Soha többé bolsevizmust!

CSAK RÖVIDEN Soha többé
Soha többé bolsevizmust!
A liberális eszme a bolsevik eszme modernebb változata
A bolsevizmus a primitív, tehetségtelen, dologtalan emberek társadalma, melyet diktatórikus eszközökkel egy diktátorral tartanak fent.
A hatalom megszerzésére mindig az adott anarchiánál a tömegek elégedetlenségét használják ki.
A bolsevik kommunista, liberális anarchista szekták a világon minden országban vannak és egymást támogatják. Ezen kommunista szekta eszmékhez szinte hihetetlen, hogy a liberális eszmék is csatlakoztak, melyekre korábban azt mondtuk - humanista eszmék - jelenleg csak azt mondhatjuk rá, álhumanizmus (álliberalizmus). DE, MILYEN ESZMÉK, IDEÁK AZOK, AMELYEK AZ EMBEREK SZÁMÁRA NEMCSAK A GONOSZ ESZMÉKET, BAJT ÉS NYOMORÚSÁGOT HOZZÁK?
EGYEDÜL ÉS KIZÁRÓLAG CSAK A POLGÁRI DEMOKRÁCIA ESZMÉJÉBEN HIHETÜNK, MELY MAGÁBAN FOGLALJA A KERESZTÉNYSÉGET ÉS A KERESZTÉNY HITET.
A polgárság erősödésével nemcsak a polgár erősödik, hanem a hit is a polgári demokráciában.
Ha a 21-dik században a polgári demokrácia nem lenne ilyen erős - (nem állítom, hogy nincsenek gyengeségek) A bolsevizmus most is kitudná használni az emberek elkeseredését.
DE, SZERENCSÉRE ERŐSEK VAGYUNK!

https://www.facebook.com/photo?fbid=10217116746661009&set=g.304021126710518

Jézus jövendölése a kommunizmus (liberalizmus) eljöveteléről.
Hogy mindezt a liberális őrületet megértsük, ami a XXI század első felében fog megtörténni a MIGRÁCIÓS kalandorisággal ahhoz vissza kell nyúlni a gyökerekhez.
Így jövendölte meg JÉZUS a kommunizmus(liberalizmus) őrületét az Újszövetségben, és szólt az utána elkövetkezendő időkről is.

A kommunizmus(liberalizmus) ateista, istentagadó, de-hát pontosan ezért kell elővenni a Bibliát, mert a gonosz, a sátán mindig tagadja ISTEN létét, nemcsak gondolatban, de cselekedetben is.

Nagyon fontos tanulmányozni a kommunizmust,(liberalizmust) mert olyan rendszer az, amelynek kigondolásán a liberalizmus ideológusai sokat agyaltak.
Erről könyvtárnyi irodalom született

Ez náluk a csúcs, a korona csakra.
A kommunizmus (liberalizmus) kazár bűntett idején tudtak, tudnak legjobban csatlakozni a sátánhoz.
Ebben a rendszerben a kazárok vegyítetlenül, tisztán adták, adják magukat, nincsenek zavaró tényezők, mert azokat előzőleg megsemmisítették, kiiktatták.
Álarcot sem kellett, kell viselniük, ezért nagy a hallgatás a kommunisták(liberálisok) által elkövetett bűnök felől.
Nincs kire fogni az elkövetett bűnöket.
Nekik jobb erről hallgatniuk, nekünk meg kötelességünk beszélni róla, feltárni minden részletében és nyilvánosságra hozni az információkat.
A Kazár-járás legpusztítóbb fejezete, a társadalmak megsemmisítését vonja maga után, a legnagyobb sikert az emberiségnek, egy részének a túlélés jelenti.

Igen a fenti gondolatmenet az nagyon tetsző és logikus.
Csakhogy a globális hatalom nem ezt akarja.
A globális hatalom az ÚJ VILÁGRENDET akarja Ők nem érzelegnek.
,,Ahol fát vágnak ott forgács is van".
A globális hatalom szerint ez a világ átformálás az igazi nagy ügy ennek érdekében egy pár száz milliós hulla az nulla.
Az nem más mint egy járulékos vesztesség a ,,jó ügy érdekében"

"Igen, nagyon sok millió ember meg fog halni, mikor az új világrend megalakul, de az egy sokkal jobb világ lesz azok számára, akik túlélik."

(Henry Kissinger)

,,Csak az embert lehet elpusztítani, az eszmét soha".

Ezt a szép új világot Marx Károly így fogalmazta meg:

"A zsidó nép egészében lesz a saját megváltója.. A világuralmat más fajok megsemmisítésével fogja elérni és egy világköztársaság alapításával, amelyben mindenütt csak a zsidóknak lesznek állampolgári jogai. Ebben az Új Világban Izrael gyermekei lesznek a vezetők és ellenzék nem lesz.",

,A liberális pártcsalád a globális hatalom EU helytartó útmutatása alapján a fenti rendszer megvalósítását tűzte zászlajára.

Mióta emberi közösségek vannak azóta az emberek fő vágya az IGAZSÁGOSSÁG és az egyelő JOGOK. (jogállamiság)
Az Ókor , a középkor és az új kor jeles embereit is csak ez foglalkoztatja.
Midig úgy érezték hogy már nagyon közel járnak hozzá .
Már csak azt kellene meghatározni hogy mi az ami mindenki számára IGAZSÁGOS és természetes azt is pontosan meg kellene határozni hogy mi is az a JOGÁLLAM.
Nincs a világon olya ember aki ne szeretné az IGAZSÁGOS JOGÁLLAMOT.
Csakhogy ,, ki mint él úgy ítél "
Mivel minden ember élethelyzete más és más ezért az elképzelése is az IGAZSÁGOSSÁGRÓL és a JOGÁLLAMISÁGRÓL egészen más.
A XIX századtól a mai napig ezt egyesek szerint erre a válasz egyedül az ÚJ VILÁGRED tudná leginkább megközelíti
Az embereket két csoportra osztani a GOJOKRA és a KIVÁLLASZTOTTAKRA.

https://pestitv.pestisracok.hu/2020/10/23/dolgozik-az-uj-mult-kft/?fbclid=IwAR0isX7OuWsJUC3uVj39yDWuauBUKDiqBfzbSLT3KtnCG9d3N_v6BQjs36E

2010 után ellenzék diktatúrát kiált: Erre nekik az szolgáltat okot hogy egy több-pártrendszerű demokráciában a választó polgárok szabad demokratikus választáson 2010-2022-közt a választók többsége nem a liberális ellenzéket bízta meg kormány alakitással.

Segítségül hívom Mindszenty József bíboros emlékezetét ahhoz, hogy el tudjuk képzelni, hogy mi történne ma este Hadházy Ákossal és a többi ellenzékivel- akik 2010-óta egyfolytában a 2/3-os parlamenti támogatottságú nemzeti kormányt egyfolytában szidalmazza és hazugságok tömkelegével rágalmazza a "hatalmat" szidalmazza. Vajon mi történne velük ha diktatúra lenne.

Mivel 2010-óta nincs diktatúra, úgyhogy az ellenzéki képviselők és az ellenzéki szavazók, kényelmes ágyában, nyugodtan át fogja aludni az éjszakát. Mint ahogy az összes ellenzéki politikus is, akiknek az október 23-i megemlékezés a kormány szapulásában és diktatúrázásban merült ki.

Idézet Mindszenty József bíboros emlékeiből.
Ahol megtudjuk hogy a mai ellenzék elődei, példaképei hogyan bántak azokkal akik nem azonosultak a kommunista liberális eszmével.


"Este fél kilenc van. Én vacsora óta az imazsámolyon térdelek, imádkozom, elmélkedem. Hirtelen kitárul az ajtó s azon Décsi lép be elsőnek. Megáll előttem. - Azért jöttünk, hogy letartóztassuk önt.
Édesanyám kilépett a vendégszobából, mert hallotta, hogy nagy zajjal visznek át a folyosón. Felsikoltott. Visszaindulok, hogy elbúcsúzzam tőle. Nem akarnak engedni. Most azonban kitépem magam a rendőrgyűrűből, visszamegyek édesanyámhoz. Édesanyám a nyakamba borul: - Hová visznek édes fiam? Én is veled megyek! Csitítom, nem lehet. Megcsókolom kezét, arcát. Felzokog. Aztán eltuszkolnak mellőle és már sodornak le magukkal a kapualjba. Hatalmas, lefüggönyzött autóba ültetnek. Így visznek el éjjel érseki székvárosomból Budapest felé.
Éjjel 11 óra. Megint kihallgatásra visznek, 72 órás nem alvás és az állandóan megismételt gumibotozások után. A vallatás tárgya egész éjjel az összeesküvés és kémkedés. Most már teljesen magamra maradtam, kimerülten és elcsigázottan. Újra és újra elém rakják aláírásra a hegymagasságúvá nőtt jegyzőkönyvkötegeket.
Amíg az aláírást megtagadom, Décsi alezredes éjjelenként 2-3 ízben is átad a kínzómnak, aki felugrik, visz a cellámba, levetkőztet, leteper és kéjes gyönyörűséggel záporozza rám az ütéseket. Fizikai megtörésemre szolgál egy másik kegyetlen módszer is: nem engednek aludni."
(Mindszenty József bíboros )

Önök globalista-liberálisok azok a hasznos idióták akiktől Európa hangos?

A globalista-liberálisok letagadják amit elért Magyarország?

A globalista-liberális tagadja amit az államtól kapott?

A globalista-liberális hazudva elteszi amit a kormány ad?

A rezsicsökkentés milliárdjait, a egy kulcsos adót, a családtámogatásokat stb.?

A Katát az alapvető élelmiszerek ötszázalékos adóját?

Sorolhatnám napestig a sok csodát, amit 2010-re egy romba döntött országból 2014-re talpra állított a Fidesz kormány!

A globalista-liberálisok szemrebbenés nélkül hazudozva azokkal együtt akik elmondták nem csináltak semmit!
Ami szintén nem igaz!

A globalista-liberálisok lopni nem felejtettek el akkor sem amikor a vezérük a trükkök százait sorolta fel!
Most mikor itt a világjárvány, energia válság, orosz ukrán háború ráolvasás képtelenségeket?

Mik vagytok ti?
Kommunista globalista-liberális férgek?
Kikeltetek mint a meztelen csiga?
Hazát árultok Újhelyi István, Cseh Katalin és a többivel?
A történelmetek az ellenforradalom?

Jöttök megint?
Nekünk nemzeti oldalon álóknak egy szerencsénk van talán a globalista-liberálisok ellen, hogy a Szovjetek már nem segítenek mert nincsenek!
Ugyanakkor itt vannak a határon belül a globalista-liberális hatalon EU helytartó és a szolgálatára beállt csapat, akik még vaszéjesebbek a nemzetállamra mint 1990 előtt a Szovjetunió.
A mai globalista-liberális ellenzék 2022-ben is épp úgy lövetné a nemzeti oldal támogatóit, mint a Kádár. Apró, Dögei pribékjei.

https://www.facebook.com/photo/?fbid=8579672562074332&set=g.864234076978027

Milyenek a pártállami utódai és a liberálisok?

Íme a pártállami utódok és a liberálisok kis kátéja

1. A pártállami udók és a liberálisok, ezerrel dolgoznak két dolgon:
a. Megszerezzék, bebiztosítsák a saját személyes hatalmukat és a pártjuk hatalmát.
b. Amikor ezt elérték, akkor minden mozdíthatót megszerezzenek maguknak és a pártkatonáknak

2. A liberálisok mindezt hogyan érik el?
A liberálisok mit csinálnak, ha hatalomra kerülnek?
Semmit sem csinálnak, mivelhogy az aljasságon kívül semmihez sem értenek.

3. Amikor a pártállami utódok és a liberálisok hatalmon vannak akkor milyen eszközeik vannak?
A tiltás, befagyasztás, zárolás, leépítés, csökkentés, akadályozás, privatizálás, kiszervezés, megszorítás.

4. Ez a selejt társaság hogyan tudja a lakosságot rávenni, hogy rájuk szavazzon?
A fő eszközük az ellenfél iránti gyűlölet szítása, az ellenfél ellen egy gyűlölet fóbia kialakítással.
Mindezt azért teszik mert tudják hogy az emberek, akire haragszanak, arra nem szavaznak.

5. Mivel tudják eléri a kormány pártiak elleni fóbiát?
a. hazudnak róla minden médiában
b. elferdítik a tényeket
c. megkeresik mindennek a rossz oldalát, vagy amibe bele lehet kötni.
d. Nem hagynak az embereknek egy nyugodt percet sem.
Az életük minden pillanatát megkeserítik.
Nem hagyják,, hogy bármiben örömét lelje.
Nem foglalkozhat senki a családjával.
Nem nyaralhat békésen,
Nem tekintheti Magyarországot a hazájának.
A liberálisok arra hívják fel a polgárok figyelmét hogy:
Ha a választó nem azt követi amit ők megszabnának nekik senki és semmi nem lehet.

6. Nem lesznek így az emberek boldogtalanok, elveszettek, frusztráltak?
Dehogynem.
De számukra semmi nem elég nagy ár azért, hogy ők visszajöhessenek a hatalomba.

7. De hát vannak falvak, városok, ahol megválasztják őket. Ezekkel a falvakkal, városokkal mi lesz?
Ezek mind csak eszközül szolgálnak nekik arra, hogy ők jól élhessenek.
Nem érdekli őket, mi lesz a rájuk bízott településsel.

8. De ott vannak az emberek, akik rájuk szavaztak, akik várják, hogy az ő dolgaikkal foglalkozzanak.
Velük mi lesz?
Ők csak bábok, csak eszközök arra, hogy megszerezhessék a hatalmat, és rájuk szavazzanak.

9. Nem fognak háborogni az emberek?
Ugyan miért nem fordulnak a szavazók ellenük?
a; Azért mert az első naptól, továbbra is mindenért a másik oldalt fogják hibáztatni, a szokott módon.
Hisz megvan hozzá a média túlsúlyuk
b. Ezek az emberek nem nézik a tényeket, hanem a liberális médiának hisznek, amely befolyásolja őket.
c. Mire lejár a mandátumuk, addigra, mindent el fognak a szavazók felejteni.
Ezért nagy esély van rá hogy azok a választók akibe sikerült az ellenfél iránt kiépíteni az ellenfél elleni
gyűlöletét azok ismét a liberálisokra szavaznak.
Lehet mindent elölről kezdeni.

2020-ban kimutatták és közzétették a TOP 100-as listán hogy a magyar TOP listán Mészáros Lőrinc és csapatának 407,7 milliárd forint vagyona van.
Ezzel szembe az Apró Gyurcsány klánnak ennek valószínű a többszörös vagyona van,
Igaz hogy az Apróklán nem engedi hogy közzétegyék az Ők vagyonuk listáját ami valószínű meghaladja Magyarország vagyonát.
Csak azért nem adakoznak hogy továbbra is titok maradjon az Ők vagyoni helyzetük.
Meg ugye a kommunisták mióta léteznek a kommunisták cselekedeteihez nem tartozik az adakozás.
A kommunisták mindig is csak elvettek és nem adakoztak.
Mint az Indonéziai újságokból kiderült hogy az Apró és Gyurcsány klán Indonéziában a legnagyobb befektető.
Az Indonéziai befektetésük meghaladta az 1200 milliárd forintot.

https://igazszo.wordpress.com/2019/03/03/gyurcsan-es-a-rafinalt-azsiai-kapcsolatok/?fbclid=IwAR0RlLutrLteax6_MOH2yMwempdekedn3wUKrve7Qmxb-8gFKvQYQsqesGI

A bolsevizmus és miden diktatórikus rendszer fő ellensége az önálló gondolattal, önellátással és termelőeszközzel rendelkező társadalmi réteg a fő ellenség akiket ki kell írtani .
Ebbe élen jártak az elmúlt 100-évbe a kommunista rendszerek,
A parasztság eltüntetésének okai:
A parasztok a mai társadalom nemkívánatos elemei.
Ezért is lett a paraszti réteg tönkre tévé az elmúlt kb. 100 évben.
Hiszen a paraszt önellátó volt, falusi háztartás nagyon sokrétű volt, szinte mindenhez értettek, nem vásároltak túl sokat a boltosoknál.
Nem vitték a hasznot!!
Megtermelte magának az ételt, italt, bort, pálinkát, mézet, sajtot stb. készített magának, házát saját maga építette. Az asszonyok tudtak szőni fonni, ruhát varrni, ismerték a gyógynövényeket. Nem szerettek orvoshoz járni!!
A krumplibogarat kézzel szedték le a krumpliról, nem használtak vegyszert.
Az idősek mesélik mindig, hogy az ő gyerekkorába még csak cukorért, meg petróleumért jártak a boltba.
MÁS MINDEN MEGVOLT OTTHON AMI KELLETT!!
Nem voltak bűnözők, erkölcsös életet éltek, a lopás szégyen volt, ezért jogászokra meg ügyvédekre sem volt szükségük.
Egy kézfogás volt az "üzlet", az adott szó szent volt.
Ezek miatt nem függtek a rendszertől.
Azonkívül nem voltak vevők a hülyeségre.
Nem szerették a mellébeszélést, hazudozást.
Ezért mondják hogy midénél többet és a józan paraszt ész.
Nagy és jó erős összetartó családokban éltek, jó sok testvérrel akik támogatták egymást jóban-rosszban.

Helyettük panel lakó főiskolás meg egyetemista társadalmat kellett létrehozni, ahol az ember még egy paradicsomot sem tud megtermelni, legoptimálisabb esetben még kertje sincsen, üres a kamrája, nincs mit enni, ezért kénytelen minden nap dolgozni járni.
És ami a lényeg, jó sokat vásárol.
Mindent megvesz. Unalmába vásárol. Még többet vásárol...
Mivel semmihez sem ért, így mindent meg kell vennie ami az életben maradáshoz szükséges.
Ezért kezdték a paraszt szót pejoratív értelemben használni mivel le akarták járatni ezt az életmódot.
Mivel ez nem szolgálta az uralkodó réteg érdekeiket.
Ahhoz, hogy a mai modern fogyasztói társadalom létrejöhessen, először is szét kellett verni az ÖNELLÁTÓ ÉS VALÓDI, ÉRTELMES TUDÁSSAL RENDELKEZO PARASZTI RÉTEGET.
Emiatt vezették be a kötelező iskolarendszert.
Amikor is kivették a gyerekeket a családi gazdaságból, akik azután a tudást a szüleiiktől nem tudták átvenni.
Az iskolában pedig alternatív dolgokat tanítanak, és így függővé teszik az embereket. " https://www.facebook.com/photo?fbid=3417680688280234&set=a.869837066397955

Miért létszükséglet a liberális-demokratáknak a politikai hatalom ?

Mért tesz fel mindent egy lapra a liberális-demokraták ellenzék?
Mért annyira létkérdés számukra, hogy nyerjenek a 2022-es választáson?
Lássuk csak, hogyan működtek a liberális-demokrata kormányok 1994-1998 és 2002-2010-közt!

A liberális-demokratáknak a nagyvállalatok vezetői az embereik voltak.
(2019 október 13 után is, Budapestnek, de Budapest néhány kerülete is vagy a vidéki liberális-demokraták
által vezetett városoknak is, fontos volt, hogy a nemzetben gondolkodó vezetőket azonnal eltávolítsák, és a saját liberális-demokraták embereiket ültessék a helyükbe. )
Pl. Paks is 2010-előtt kifizetőhely volt.
Ezeket a cégeket egymás között a liberális-demokraták felosztották, és megvolt a helye mindenkinek, ki honnan veheti ki az állami pénzeket.

Az állami vállalatoknak így mindig hiányuk keletkezett.
Ezt a hiányt rendre a lakossággal fizettették meg.
Árat emeltek, megszorításokat alkalmaztak.
Így pl. örökké hiány volt a bankoknál, vagy a BKV-nál.
Az áram vagy gáz szolgáltatóknál is -eleinte évente, - később már félévente kivettek maguknak egy összeget. Ilyenkor menetrendszerűen jött utána a villany és a gázáremelés.
Az összeget itt is felosztották egymás között, a hiányt a lakossággal fizettették meg.
A liberális-demokraták rendszeres tolvajlásoknál csak a dilettantizmusuk volt 2002-2010-közt a nagyobb.

Egy idő után minden tönkrement, befuccsolt, nem is csoda, mert a liberális-demokraták vajmi keveset törődtek az ország dolgaival, a liberális-demokratáknál
a harács sokkal fontosabb.
Ezért a liberális-demokraták kénytelenek voltak a cégeket vállalatokat eladni.
Persze ez sem mehetett saját haszon nélkül.

https://www.facebook.com/kotter.tamas/videos/1136541636792515

Az állam vagyonát a liberális-demokraták fillérekért herdálták el,
úgy, hogy ők-privátban-kenőpénzt kaptak a vevőtől.
Így itt is megvolt a liberális-demokraták haszna.
Csakhogy egy idő után a liberális-demokraták uralkodásának következtében az ország egyre inkább elszegényedett, javaiból kifogyott.
Kénytelenek voltak a liberális-demokraták sok embert elbocsátani, létesítményeket összevonni, felszámolni.
A hiány pedig folyamatosan nőtt.
Ennek a hiányok pótlására a liberális-demokraták kölcsönöket vettek fel.
Ezek mind igen előnytelen kölcsönök voltak, Magyarország számára több okból is.
Nem csak a tárgyalási készség hiánya miatt, hanem mert ebből megint úgy kellett intézni, hogy a liberális-demokraták tehessék zsebre a ,,hasznot".
A liberális-demokraták olyan bankokkal egyeztek meg, akik a saját hasznuk fejében nekik is juttattak zsebbe egy jelentős összeget.
Ráadásul, 2010-re a 8 év elteltével
(sok az a 8 év: annyit nem tudnak végigcsinálni) már a liberális-demokraták, biztosak voltak benne, hogy elveszítik a 2010-es választást.
Ezért olyan feltételeket vállaltak a kölcsönért, amikről meg voltak győződve, hogy az utánuk következő nemzeti kormány bele fog bukni.
A feltett kérdésre itt a válasz:
Ez nagyon hiányzik 2022-ben a liberális-demokratáknak,
ezért vannak megőrülve már a hatalomért:
hiányzik nekik az állami pénzek lenyúlása. (FLR)

Kinek kell megbocsátani???

Kinek kell megbocsátani???
Elgondolkodom a kérdésen.
Igen tudom kéne. de azt
merem gondolni hogy vannak
olyan bűnök,amik meg nem
bocsáthatóak-
Kinek kell megbocsátani???
Annak az embernek aki
ezreket fosztott kii?
Vagy kínzott meg???
Küldött Recskre ,meg a Hortobágyra???
családokat tett tönkre egy életre?
Kinek kell megbocsátani???
Annak aki elvette gyermekek jövőjét?
kik nem tanulhattak tovább a származásuk miatt?
S lettek nyomorgók vagy földön futók???
Kinek kell megbocsátani???
Annak aki a mások nyomorából gazdagodtak?
S lelkiismeret nélkül éltek méltatlanul
nyugodt életet???
Uralták az országot , és eladták
idegen hatalmaknak ,
a saját hatalmuk érdekében?
Akik soha sem kértek bocsánatot???
S nem éreztek a lelkükben késztetést
hogy jobbá váljanak???
Ma is az elorozott vagyonban élnek,
a más vagyonában. S élnek
luxus életet????
Ezeknek kellene megbocsátani????
Ugyan miért????
Ők és utódaik most is siránkoznak.
Siránkoznak amiatt hogy nem a kezükben
van a hatalom kormányrúdja!
A hatalom vágyása betegség
torz kivetülése a léleknek.
Vágy az emberek lelke feletti uralomra.
s igazán nem csak a vagyonra!
Eme uralmi vágy teljesen torzzá
változtatja az amúgy is silány embert.
Ezek az emberek ágyban és
párnák között halnak meg
elszámoltatás nélkül.
S gondolják hogy még ez is
jár nekik. S ami a legborzalmasabb ,
az az hogy tömegek „nosztalgiáznak”
a régi élet után. Fel nem mérvén
életük tönkre tételőit,
s azok gaztetteit,
Kinek kell megbocsátani???
ezek után kérdem én?
Aki nem érzi hogy bűnt követett el ,
és még a bocsánat kérést , ill annak
szükségességét sem érti.
ANNAK NINCS BOCSÁNAT!!!
Forrás: Ferencné Újhelyi
2021,02,16.

Magyarország lakossága is óriási árat fizetett 1919-től napjaikig a bolsevik;, kommunista; pártállami és liberális-demokrata eszmékért.

Igaz a közmondás: Sokan nehezen tanulnak de könnyen felejtenek!

Most tegyünk egy kis visszaemlékezést a magyarság történelmében a legnagyobb szenvedést okozó időszakról nevezetesen :1945-1956 időszakról.

Amit a lakosság emlékezetében Rákosi korszaknak neveznek.

1945-után a Magyarországot megszállva tartó Vörös Hadseregre bizton számíthatott Rákosi Mátyás, Gerő Ernő, Farkas Mihály, Révai József, Vas Zoltán, Nagy Imre, Kádár János, Rajk László, Apró Antal és társaik.
Nem az volt a lényeg, hogy mit akar az ország lakosságának a többsége, hanem az, hogy mit tesz lehetővé a Szovjetunió és mit hajtanak végre annak magyarországi megbízottjai.
Mert a felsorolt nevek viselői megbízottak voltak, egy világbirodalomé, egy eszméé, a kommunizmusé, és kevésbé voltak képviselői a magyar nemzetnek, a magyarság érdekeinek.
1990-utá napjainkig a pártállami káderek utódai a liberális-demokraták egy cseppet sem különbek.
Ők most épp olyan hűséggel szolgálják a globális hatalom EU helytartóját mit elődiek a Szovjetuniót.
EMLÉKEZZÜNK
1956 október 12 a magyar kommunista hatalom beismeri és rehabilitálja az általuk 1946-1956-közt kivégzett 350 koncepciós perben HALÁLRA ítélt, és mintegy 150 ÁVH, rendőrségi, és egyéb vallató helyeken halálra KÍNZOTT áldozatot.
Beismerték hogy, mintegy 500 ezer magyar sínylődött szovjet munka és hadifogoly táborokba.
De 7-800 ezer embert érintett a hazai internáló táborokba elhurcolt lakosok száma. Ezek a cselekedetek közvetve mintegy 3-4 millió magyart érintett.
Bizony ez jelentette az igazi gyűlöletet a kommunista rendszer iránt.
Igaz ezt a megtörtét rémtörténeteket nem tanítják a mai napig az iskolákban
Így a fiatalok és a középkorúak ezekről semmit sem tudnak.
Az 1956-os kommunista vezetés azt hitte hogy ez a beismerés lecsillapíthassa a magyar nép ellenszenvét.
Én azt hiszem hogy a 2006 május 25-i Gyurcsányi Balatonöszödi ,,IGAZSÁG" beszéd is ebből fakadt.
Tehát megállapítható hogy ez a társaság semmiből sem tanul.
De a legszomorúbb hogy még mindig Ők és utódaik a mai napig keserítik a Magyar nép életét.
Csupán annyi a változás hogy az ország mosott-agyú része ezeket önként szabad akaratából, szabad választásokon tartja a politika élvonalába.
De mint láthatjuk 2021-ben is épp oly rombolók, kártékonyak mint 1919-től napjainkig!
A szavazótáboruknak nagyon jól kellene tudniuk hogy az esetleges 2022-es liberális-demokrata győzelem esetén Ők azt kapják jutalmul amit a nemzeti oldal szavazói büntetésül.
https://www.facebook.com/kommunistaoldal/photos/a.252531495113964/1328882154145554/

"2022 áprilisi választáskor miért is szavazok a Fidesz-KDNP koalícióra.

Nem akarom, hogy elvegyék a gyerekeim családi kedvezményeit, nem akarom, hogy az unokáim ne legyenek képesek biztonságos jövőképet alkotni, nem akarom, hogy a gyerekeim és az unokáim bizonytalanságban éljenek, nem akarom, hogy a történelmünk és jelenünk után a későbbiekben elmebetegek, magyargyűlölők kormányra jussanak.
Biztonságos életet szeretnék a felnövekvő generációknak, hogy az ük ükunokáim is magyarok lehessenek Magyarországon.
Akarom, hogy a határon-túli magyarok magyarok maradhassanak, s ne akarjon holmi idegen identitású, jöttment itt letelepedni.
Mi következik ebből?
Az ellenzék soha ne kormányozzon ebben az országban, menjenek oda, ahova valók.
Maradjon meg a rend, a relatív békesség!
Hogy a nyugatiak belássák: a liberális világ csak elméletben létezik, a liberalizmus a nemzetek pusztulását jelenti.
Van a Fidesz-KDNP szövetségnek utánpótlása, az új-generációs nemzeti fiatalok pedig őrizzék meg azt a fenntárható szabadságot, amelyet a magyar választók 2010. óta kétharmados többséggel szavaznak meg folyamatosan a magyar nemzetért!
Van egy másik alternatíva: a nemzet biztos halála.
Köszönöm, ebből nem kérek!!!
Nézzétek a a fővárosi és kerületi, 10 megyejogú város és számtalan kisebb települések önkormányzatokat, ahol nem kormánypárti a polgármester és a testület többsége, semmilyen szándék nincs a fejlesztésre.
Senkik a fővárosban, senkik a magyarság számára.
Undorítóak, gusztustalanok, aljasak, hazugok és gerinctelenek.

https://www.facebook.com/photo/?fbid=155154986492499&set=gm.3999578910084853

A Nyugat volt Lenin és a kommunista terror felbujtója.

A Nyugat tevőleges asszisztálásával került Lenin hatalomra, a Nyugatot a kommunizmus bűneiért legalább olyan felelősség terheli, mint a büntetőjogban a gyilkos felbujtóját
„Lenin élt, Lenin él, Lenin élni fog.” – mondták a hetvenes évek második felében az óvónénik, amikor november elején elgyalogoltattak minket Lenin bácsi szobrához egy szál virággal.
Két dolog maradt meg bennem:
1; egyik, hogy Lenin bácsi szobra igencsak messze esett az óvodától;
2; az értetlenkedés, hogy vajon miért a szobrának viszünk virágot, ha úgyis él.
A válasz az volt, hogy azért, mert már meghalt.
A gyermeki elmémben vihart kavaró kognitív disszonancia elnémított.
Nem volt több kérdésem, de Lenin bácsi szobrától szorongva féltem ezután.
Néhány évvel később – ugyan még vörös nyakkendőben díszsorfalba állítva a tribün előtt május elsején – fuldokolva nevettünk a madárürülékes Lenin bácsin és ezen az ócska szlogenen.
Pedig az óvónéniknek igazuk volt:
Lenin még ma, negyven évvel később is él, és – félelmetes kimondani –, de a tendenciákat látva, élni is fog még jó ideig.

Lenin felépített ember volt, egy hálózat állította őt egy mesterterv élére, amely a világtörténelem egyik legnagyobb társadalmi kísérletét volt hivatva levezényelni.

A feladatot vitathatatlan hatékonysággal hajtotta végre.
Kifinomult érzéke volt – neki, vagy a hálózatának – ahhoz, hogy miképpen lehet tömegeket manipulálni és megnyerni olyan eszméknek, amelyek ab ovo magukban hordozzák az erőszakot, és nem ígérnek mást, minthogy az úgynevezett egyenlőség nevében elnyomják az egyéniséget, üldözik a talentumot és az alkotó szellemi erőt.
A társadalmi kísérlet brutális eredményt hozott. Bár a bolsevik puccs után Lenint hamar utolérte a végzete, de az a ködösítés, amely úgy próbálja a kommunista bűnöket elfedni, hogy a „szent” eszme kisiklatását Sztálin nyakába varrja, épp olyan manipulatív hazugság, minthogy a társadalmi egyenlőség megteremtése jobbá teheti a világot.
Az ideológiát és a gyakorlatot szétválasztani egymástól tökéletesen értelmetlen: a megvalósult szocializmus bebizonyította, hogy az elmélet emberellenes.
Nincs miről beszélni. Végtelenségig lehetne szómágiákkal passzírozni azt a bizonyos végterméket, hogy ez még nem is az volt, hanem csak az odavezető út (ami még jószándékkal sem volt kikövezve), és Sztálin az oka minden rossznak, ami bekövetkezett, ettől a végtermék állaga és szaga változatlan marad.

Ha ugyanis egy tudományos hipotézisről a bizonyítási eljárás során kiderül, hogy téves, az elmélet megbukott.

Lenin
A Lenint felépítő hálózat mai reinkarnációja a kommunizmus ideáját mégis életben tartja, felhasználva ugyanazt a rendszert, amely Lenint hatalomba segítette, erkölcsi és anyagi támogatást nyújtva az emberkísérletekhez. Lenin hasznos idiótáknak nevezte a nyugati társutas értelmiséget, ezzel le is leplezte azt a mélységes cinizmust, amely a bolsevik ideológiát jellemezte.

Aki elhiszi, hogy a kommunizmus eszméje humánus és a társadalmi igazságosság alfája és omegája, az – még Lenin szerint is – csak idióta lehet.

Ezek a társutasok – akik között bizony kimagasló tehetségek is voltak – ujjongva nézték végig, amint Lenin brutális gyorsasággal hajtotta végre a magántulajdon felszámolását, mit sem törődve a kizsigerelt nép szenvedésével, az éhínségekkel, a földjéhez ragaszkodó parasztság ellenállásával.
„Ahol fát vágnak, ott hullik a forgács.”
Hát hullott rendesen! És mennyire volt tudatában Lenin annak, hogy amit tesz, azt a nép ellenében teszi? Nyilván teljesen, hiszen a végrehajtott puccs után – ami köré orbitális legendát tudtak szőni – az első tette a Cseka, vagyis a párt magánhadserege, a politikai rendőrség felállítása volt, hogy megvédje totális államát és saját magát a néptől.

Mindez még kevés volt a cél eléréséhez.
A „szép új világ” felépítéséhez tőkére volt szükség, ami csak a lenézett kapitalizmusból érkezhetett, de ez sem jelentett problémát, hiszen ott volt a hálózat.
Marxról olvastam egyszer azt a frappáns megjegyzést, hogy azért volt ideje filozofálgatni, mert Engels gyáros papája biztosította számukra a kényelmes anyagi hátteret, dolgoznia nemigen kellett egyiküknek sem.

A bolsevikok is megkapták a maguk pénzügyi segítségét Nyugatról, amellyel valószínűleg mindkét fél jól járt. Hatalmas konzorciumok hatoltak be Szovjet-Oroszországba, koncessziókat kapva a kisajátított és állami tulajdonba vett ipari ágazatok beindítására, működtetésére. (Felmerül a kérdés, hogy vajon nem ez volt az egyik cél, amiért Lenint felépítették?)
Vegyesvállalatokat alapítottak a nyugati nagyvárosokban, amelyek fele részben szovjet tulajdonban álltak, a másik felükben pedig nagyvállalatok és bankok voltak érdekeltek, hogy finanszírozni tudják a beruházásokat. Ennek mintájára hozták aztán létre később a magyar vegyesvállalati rendszert, amely megnyitotta az utat az offshore és Magyarország kifosztása előtt.
Államkapitalizmus, szokás mondani erre az időszakra újabban.

Valóban így van, ha az államkapitalizmus alatt a világtörténelem legszélsőségesebb tőkekoncentrációját értjük, hiszen nem a magántulajdon visszaállításáról volt szó, hanem koncessziókról, bérletekről – a működéshez szükséges tőke behívásáról/beengedéséről.
Közben létrejött az abszolút nagytőkés, akit még a szabadverseny kihívásai sem korlátoztak, hiszen az ország teljes vagyona felett egy szűk pártelit rendelkezett kvázi magántulajdonosként.
A legkíméletlenebb vadkapitalizmus hódított teret, amely kizárta a kapitalista folyamatokba beépített kontrollt, például a piacok szabályozó szerepét, vagy a szakszervezeti mozgalmakat.
A szocializmus a kapitalizmus eddigi legzabolátlanabb formáját valósította meg, ahol a tőketulajdonos profitmaximalizálásra irányuló törekvésében a politikai tőke, vagyis a hatalom kisajátítása is meghatározó szerepet foglalt el.

Lenin szándékát Sztálin nem kisiklatta, hanem beteljesítette.

Bár úgy tűnik, hogy megalomán őrületében nem ismerte fel igazán Lenin és az őt küldő nagytőke szándékait: a koncessziókat kapó cégeket a harmincas évekre elkergette.
De a nyugati hálózatok fenntartásának fontossága számára is nyilvánvaló volt.

Lenin – a hasznos idióták segítségével – már hatalomra jutása előtt is választékos technikával használta a kultúrát saját propagandájának terjesztésére, vagyis agymosásra.
A bolsevikok a húszas évektől talán minden idők legjobban működő gépezetét építették fel
. Gondoljunk Willi Münzenberg médiabirodalmára, vagy a frissen létrejött Szovjetunió filmgyárára, amely még Hollywoodot is lekörözte termékenységben.
A Komintern és a szovjet titkosszolgálat mindent behálózó kapcsolatrendszere kormányzati szinten sok nyugati ország kulturális igazgatásában volt jelen, a legnevesebb írók, filozófusok, rendezők és színészek trendinek érezték, hogy hódoljanak a kommunizmusnak.

Az eszme hirdetői ott voltak minden területen, ahonnan el lehetett érni a tömegeket, de elfoglalták az egyetemi katedrákat, megszállták a tudományos műhelyeket, jó érzékkel sajátították ki azokat a pozíciókat, ahol „zsűritagok” lehettek.
A „zsűri”, vagyis a magukat hitelesnek és szakmainak kinevező emberek megfellebbezhetetlen kinyilatkoztatással döntötték el, ki számít tehetségesnek vagy jó szakembernek egy-egy területen.

Filozófusaik kidolgozták azt a gondolatbörtönt, amelyet Koestler zárt rendszernek nevezett el, és amelyből nem volt szabadulás számára sem.
Ezt a jelenséget így írja le:
„olyan rendszer, amely semmilyen, újonnan megfigyelt tény nyomán nem hajlandó módosítani önmagát, hanem kellően rugalmas védekezőrendszerrel bír ahhoz, hogy semlegesítse ezek hatását.
Röviden tehát a zárt rendszer kizárja az objektív érvelés lehetőségét, mégpedig két, egymáshoz kapcsolódó eljárás segítségével:
1; a tényeket skolasztikus módszerekkel megfosztják bizonyító erejüktől;
2; az ellenvetést úgy teszik semmissé, hogy az érvelés hangsúlyát áthelyezik az ellenvetés mögötti pszichológiai motívumra.”
Vagyis Koestler szerint a tények nem számítanak a kommunista hittel rendelkező egyénekkel vívott vitában, a racionális érvek elől a pszichológia világába menekülnek, érzelmekre apellálnak.

Ismerős mindez? Ha igen, az nem véletlen.

A zárt rendszer mai formája az a liberális (valójában kommunista) véleményterror, amely ellenáll minden racionális érvnek, sokszor még a természet és a biológia törvényeinek is, és nem tűri a másként gondolkodást.
A hálózat működése és hatalma változatlan, a technika jól ismert.
Aki nem ért egyet, az rasszista, fasiszta, náci, homofób, antiszemita vagy bármi egyéb, csak egy valami nem lehet: egy értékekhez, tényekhez, érvekhez ragaszkodó ember, aki egyszerűen csak másként látja a világot, mint a zárt rendszer rabjai.

De foszladozik, fel-fel feslik a hazugság szövete, és kikandikálnak a lólábak.
A kommunista tanoknak volt egy nagy „szerencséje” a huszadik század első felében:
A nácizmus térhódítása.
A sztálini terror azzal tudta magát szalonképessé tenni, hogy beleállt a hitlerizmus elleni harcba.
Az „antifasiszta” küzdelem kölcsönözte az egyetlen legitimációt a szovjet rendszernek, és ezt állítják ma is elénk abszolút mértékként.

Csakhogy ma már történeti elemzések bizonyítják a nácizmus és a kommunizmus kollaborációját, Hitler és Sztálin együttműködését, tudjuk, hogy erkölcsi gát nélkül üzleteltek egymással a gyilkos ideológiák képviselői.
A balliberális oldal hiába igyekszik még ma is erényt kovácsolni az antifasizmusból, mára hiteltelenné vált, elveszítette egyetlen erkölcsi talapzatát.

A holland baloldaliak tette olyan kor- és kórtünet, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni.
Legkésőbb Szolzsenyicin óta a Nyugat is tudja, mit tett a kommunizmus azokkal, akik felett hatalmat gyakorolt, mégsem hajlandó elismerni, hogy a világtörténelem legvéresebb diktatúráját szabadította ránk.

A Nyugat tevőleges asszisztálásával került Lenin hatalomra, ők dobták oda Sztálinnak a háború után ezt a térséget, mit sem törődve az itt élő emberek sorsával.
A Nyugatot a kommunizmus bűneiért ugyanolyan felelősség terheli, mint a büntetőjogban a gyilkos felbujtóját. Ha elismernék, hogy a kommunizmus semmivel sem különb a nácizmusnál, sem ideológiai sem gyakorlati szinten, egyértelművé válna az ő felelősségük is.

Hamisan tanítják tehát a múltat, olyan generációkat nevelve ki, akik elhiszik, hogy el lehet választani az eszmét a kegyetlen valóságtól.
Minket, akik magunkban hordjuk fél évszázad fájdalmát, napi szinten aláznak meg újra és újra ezzel a kettős mércével.
Ezt a szellemi térben sem hagyhatjuk szó nélkül!

Nézzünk szembe a valósággal !

A magyar bolsevikok és azok utódai a liberális-demokraták, már több mint 100 éve támadja és elárulja saját nemzetét.
Ahhoz hogy megértsük a mai nemzetgyűlölőket és hazaárulókat, ehhez vissza kell menni egészen  Rákosi elvtársig.
Magyarország teljes-hatalmú urai 1956 előtt: Rákosi Mátyás, Gerő Ernő, Farkas Mihály és Péter Gábor
Az 1948-ban a szóvjet szuronyok árnyékába, választási csalással teljhatalomra jutott, Kommunista Párt kétfrontos harcot vívott.
Először is mindenkit, aki bármennyire szembeszállt a bolsevizmussal, fasisztának, „burzsuj”-nak, osztályidegennek, a „népi demokrácia” ellenségének tekintett, akiket be kell börtönözni, sőt ki kell végezni.
A kereszténységet és az annak elkötelezett nemzeti sajtót teljesen fel akarta számolni.

2010-után az utódjaik  Brüsszelből támadják hazánkat és ott tesznek kárt  a magyar nemzetnek ahol csak tudnak.
Akik nem fogadják el a migrációs fajkeverő pusztításukat, azokat ugyanúgy fasiztázzák mint régen az elvtársaknak.

A magyar liberális-demokraták posztkommunista gyökérzetű, tehát nem nemzeti, hanem internacionalista liberális-demokraták.

Következmény: Dobrev Klára, Ujhelyi István és  minden liberális-demokrata, mögöttük Ferenc testvér.
Ezek   nem értik, mi az a nemzettudat, arról sincs halvány sejtelmük sem, hogy mit jelent a honpolgári, hazafias összetartás, mit jelent az, hogy a nemzetközi fellépéseknél kutya kötelessége a liberális, a konzervatív vagy a szociáldemokrata politikusnak és pártnak egyaránt a honfitárssal szembeni minimális szolidaritás.

Európa legtöbb részén a baloldal és a liberális oldal – legalábbis még – nem megy szembe a nemzetével, annak ellenére sem, hogy sokszor már erősen globalista és kozmopolita nézeteket vallanak.
A magyar bal- és liberális oldal viszont kéz a kézben járva, nagy lelkesedéssel, erős meggyőződéssel és hittel támad a saját nemzetére.  

https://www.facebook.com/photo.php?fbid=183029290371735&set=p.183029290371735&type=3

Mit adott nekünk a baloldal?
A baloldal ahányszor hatalomra jutott az elmúlt száz évben, mindig ugyanazt adta a magyaroknak.
A videóból kiderül, mire számíthatunk, ha ismét győznek.
https://www.facebook.com/kotter.../videos/1136541636792515

Olvasás előtt ajánlatos egy szem nyugtató, vagy egy-két pohár minőségi borocska!
Frank Füredi
a Keni Egyetem szociológiai professzora:
MIÉRT LETT MAGYARORSZÁG a NYUGAT CÉLTÁBLÁJA ?
A koronavírus-világjárvány kitörése óta valóságos keresztesháború jellegét öltötte a Magyarország elleni dezinformációs kampány. Aki a nyugati médiából tájékozódik, nemigen juthat más következtetésre, minthogy Magyarországon olyasféle helyzet van, mint 1938 Németországában volt, mondjuk néhány héttel a Kristallnacht előtt.
A Magyarország iránti ellenérzés olyannyira mélyen beitta magát a kommentátorok lelkébe, hogy már-már abban látszanak reménykedni egyesek, hátha a világjárvány végre méltó büntetéssel sújtja Orbán Viktor miniszterelnök kormányát.
Sokáig azt hittem, hogy a Magyarországra szórt nyugati médiaszidalmak már nincsenek rám hatással, mígnem aztán nemrégiben kezembe került a British Medical Journal (BMJ) november 4-i cikke. A BMJ a világ orvosi szaklapjai közül azzal tűnik ki, hogy közlés előtt az egyik legalaposabb szakmai ellenőrzésnek veti alá cikkeit. Amikor azonban az ember már egy cikk címében azt olvassa: „Covid-19 – Magyarország válasza a világjárványra nagyobb bajt okozhatott, mint maga a vírus”, akkor egyértelmű a következtetés, hogy a BMJ szaklektorai kollektíve szabadságra mentek.
Az orvosszakmai tudósítás leple alatt az írás olyan képet fest Magyarországról, mintha nem csupán diktatúráról lenne szó, hanem egyenesen bukott államról. A szerző már a nyelvezet szintjén is kifejezetten tendenciózus propagandaeszközöket alkalmaz. Azt írja például, hogy „ártalmas egypárti kormányzat” működik Magyarországon. Érdemes felfigyelni az „egypárti” szakkifejezésre. Egypárti rendszereket a jól ismert tekintélyuralmi államokról szólva szokás emlegetni. Az Encyclopaedia Britannica szerint a történelemből az egypártrendszer három formája ismeretes: „a kommunista, a fasiszta, illetve a fejlődő államoké”. Így hát a BMJ olvasójának kétségkívül azt kell gondolnia, hogy a magyar politikai rendszer ugyanabba a kategóriába tartozik, mint amit kommunizmus, illetve fasizmus néven szokás emlegetni.
Ha megszorongatnák a lap szerkesztőit, alighanem azzal érvelnének, hogy de hiszen ők egypárti kormányzatról írtak, nem pedig egypártrendszerről. Ettől azonban még felvetődik a kérdés, hogy miért is számít a magyar kormányzati rendszer egypártinak? Vajon a BMJ-ben Nagy-Britanniáról is azt szokták írni, hogy egypárti kormány irányítja? A nyugati kulturális elit bizonyos részének szemében a stabil kormányok nyilván csak abban az esetben számítanak egypártinak, ha történetesen Magyarországon működnek.
Ha netán az olvasó nem értette volna, hogyan is értendő az „egypárti kormányzat” kifejezés, a BMJ előzékenyen tájékoztatja, hogy „Magyarországon gyakorlatilag katonai diktatúra működik”! E ténymegállapítást a lap Falus Ferenc volt tisztifőorvostól, a kormány egyik bírálójától idézi, aki azt kifogásolta, hogy a kórházakhoz a járvány idejére katonai megbízottakat neveztek ki, tehát nem a kormányzati rendszerről beszélt. Igaz, ott szerepel a szövegben a „gyakorlatilag” megszorító határozószó, s ez jó példája annak, hogyan is működik a magyarellenes propaganda. Mit jelent az, hogy gyakorlatilag? Hogy valamilyen mértékben? Vagy csaknem? Esetleg úgy értendő, hogy hétfőnként és szerdánként katonai diktatúra van, más munkanapokon viszont nincs?
Valójában az történt, hogy a magyar kormány, akárcsak a brit vagy az olasz, a rendőrséget és a katonaságot is igénybe vette a rendkívüli járványügyi helyzetben. A különbség abban áll, hogy a BMJ alighanem más szóhasználattal él, amikor arról van szó, hogy a brit haderő részt vesz a londoni Nightingale-kórházak építésében, továbbá például a tesztelésben, illetve más, a járvánnyal összefüggő műveletekben. Íme egy cím a Nursing Times hasábjairól: „A Covid-19 világjárvány a történelem egyik legnagyobb mértékű katonai fellépését váltotta ki”. Mind a Nursing Times-ban, mind a BMJ-ben hiába keresnénk olyasfajta megállapítást, hogy ettől Nagy-Britannia gyakorlatilag katonai diktatúra lenne…
Ennyit a BMJ világhírű szaklektori rendszeréről. Még az álhírek terjesztésénél is zavarbaejtőbb azonban a fenti sorokból kicsengő káröröm afölött, hogy Magyarország milyen nehéz helyzetbe került a világjárvány mostani szakaszában. Az írás kéjesen felnagyítja a különben is súlyos nehézségeket, és Falust idézve megjósolja, hogy Magyarország „összeomlóban lévő egészségügyi rendszere több áldozatot fog követelni, mint a világjárvány”. Nehéz megszabadulni attól az érzéstől, hogy az ilyen tendenciózus és elfogult beállítás szerzője nem bánná, ha amit jósol, be is következne.
A BMJ azonban még aránylag visszafogja magát, ahhoz képest, hogy másutt milyen hisztérikus magyarellenes propagandával találkozni. „Orbán Viktor hatalomkoncentrációja fokozza a félelmet, hogy az Európai Unióban megjelenik a diktatúra” – kiáltja világgá a The Times cikkének címe. Ben Kell pedig így kiált fel a The Telegraphban: „Ha az EU nem képes megzabolázni Orbán Viktort, Magyarország diktátorát, belülről fog szétrohadni”. Az Economist amiatt aggódik, hogy „Orbánból gyakorlatilag diktátor lett Európa szívében”.
Miért lett Magyarország a woke propaganda célpontjává?
A Magyarország és kormánya elleni propagandaháborút korántsem a demokrácia féltése és a magyar egészségügyi rendszer feletti aggodalom motiválja. A nyugati kulturális elit a maga világképével szögesen ellentétesnek látja a magyar kormány által képviselt értékeket. A globalista világszemléletélet, amelyet olyan kulturális intézmények képviselnek, mint amilyen Hollywood, a Netflix, a BBC és mások, vagy olyan politikai szereplők, mint amilyen az Európai Unió, a magyar értékeket elmaradottnak, gőgösnek és fenyegetőnek tekinti. Kivált elítélendőnek számít, hogy Magyarország nagy jelentőséget tulajdonít a nemzeti szuverenitásnak és a függetlenségnek, valamint hogy igen komolyan veszi a történelmi hagyományt és büszkén vállalja, hogy kulturális értelemben folyamatosságot vállal a múlttal. A kormány becsben tartja a hagyományos értékeket, amelyek közül némelyik a kereszténységhez kapcsolódik, és igyekszik úgy szocializálni a gyerekeket, hogy ők is magukévá tegyék ezeket.
Az Európai Unió elitjének természetesen nem fűlik a foga a Magyarországon uralkodó erkölcsi szemlélethez. Vagy jelentéktelennek tartja a hagyományt, vagy egyenest megvetendőnek. Hagyományellenes dogmája különösen ellenségesen tekint az olyan hagyományos szokásokra vagy gyakorlatokra, amelyek a családi élethez, a gyermekneveléshez és az emberek közötti nemi kapcsolatokhoz fűződnek.
A globalista kultúra olyan nagymértékben bizalmatlan a hagyománnyal szemben, hogy szószólói óvják az anyákat és az apákat a régebbi idők szülői gyermeknevelési gyakorlatától. Az úgynevezett gyermeknevelési szakértők ehelyett azt ajánlják az apáknak és az anyáknak, hogy a szakirodalomban jártas tanácsadókra hallgassanak. A nyugati társadalmakban egyfajta kereszteshadjárat folyik a múlt ellen, és ebben nagy szerepet kap az a törekvés, hogy a felnőttek másképp szocializálják a gyermekeket. A nagyszülők tanácsait és nézeteit gyakran egy legyintéssel intézik el, s figyelmeztettek rá, hogy károsak lehetnek a gyerek fejlődésére nézve. E viszonyok intézményesítése folytán a gyermekek nem a szüleik értékeihez szocializálódnak, a régebbi nemzedékek értékeiről már nem is beszélve.
Újabban a Magyarország ellen vívott keresztes háború az úgynevezett heteronormativitás kultúrája ellen összpontosítja a tüzet. A woke szótárban a heteronormativitás úgy aránylik a szexuális viszonyhoz, mint az idegengyűlölet a nemzeti büszkeséghez. Ugyanúgy, ahogy idegengyűlölőnek minősül, aki büszke a maga nemzetére, kulturális bűnnek számít, ha valaki a heteroszexuális kapcsolatot tekinti normának.
Valójában a magyar kormány és a magyar közvélemény nem áll egyedül azzal a véleményével, hogy csakugyan a heteroszexualitás a norma. Továbbá nem egyedül ők vallják továbbra is azt a több évszázados hitet, hogy összesen két nem létezik: az ember vagy férfi, vagy nő. A nyugati transzkultúra hirdetőivel ellentétben nem fogadják el azt az állítást, hogy a nem szubjektív valami. Binárisnak látják az emberiséget, s a két nem között az XX, illetve az XY kromoszómák jelenléte szerint tesznek különbséget. Ezt a nézetet a nyugati indentitáspolitika szószólói nemcsak ódivatúnak, hanem transzfóbnak is minősítik.
Ha a magyar kormány diszkrét és diplomatikus formában ápolta volna nézeteit a kromoszómákkal és a nemiséggel kapcsolatban, nem váltotta volna ki a nyugati identitásvállalkozók haragját. Végül is nézetei világszerte rengeteg ember véleményével csengenek egybe. A magyarokkal az a probléma, hogy nem tartják meg maguknak az értékeiket, hanem olyan komolyan veszik őket, hogy közképük és programjuk részévé is teszik.
Legutóbb a magyar kormány alkotmánymódosítási indítványt terjesztett a Parlament elé, amelyben az szerepel, hogy a családi kapcsolatrendszerben az anya nő, az apa férfi. Ha ezt az indítványt harminc évvel ezelőtt nyújtották volna be, nem követte volna nemzetközi felzúdulás. Sőt, a kommentátorok java azt kérdezte volna, mi szükség rá, hogy a nyilvánvaló tényeket alkotmányban rögzítsék. Így lett volna. Akkor. Ma viszont, ami évszázadokon át magától értetődő volt, felháborítónak számít az EU-oligarchia szemében, és ennek megfelelő elítéltetésben részesül.
Az alkotmánymódosítási indítvány egyúttal a gyermekeknek azt a jogát is védelembe veszi, hogy a születéskori nemükkel azonosuljanak, továbbá előírja, hogy csak heteroszexuális párok fogadhassanak örökbe gyermeket. Egyedülállók bizonyos esetekben felmentést kaphatnak. A törvény fő célja, hogy kodifikálja a heteroszexuális normákkal kapcsolatos uralkodó nézeteket, s leszögezze, hogy a férfi és nő közötti biológiai különbség alapvető az emberi kapcsolatok szempontjából.
Egyes nyugati kommentátorok azt állítják, hogy a kormány támadást intéz a melegek ellen, amikor heteroszexuális párokra korlátozza az örökbefogadás jogát. Természetesen joguk van hozzá, hogy világnézetükkel összhangban értelmezzék ezt a lépést, mindazonáltal az alkotmánymódosítási indítványt nem melegellenes érzelmek motiválták. A meleg párok együttélési jogát törvény szavatolja, s ami azt illeti, Magyarországon virágzik a meleg közösségi élet. A javaslat hátterében – amint a szövegben is olvasható – az a szándék áll, hogy „a házasság, mint egy férfi és egy nő szövetsége, valamint a család, mint a nemzet fennmaradásának alapja” védelemben részesüljön.
Legitim vita tárgya lehet mind a magyar kormány alkotmánymódosítási indítványa, mind pedig az, miként lehet a leghatékonyabban védelmezni a gyermekek jogait. A nyugati média azonban egyszerűen rávetette magát azzal, hogy a melegek elleni támadással van dolgunk. Csatlakozott ehhez az Európai Bizottság is, amikor közölte, hogy LGBTIQ-stratégiát fog alkotni, amit a sajtó egy része nyomban úgy kommentált, hogy Brüsszel konfrontálódik Magyarországgal. A stratégia részeként olyan direktívát készül kidolgozni, amely „védelmébe veszi a szivárvány-családok jogait oly módon, hogy szülői státuszuk és azonos nemű partneri kapcsolatuk Unió-szerte elismerésben részesüljön”. Eszerint az Európai Unió bürokratikus diktátuma felülírhatja a családi élettel kapcsolatos döntéseket, amelyeket Magyarország választott parlamentje hoz. A demokrácia szemlátomást mást jelent Brüsszelben, mint amit a szabadságért küzdők nemzedékeinek jelentett az elmúlt évtizedekben.
Az ezredforduló óta az Európai Bizottság tekintélyes forrásokat fordított arra, hogy a Magyarországhoz hasonló kelet-európai társadalmak politikai kultúráját megpróbálja összhangba hozni a maga hagyományellenes ethoszával. Számos tanulmány hívta föl a figyelmet arra, hogy van egy leginkább neokolonialista törekvésnek minősíthető irányzat, amely az tekinti céljának, hogy az európai uniós értékeket rákényszerítse a kelet-európai tagállamokra. Ian Klinke szerint ezek a tanulmányok „rávilágítottak arra a neokolonialista szellemre, amely belengi a keleti bővítést, különös tekintettel az olyan ideológiai színezetű célokra, mint amilyen a gazdaságilag és politikailag elmaradottnak tekintett térség „európaizálása” és „liberalizálása”.
Akik radikálisan bírálják az Európai Unió törekvését, hogy értékeit rákényszerítse az új tagállamokra, gyakran alkalmazzák erre a jelenségre a „normatív imperializmus” kifejezést, pedig pontosabb lenne kulturális dominanciának nevezni (Julian Pänke). Ebből a szempontból paradigmatikus a javasolt LGBTIQ-stratégia. Szervesen illeszkedik a neokolonialista projektbe, amely már a családdal kapcsolatos nézeteit és kötelezővé akarja tenni.
Csakhogy hiba lenne valamiféle önbizalomtól duzzadó kulturális uralmi törekvésnek tekinteni az Európai Uniónak azt a hajlamát, hogy normáit rákényszerítse a tagállamokra, kivált pedig a kelet-európai országokra. Az EU-oligarchia valójában nagyon is defenzívában van, ami normatív hatalmi potenciálját illeti. Tisztában van vele, hogy szüntelen legitimációs deficittel küszködik, és hogy nem sikerült megszereznie az európai polgárok bizalmát. A Brexit után pedig a korábbinál is nagyobb aggodalommal tekint erkölcsi tekintélyének válságára.
Magyarország azért vált a nyugati kulturális elit haragjának célpontjává, mert olyan érzéseknek és értékeknek ad hangot, amelyek világszerte sok millió emberben keltenek visszhangot. Arra emlékeztetik az embereket, hogy van a világon egy hely, ahol a biológiai valóság még ma is érvényes, és ahol az identitáspolitikai diktátumok ellenére a kromoszómák közötti különbségek továbbra is számítanak. A nyugati kulturális elitnek feltett szándéka, hogy az efféle felfogás bűnösnek, képviselete pedig elfogadhatatlan minősüljön.
A koronavírus-világjárvány kitörése óta valóságos keresztesháború jellegét öltötte a Magyarország elleni dezinformációs kampány. Aki a nyugati médiából tájékozódik, nemigen juthat más következtetésre, minthogy Magyarországon olyasféle helyzet van, mint 1938 Németországában volt, mondjuk néhány héttel a Kristallnacht előtt.
A Magyarország iránti ellenérzés olyannyira mélyen beitta magát a kommentátorok lelkébe, hogy már-már abban látszanak reménykedni egyesek, hátha a világjárvány végre méltó büntetéssel sújtja Orbán Viktor miniszterelnök kormányát.
Sokáig azt hittem, hogy a Magyarországra szórt nyugati médiaszidalmak már nincsenek rám hatással, mígnem aztán nemrégiben kezembe került a British Medical Journal (BMJ) november 4-i cikke. A BMJ a világ orvosi szaklapjai közül azzal tűnik ki, hogy közlés előtt az egyik legalaposabb szakmai ellenőrzésnek veti alá cikkeit. Amikor azonban az ember már egy cikk címében azt olvassa: „Covid-19 – Magyarország válasza a világjárványra nagyobb bajt okozhatott, mint maga a vírus”, akkor egyértelmű a következtetés, hogy a BMJ szaklektorai kollektíve szabadságra mentek.
Az orvosszakmai tudósítás leple alatt az írás olyan képet fest Magyarországról, mintha nem csupán diktatúráról lenne szó, hanem egyenesen bukott államról. A szerző már a nyelvezet szintjén is kifejezetten tendenciózus propagandaeszközöket alkalmaz. Azt írja például, hogy „ártalmas egypárti kormányzat” működik Magyarországon. Érdemes felfigyelni az „egypárti” szakkifejezésre. Egypárti rendszereket a jól ismert tekintélyuralmi államokról szólva szokás emlegetni. Az Encyclopaedia Britannica szerint a történelemből az egypártrendszer három formája ismeretes: „a kommunista, a fasiszta, illetve a fejlődő államoké”. Így hát a BMJ olvasójának kétségkívül azt kell gondolnia, hogy a magyar politikai rendszer ugyanabba a kategóriába tartozik, mint amit kommunizmus, illetve fasizmus néven szokás emlegetni.
Ha megszorongatnák a lap szerkesztőit, alighanem azzal érvelnének, hogy de hiszen ők egypárti kormányzatról írtak, nem pedig egypártrendszerről. Ettől azonban még felvetődik a kérdés, hogy miért is számít a magyar kormányzati rendszer egypártinak? Vajon a BMJ-ben Nagy-Britanniáról is azt szokták írni, hogy egypárti kormány irányítja? A nyugati kulturális elit bizonyos részének szemében a stabil kormányok nyilván csak abban az esetben számítanak egypártinak, ha történetesen Magyarországon működnek.
Ha netán az olvasó nem értette volna, hogyan is értendő az „egypárti kormányzat” kifejezés, a BMJ előzékenyen tájékoztatja, hogy „Magyarországon gyakorlatilag katonai diktatúra működik”! E ténymegállapítást a lap Falus Ferenc volt tisztifőorvostól, a kormány egyik bírálójától idézi, aki azt kifogásolta, hogy a kórházakhoz a járvány idejére katonai megbízottakat neveztek ki, tehát nem a kormányzati rendszerről beszélt. Igaz, ott szerepel a szövegben a „gyakorlatilag” megszorító határozószó, s ez jó példája annak, hogyan is működik a magyarellenes propaganda. Mit jelent az, hogy gyakorlatilag? Hogy valamilyen mértékben? Vagy csaknem? Esetleg úgy értendő, hogy hétfőnként és szerdánként katonai diktatúra van, más munkanapokon viszont nincs?
Valójában az történt, hogy a magyar kormány, akárcsak a brit vagy az olasz, a rendőrséget és a katonaságot is igénybe vette a rendkívüli járványügyi helyzetben. A különbség abban áll, hogy a BMJ alighanem más szóhasználattal él, amikor arról van szó, hogy a brit haderő részt vesz a londoni Nightingale-kórházak építésében, továbbá például a tesztelésben, illetve más, a járvánnyal összefüggő műveletekben. Íme egy cím a Nursing Times hasábjairól: „A Covid-19 világjárvány a történelem egyik legnagyobb mértékű katonai fellépését váltotta ki”. Mind a Nursing Times-ban, mind a BMJ-ben hiába keresnénk olyasfajta megállapítást, hogy ettől Nagy-Britannia gyakorlatilag katonai diktatúra lenne…
Ennyit a BMJ világhírű szaklektori rendszeréről. Még az álhírek terjesztésénél is zavarbaejtőbb azonban a fenti sorokból kicsengő káröröm afölött, hogy Magyarország milyen nehéz helyzetbe került a világjárvány mostani szakaszában. Az írás kéjesen felnagyítja a különben is súlyos nehézségeket, és Falust idézve megjósolja, hogy Magyarország „összeomlóban lévő egészségügyi rendszere több áldozatot fog követelni, mint a világjárvány”. Nehéz megszabadulni attól az érzéstől, hogy az ilyen tendenciózus és elfogult beállítás szerzője nem bánná, ha amit jósol, be is következne.
A BMJ azonban még aránylag visszafogja magát, ahhoz képest, hogy másutt milyen hisztérikus magyarellenes propagandával találkozni. „Orbán Viktor hatalomkoncentrációja fokozza a félelmet, hogy az Európai Unióban megjelenik a diktatúra” – kiáltja világgá a The Times cikkének címe. Ben Kell pedig így kiált fel a The Telegraphban: „Ha az EU nem képes megzabolázni Orbán Viktort, Magyarország diktátorát, belülről fog szétrohadni”. Az Economist amiatt aggódik, hogy „Orbánból gyakorlatilag diktátor lett Európa szívében”.
Miért lett Magyarország a woke propaganda célpontjává?
A Magyarország és kormánya elleni propagandaháborút korántsem a demokrácia féltése és a magyar egészségügyi rendszer feletti aggodalom motiválja. A nyugati kulturális elit a maga világképével szögesen ellentétesnek látja a magyar kormány által képviselt értékeket. A globalista világszemléletélet, amelyet olyan kulturális intézmények képviselnek, mint amilyen Hollywood, a Netflix, a BBC és mások, vagy olyan politikai szereplők, mint amilyen az Európai Unió, a magyar értékeket elmaradottnak, gőgösnek és fenyegetőnek tekinti. Kivált elítélendőnek számít, hogy Magyarország nagy jelentőséget tulajdonít a nemzeti szuverenitásnak és a függetlenségnek, valamint hogy igen komolyan veszi a történelmi hagyományt és büszkén vállalja, hogy kulturális értelemben folyamatosságot vállal a múlttal. A kormány becsben tartja a hagyományos értékeket, amelyek közül némelyik a kereszténységhez kapcsolódik, és igyekszik úgy szocializálni a gyerekeket, hogy ők is magukévá tegyék ezeket.
Az Európai Unió elitjének természetesen nem fűlik a foga a Magyarországon uralkodó erkölcsi szemlélethez. Vagy jelentéktelennek tartja a hagyományt, vagy egyenest megvetendőnek. Hagyományellenes dogmája különösen ellenségesen tekint az olyan hagyományos szokásokra vagy gyakorlatokra, amelyek a családi élethez, a gyermekneveléshez és az emberek közötti nemi kapcsolatokhoz fűződnek.
A globalista kultúra olyan nagymértékben bizalmatlan a hagyománnyal szemben, hogy szószólói óvják az anyákat és az apákat a régebbi idők szülői gyermeknevelési gyakorlatától. Az úgynevezett gyermeknevelési szakértők ehelyett azt ajánlják az apáknak és az anyáknak, hogy a szakirodalomban jártas tanácsadókra hallgassanak. A nyugati társadalmakban egyfajta kereszteshadjárat folyik a múlt ellen, és ebben nagy szerepet kap az a törekvés, hogy a felnőttek másképp szocializálják a gyermekeket. A nagyszülők tanácsait és nézeteit gyakran egy legyintéssel intézik el, s figyelmeztettek rá, hogy károsak lehetnek a gyerek fejlődésére nézve. E viszonyok intézményesítése folytán a gyermekek nem a szüleik értékeihez szocializálódnak, a régebbi nemzedékek értékeiről már nem is beszélve.
Újabban a Magyarország ellen vívott keresztes háború az úgynevezett heteronormativitás kultúrája ellen összpontosítja a tüzet. A woke szótárban a heteronormativitás úgy aránylik a szexuális viszonyhoz, mint az idegengyűlölet a nemzeti büszkeséghez. Ugyanúgy, ahogy idegengyűlölőnek minősül, aki büszke a maga nemzetére, kulturális bűnnek számít, ha valaki a heteroszexuális kapcsolatot tekinti normának.
Valójában a magyar kormány és a magyar közvélemény nem áll egyedül azzal a véleményével, hogy csakugyan a heteroszexualitás a norma. Továbbá nem egyedül ők vallják továbbra is azt a több évszázados hitet, hogy összesen két nem létezik: az ember vagy férfi, vagy nő. A nyugati transzkultúra hirdetőivel ellentétben nem fogadják el azt az állítást, hogy a nem szubjektív valami. Binárisnak látják az emberiséget, s a két nem között az XX, illetve az XY kromoszómák jelenléte szerint tesznek különbséget. Ezt a nézetet a nyugati indentitáspolitika szószólói nemcsak ódivatúnak, hanem transzfóbnak is minősítik.
Ha a magyar kormány diszkrét és diplomatikus formában ápolta volna nézeteit a kromoszómákkal és a nemiséggel kapcsolatban, nem váltotta volna ki a nyugati identitásvállalkozók haragját. Végül is nézetei világszerte rengeteg ember véleményével csengenek egybe. A magyarokkal az a probléma, hogy nem tartják meg maguknak az értékeiket, hanem olyan komolyan veszik őket, hogy közképük és programjuk részévé is teszik.
Legutóbb a magyar kormány alkotmánymódosítási indítványt terjesztett a Parlament elé, amelyben az szerepel, hogy a családi kapcsolatrendszerben az anya nő, az apa férfi. Ha ezt az indítványt harminc évvel ezelőtt nyújtották volna be, nem követte volna nemzetközi felzúdulás. Sőt, a kommentátorok java azt kérdezte volna, mi szükség rá, hogy a nyilvánvaló tényeket alkotmányban rögzítsék. Így lett volna. Akkor. Ma viszont, ami évszázadokon át magától értetődő volt, felháborítónak számít az EU-oligarchia szemében, és ennek megfelelő elítéltetésben részesül.
Az alkotmánymódosítási indítvány egyúttal a gyermekeknek azt a jogát is védelembe veszi, hogy a születéskori nemükkel azonosuljanak, továbbá előírja, hogy csak heteroszexuális párok fogadhassanak örökbe gyermeket. Egyedülállók bizonyos esetekben felmentést kaphatnak. A törvény fő célja, hogy kodifikálja a heteroszexuális normákkal kapcsolatos uralkodó nézeteket, s leszögezze, hogy a férfi és nő közötti biológiai különbség alapvető az emberi kapcsolatok szempontjából.
Egyes nyugati kommentátorok azt állítják, hogy a kormány támadást intéz a melegek ellen, amikor heteroszexuális párokra korlátozza az örökbefogadás jogát. Természetesen joguk van hozzá, hogy világnézetükkel összhangban értelmezzék ezt a lépést, mindazonáltal az alkotmánymódosítási indítványt nem melegellenes érzelmek motiválták. A meleg párok együttélési jogát törvény szavatolja, s ami azt illeti, Magyarországon virágzik a meleg közösségi élet. A javaslat hátterében – amint a szövegben is olvasható – az a szándék áll, hogy „a házasság, mint egy férfi és egy nő szövetsége, valamint a család, mint a nemzet fennmaradásának alapja” védelemben részesüljön.
Legitim vita tárgya lehet mind a magyar kormány alkotmánymódosítási indítványa, mind pedig az, miként lehet a leghatékonyabban védelmezni a gyermekek jogait. A nyugati média azonban egyszerűen rávetette magát azzal, hogy a melegek elleni támadással van dolgunk. Csatlakozott ehhez az Európai Bizottság is, amikor közölte, hogy LGBTIQ-stratégiát fog alkotni, amit a sajtó egy része nyomban úgy kommentált, hogy Brüsszel konfrontálódik Magyarországgal. A stratégia részeként olyan direktívát készül kidolgozni, amely „védelmébe veszi a szivárvány-családok jogait oly módon, hogy szülői státuszuk és azonos nemű partneri kapcsolatuk Unió-szerte elismerésben részesüljön”. Eszerint az Európai Unió bürokratikus diktátuma felülírhatja a családi élettel kapcsolatos döntéseket, amelyeket Magyarország választott parlamentje hoz. A demokrácia szemlátomást mást jelent Brüsszelben, mint amit a szabadságért küzdők nemzedékeinek jelentett az elmúlt évtizedekben.
Az ezredforduló óta az Európai Bizottság tekintélyes forrásokat fordított arra, hogy a Magyarországhoz hasonló kelet-európai társadalmak politikai kultúráját megpróbálja összhangba hozni a maga hagyományellenes ethoszával. Számos tanulmány hívta föl a figyelmet arra, hogy van egy leginkább neokolonialista törekvésnek minősíthető irányzat, amely az tekinti céljának, hogy az európai uniós értékeket rákényszerítse a kelet-európai tagállamokra. Ian Klinke szerint ezek a tanulmányok „rávilágítottak arra a neokolonialista szellemre, amely belengi a keleti bővítést, különös tekintettel az olyan ideológiai színezetű célokra, mint amilyen a gazdaságilag és politikailag elmaradottnak tekintett térség „európaizálása” és „liberalizálása”.
Akik radikálisan bírálják az Európai Unió törekvését, hogy értékeit rákényszerítse az új tagállamokra, gyakran alkalmazzák erre a jelenségre a „normatív imperializmus” kifejezést, pedig pontosabb lenne kulturális dominanciának nevezni (Julian Pänke). Ebből a szempontból paradigmatikus a javasolt LGBTIQ-stratégia. Szervesen illeszkedik a neokolonialista projektbe, amely már a családdal kapcsolatos nézeteit és kötelezővé akarja tenni.
Csakhogy hiba lenne valamiféle önbizalomtól duzzadó kulturális uralmi törekvésnek tekinteni az Európai Uniónak azt a hajlamát, hogy normáit rákényszerítse a tagállamokra, kivált pedig a kelet-európai országokra. Az EU-oligarchia valójában nagyon is defenzívában van, ami normatív hatalmi potenciálját illeti. Tisztában van vele, hogy szüntelen legitimációs deficittel küszködik, és hogy nem sikerült megszereznie az európai polgárok bizalmát. A Brexit után pedig a korábbinál is nagyobb aggodalommal tekint erkölcsi tekintélyének válságára.
Magyarország azért vált a nyugati kulturális elit haragjának célpontjává, mert olyan érzéseknek és értékeknek ad hangot, amelyek világszerte sok millió emberben keltenek visszhangot. Arra emlékeztetik az embereket, hogy van a világon egy hely, ahol a biológiai valóság még ma is érvényes, és ahol az identitáspolitikai diktátumok ellenére a kromoszómák közötti különbségek továbbra is számítanak. A nyugati kulturális elitnek feltett szándéka, hogy az efféle felfogás bűnösnek, képviselete pedig elfogadhatatlan minősüljön.

Ami a magyar történelem oktatásból a mai napig kimaradt:
A mai napig nincs tisztázva hogy a Magyarországi 1956 októberi események áldozatai HŐSÖK vagy ÁLLDOZATOK voltak?
Egy csipetnyi az 1956-os eseményekhez vezető cselekményekből:

Ausztriába állomásozó Szovjet egységeknek 1956-ba nem marad tehát más, mint Magyarország.
Magyarország történelmi előélete is leginkább predesztinálja egy alapos megleckéztetésre.

Az Osztrák Államszerződés várható megkötésére tekintettel az ausztriai Baden bei Wien-ben állomásozó szovjet tiszti csoport már 1955 tavaszán megtervezte maradását.
Ha nem Ausztriában, hát Magyarországon.
Nem állt szándékukban visszavonulni a Szovjetunióba.
Mint ahogy a szovjet kormánynak sem állt, sem szándékában, sem érdekében visszavezényelni őket a Szovjetunióba.
És valóban a szovjet csapatok Ausztria elhagyása után nem a Szovjetunióba vonultak vissza, hanem áttelepültek Magyarországra.
Főleg a Dunántúlt "vették birtokukba".

A Szovjetunió és magyarországi helytartói 1956-os forradalommal kapcsolatos üzelmeiről a magyar újságolvasók egy szűk csoportja, akik olvasói voltak a Pest Megyei Hírlapnak, csak 1992. november végén szerezhetett tudomást:
dr. Tamáska Loránd: Álcázott államcsíny? című nyilatkozata alapján.

Baljakin a korabeli felfogás szerint nagy titkot árult el Tamáskának.
Ha kiderül, akár életével is fizethetett volna érte:.

,,Magyarországon lesznek bizonyos változások- Ne higgyen ezeknek az átmeneti jelenségeknek, nehogy elgaloppozza magát, mert annak később igen hátrányos következményei lehetnek."

1956. október 23. után értette meg a furcsa, de nagyon is jóindulatú figyelmeztetést.

Kádár 1956. július 18-án délután 4 óra után fogadta Dr Tamáskát .

Ekkor mondta Kádár:,,
,,- elárulom magának, hogy itt ősszel, októberben forradalmi úton sok minden meg fog változni."
A megtörtént események után világos, egyértelmű beszéd!
Kár, hogy az akkor gyakori politikai frázisok között nem lehetett komolyan venni!

A pesti zsidóságot az Osztrák Államszerződés meg kötése után óriási félelem jellemezte. (A Magyar nép ellen elkövetett bűnei miatt)
Akkoriban Pesten ez a vicc járta:
"Mi a különbség a jeruzsálemi és a pesti kormány között?:
Az, hogy a jeruzsálemi kormánynak van egy arab tagja is.
A pesti kormány akkor kivétel nélkül zsidokból állott, tehát nem volt még egy magyar tagja sem."

Magyarország véletlenül került teljes zsidó uralom alá?
Rákosi minden vezető funkció betöltése esetén megkérdezte a javaslattevőt, hogy a jelölt zsidó-e.
Így történt ez Kopácsi Sándor Budapest. rendőrfőkapitánnyá való kinevezése alkalmával is.
. Minden túlzás nélkül elmondhatjuk tehát, hogy Magyarország ezeréves története során első ízben került teljes zsidó uralom alá.
Megtalálni ebben a hideget is, a meleget is.
Kétségtelen, Rákosi uralmát végig a hideg jellemzi.
Ez azonban nem zárja ki annak lehetőségét, hogy egy vezéráldozattal ugyanaz az apparátus áttérjen a meleg irányítási módszerekre, ha átmeneti érdekei azt kívánják.

A zsidó vezetők félelmükben egy lassú, permanens átmenetben látták átmenthetőnek hatalmukat.
E taktika részeként hívta életre a Petőfi Kört, amely tulajdonképpen a pártközpont "leányvállalata" volt.

A Petőfi Kört a párt vezetése nem a hatalom békés átmentésére hozta létre, hanem pontosan ellenkezőleg, az értelmiség különösképpen az írók - vezette forradalmi hangulat felszítására.
Az országos méretű és célú eseményeket egyébként sem Budapesten tervezték, hanem New Yorkban és Moszkvában.
Csak a Petőfi Kör be nem avatott vitatkozói hitték naivan, hogy az Osztrák Államszerződés megkötését követűen az orosz csapatok a párizsi békeszerződés szerint kivonulnak majd Magyarországról és visszaáll az 1949 előtti koalíciós állapot.
Ezt kiegészítendő lépett sorompóba a Petőfi Kör, az írók Szövetsége, az újságírók és felsorolni is sok volna a gomba módra szaporodó ellenzéki szervezeteket, akik mind a magyar nemzettudat megdolgozásán munkálkodtak.
Tevékenységükön kívül még egy azonosság jellemezte őket: többnyire közvetlenül, esetenként áttételesen, de valamennyien zsidó irányítás alatt állottak.
A "végtermék" megteremtésébe beavatott elvtársak, többnyire DISZ-tagok, Petőfi körösök.
Fasiszta szellemű jelszavakkal, antiszemita feliratok firkálásával terelték az eseményeket a beavatkozás jogosságát igazoló "ellenforradalom" felé.
A végcélt illetően mint Nagy Imre, mind Kádár János be voltak avatva.
Keresztény erkölcsű nemzetünk nem ismerhette fel, sőt fel sem tételezte azt a galád szélhámosságot, amelyet ez a nemzetidegen zsidó kisebbség a nyakára ülve űzött vele.
Megbocsáthatatlan gonoszságával immár nemcsak pénzére, anyagi javaira, hanem az életére is tört.
Úgy tűnik, a forradalom kitörésének napja 1956. október 23- is- ahogy ma mondjuk- előre be, programozott időpont volt.
Szűcs Miklós vezérkari ezredes már október 20-án parancsot kap honvédelmi miniszterétől hogy készítsen riadó tervet, és gondoskodjék a főváros fontos objektumainak védelméről, tekintettel egy várható ellenforradalomra. Ma már az is köztudott, hogy Erdélyben ugyancsak október 20-án szovjet egységek indultak a magyar határ felé.
Tyihonov altábornagy a Honvédelmi Minisztérium tanácsadója pedig október 23-án délután 17 és 18 óra között. már tudni véli, hogy Budapesten ellenforradalom van.
Október 23-án Piros László belügyminiszter már a reggeli órákban betiltott minden tüntetést, bár a hangulat nagyon feszült volt, biztos tüntetést jósolni mégsem lehetett.
Ezzel valósággal ingerelte az egyetemi ifjúságot, most már tüntetni akart, és ebben egyáltalán nem volt tekintettel Piros László betiltására.
Az egyetemi ifjuság élére a Müszaki egyetem MDP Főtitkárát vezényelték.
Nagy erőfeszítések árán ledöntötték a Dózsa György úti Sztálin-szobrot.
A Bem téren gyülekezett tüntetők - jelentős részük diák - a rádió épületéhez vonult.
A tömeg hangulata egyre fenyegetőbbé vált.
Benke Valéria, a rádió igazgatója a stúdióba kérte az ,,ellenzék" vezető tagjait; Losonczy Gézát, Vásárhelyi Miklóst és Szabó Zoltánt, de ekkor már ők sem mertek a tömeghez szólni.
A rádióval mesterségesen keltett huzavona megtette hatását, végsőkig felkorbácsolta a tömeg hangulatát.
Ezt még tovább fokozta a jugoszláviai tárgyalásairól hazaérkező Gerő Ernő, a párt első titkára jól időzített, este 8 órakor sugárzott ablakokba helyezett rádiókból a tömeg által is hallott provokatív rádióbeszéde.
Számos történész és kommentátor szerint a Gerő -beszéd szándékos provokáció volt.
Az erőszak elszabadulásához már csak egy puskalövés hiányzott.
De ez sem váratott sokáig magára .
A rádió épülete felé nyomuló tömeg ellen az ÁVH- s őrök kezdetben tűzoltó fecskendőket, majd könnyfakasztó gránátokat vetett be.
Egy üres rádiós közvetítő kocsival a tömeg betörte a rádió épületének külső főkapuját.
Az ÁVH- sok szuronyos rohama azonban kiszorította őket a Bródi Sándor utcából, közben lövések is eldördültek. Vitatni sem lehet, hogy akkor az ÁVH- sok lőttek a tömegbe.
Ezt követően villámgyorsan terjedt a hír, hogy "a rádiónál ÁVH- sok lőnek a diákokra. Ezt nem lehetett hisztériakeltésnek nevezni, hiszen a lövések hangja jelentős távolságból is hallható volt.

El kell hogy fogadjuk a pártállam utódait a globalista-liberálisokat mert naponta találkozunk velük.
Megtapasztalhatjuk ezeknek nincs sem politikai sem humán műveltsége ezért személyeskednek.
Megszokhattuk már, hogy aki bármilyen formában kritikával meri illetni a globalista-liberálisokat, abból azonnal első számú közellenség válik, és rásütik a homlokára a nagy, antiszemita, rasszista, fasiszta feliratú billogot, hogy mindenki jól láthassa, micsoda alávaló, hitvány gazember is ő.

Természetesen utána elkezdődnek a pártatlan, és nyilván a politikától teljesen mentes, mélyreható pszichológiai elemzések, amelyek rendre megállapítják, hogy a vizsgált alany bizonyítottan az antiszemitizmus, fasizmus, rasszizmus betegségében szenved, valószínűleg ordas, náci eszméket vall, ráadásul roppant egyszerű gondolkodású, mondhatni primitív, agresszív jellem, aki pusztán a saját sikertelensége miatt felgyülemlett dühöt zúdítja rá egy, általa kitalált ellenségképre, nevezetesen a globális hatalom és azok kiszolgálóira..
Akkor mi is a globalista-liberálisok mozgatói hogy nap mint nap égetik magukat:
. Hőbörgés, irigység, gyűlölet, hazudozás, igénytelenség, sunyiság, rosszindulat ami ezt a globalista-liberális réteget jellemzi.
Ebből a pompás koktélból keverték ki a globalista-liberálisokat , és bármi történjék is vele, ezek a tulajdonságai beleívódottak a globalista-liberális embertípus lényébe, ahogyan az anyaföld is beszívja a radioaktív esőt.
V.I. Lenin ezeket egyszerűen hasznos idiótáknak nevezte.
Magyarországon mélyreható változás addig nem várható ,míg az ilyen gyenge csekély embereket nem veti ki a társadalom.
Ne felejtsék el az emberek, hogy akik ezek mellé állnak, azok is hozzájárulnak az emberek elszegényedéséhez.

1990-után amikor Magyarország látszólag lerázta a pártállam rabláncait, azt hittük valós rendszerváltás történt.
S azt gondoltuk, hogy soha többet nem kell kommunista - szocialista, liberális, globalista ideológiák követőitől szenvednünk.

Tévedtünk.
Nagyon nagyot tévedtünk.

A pártállami éra haszonlesői itt maradtak.
Igaz már nem párttitkárnak hívták, hanem tőkésnek, földbirtokosnak, oligarcháknak esetleg bankigazgató úrnak.

Majd ahogy teltek az évek, valakik úgy gondolták, hogy az 1990-után a szocialista tábor megszűntével valahová csak kellene tartoznunk.
S hova máshová, mint az évtizedekig titokban csodált Nyugat - Európa alkotta táborhoz.

Igaz, voltak intő jelek és nem kevés figyelmeztetés az EU csatlakozás előtt.
- de hát a magyar volt pártállami politikai elit minden tagja csatlakozni akart.
Igaz a magyar polgárok még 30%-a sem szavazott a belépés mellett.
Így hát a magyar pártálami utód politikai elit ( Medgyesi és Kovács László) dalolva, táncolva lépett be az EU - ba.

Mindenki várt valamit az EU-tól, valamit, ami egy csapásra jobbá teszi az életük.

A csoda elmaradt.
Helyette lassan, nagyon lassan elkezdet változni minden.
S minél több dolog változott meg, annál többen kezdték látni, ez az EU nem az, aminek 2004-előtt képzelték.

Az EU mára egy az emberek érdekét nyíltan figyelmen kívül hagyó globalista-liberális-fasiszta vezetésű gazdasági tömörülés.
Német miniszter sajtótájékoztatóján nyíltan elmondja:
- nem számít a választói mit akarnak!!
Az EU vezetése nem az európai embereket, hanem a globalista-liberális hátérhatalmat szolgálja.

Értelmetlen, átgondolatlan döntéseikkel emberek millióinak biztonságát, életét kockáztatják.

Ha az európai népek 2024-ban nem ébrednek öntudatukra, akkor annak beláthatatlan következményei lesznek.

Mi magyar nemzetben gondolkodók nem ilyen EU-ba kértük 2004-ben a felvételünket.
Mi nemzetben gondolkodók az EU-t független államok szövetségének képzeltük el.
Nem egy az emberek véleményét figyelmen kívül hagyó, önpusztító szervezetbe kívántunk tagok lenni.

https://www.facebook.com/photo/?fbid=6896824847053157&set=a.346959532039754