert nem jogszerű!Még is megtörtént.

Amikor 1988-ban elterjedt a híre, hogy fennáll a veszélye annak, hogy z MSZMP volt tagjai felosztják egymás között Magyarország javait, és ennek az ellopott vagyonnak a segítségével átmentik ideológiájukat és hatalmukat a következő évtizedekre, azt senki nem hitte volna el.
Mégis megtörtént.

Azt sem gondolta volna senki, hogy az 1956-os Forradalom és Szabadságharc 50. évfordulóján, Magyarország miniszterelnöke leveteti a rendőrökkel az azonosító jelüket, bukósisakba bújtatja őket, és válogatás nélkül ütlegelteti és löveti, könnygázzal támadja a megemlékező tömeget.
Na, ezt nem gondolta volna senki.
Még is megtörtént.
Aki erre emlékezni merészel, a baloldaliak szerint „gyűlölködő”.

Senki sem gondolta A 2020-as pandémia .
A 2022-ben az orosz-ukrán háború.
2022-utáni orosz szankciók által kialakult energia válság.
2023 Palesztin Izraeli háború
Ezek az EU-államok gazdaságát tönkreteszi.
Azt sem gondoltuk, hogy a gazdag arab államok nemzettársaik által kitagadott, útlevél nélkül beözönlő vad horda lepi majd el Európát és tartja rettegésben a nyugat-európai fővárosokat.

2024-végéig Európába telepítenek 34 millió honfoglalót.
Ezek fő feladata a lakosság megfélemlítése, alázata nevelése.
Igy 2024-ben szabad út nyílik a nemzetállamok és az EU felszámolására.
A globális hatalom EU helytartó tervei megvalósításának első lépéseként az európai nemzetek önrendelkezési jogától való megfosztását hirdette;

Az Európa Egyesült Álam majd az ÚJ VILÁGREND létrehozására.

2025-ben Európa Egyesült államba betelepítenek 150 millió új honfoglalót.
Ezek fő feladata a párzási jog átvétele

2025-tól megkezdődik az Európa Egyesült Államban a lakossági génjavító programja.
Ahol csak az egészséges jó genetikai tulajdonságú fehér fekete kevert rasszú emberek szaporodhatnak.

2030-ra el kell érni hogy csak fekete és szerecsen gyermek születhessen.

2030-után az új embertípus egy Eurázsiai-negroid keverék lesz, amely leginkább az ősi egyiptomiakra hasonlít. Ezt is kevesen hiszik még is meg fog történni.
Azt se gondoltuk hogy vannak ma Magyarországon olyan politikai erők, élükön a volt kommunisták és azok utódai, akik ezt a sorsot szánják Magyarországnak.

https://www.facebook.com/photo?fbid=251225364221555&set=a.161303646547061

Vessünk számot a rendszerváltásról, kik is voltak a rendszerváltozás utáni kormányfők:

Antall József, (1989-92) a naív tisztességes, aki kvázi abba halt bele, hogy meglátta a politika mély bugyrait.

Boross Péter (1992-1994) ügyvezető miniszterelnök (nagyszüleim esküvői koszorúsfiúja;)

Horn Gyula, (1994-1998) akiről kiderült, hogy 1956-ban pufajkás volt, azaz ő gyilkolta le a föllázadt egyetemistákat, gyerekeket. Miután kiderült ezen bűne: NEM MONDOTT LE.

Orbán Viktor, (1998-2002) a naív tisztességes, aki fölvirágoztatta az országot, az akkori viszonyokhoz képest jólétet teremtett, és egy VALÓDI rendszerváltást szeretett volna végrehajtani

Medgyessy Péter (2002-2004) a naív, de már nem annyira tisztességes, akiről kiderült, hogy tartótiszt volt D-209-es néven, de NEM MONDOTT LE.
Gyurcsány Ferenc  (2004-2009) az aljas, elvetemült gazember, aki csődbe vitte az országot, választásokat puccsal és a nép megtévesztésével=hazugsággal nyert, meghamísítva - BTK. tényállás- a költségvetési számokat, majd a tömegbe lövetett, mely 1956-ban fordult elő utoljára Magyarországon, és NEM MONDOTT LE.

Bajnai Gordon (2009-2010) az első globalista-liberális kiképzett ügynök, aki miután Gyurcsány csődbe vitte az országot, fölrántott 20 milliárd dollár IMF hitelt, ezzel eladósítva az országot

Orbán Viktor (2010-2026) aki már nem naív, de még mindig tisztességes, folytatja 2010-től a VALÓDI rendszerváltás útját, és Magyarországból egy erős, magabíró, büszke és gazdag országot szeretne csinálni.

Tehát volt 4 liberálbolsevikunk, melyből a 3 kommunista az emberiség elleni bűntettet követett el, konkrétan gyilkosok voltak, ezenkívül kiárusították az országot vagy privatizációval, vagy értéken aluli elkótyavetyéléssel, de NEM VÁLLALTÁK A KÖVETKEZMÉNYEKET, volt egy globalista-liberális  (Bajnai Gordon), aki meg eladósította az országot, ő ugyan csak közvetve gyilkolt, tucatnyian lettek öngyilkosok miatta.

És volt/van 3 jobboldali, az ország üdvét szem előtt tartó, társadalompolitikai célokkal is rendelkező, koncepciózus vezetőnk, akiket érdekel a haza jövője, és az abban élő embereké.
Hát így...

https://www.youtube.com/watch?v=S70JN6VLLFU

(Huberta Márton)