Így verték le '56-ot a szovjetek

Így verték le '56-ot a szovjetek – megjelent a KGB volt vezérének titkos naplója magyarul!

Szerov 1990-ben halt meg, és 25 évvel később véletlenül találták meg a feljegyzéseit a dácsája garázsfalába rejtve. A KGB első elnökének titkos naplóját nemrég adták ki magyarul, ennek kapcsán beszélgettünk Bank Barbara történésszel, aki elmondta: eddig nem feltárt összefüggésekhez juthatunk.


Szerov naplóját oroszul 2016-ban jelentették meg egy könyvben,

Mint tudjuk, a magyarra fordítás kiválóan sikerült, köszönhetően Goretity Józsefnek.

Fontos tisztázni azt, hogy ez a szöveg egy napló, illetve memoár: egy szubjektív forrás, nem pedig hivatalos jelentés.

Korábbi forrásanyagokkal összevetve juthatunk esetleg eddig nem feltárt, nem alátámasztott összefüggésekhez.

Ebben az esetben inkább arról beszélhetünk, hogy Szerov szemszögéből ismerhetjük meg az általa leírt eseményeket, személyes megjegyzései által kapunk rálátást egy-egy történetre.
Érdekes tehát olvasni és tanulmányozni a KGB elnökének gondolkodásmódját, felkészültségét.
Látni az állambiztonsági szerveken belüli belső harcokat, intrikákat; illetve az sem érdektelen, hogy ő milyennek látta Sztálint, miként tudta kezelni a beszélgetéseiket, a találkozásaikat.
Lehet továbbá olvasni a bevetésekről, az akciókról, illetve a magyar ,,forradalom" előkészítéséről, háttérmunkálatairól is.
Ezek nem csak érdekes olvasmányok, hanem hozzájárulnak a KGB és az elődszervezetei működésének megismeréséhez is.

A nagy gépezetnek a láttatása az egyik fő irányító szemszögéből – nos, ez nem mindennapi lehetőség.

Érdemes azonban fenntartásokkal és kritikával viszonyulni Szerov szövegéhez, aki mindezt úgy írta meg, hogy nem adott ki, nem árult el személyeket és államtitkokat.

Mint kiderült, Szerov, a KGB elnöke a pesti utcákon, testközelben élte át 1956-ot.
Mit tudunk meg a forradalomról?

Azt gondolom, hogy itt sem az újdonság a megfelelő szó, hanem inkább az, hogyan látta az eseményeket az egyik „elkövető”, a forradalmat eltipró szovjet gépezet egyik kulcsembere.

Persze az nagyon érdekes adalék a magyar történetírás számára, hogy Szerov már október 24-én Magyarországra érkezett, Mikojant és Szuszlovot megelőzve jutott a helyszínen információkhoz.
Izgalmas az is, amilyennek Nagy Imrét látta: a kapott tájékoztatások, benyomások alapján vele kapcsolatban úgy fogalmaz, hogy Nagy Imre akar lenni Magyarország feje.
Annak is nagy jelentősége van, hogy Szerov október 24-én az összehívott Politikai Bizottság ülésén
felszólalt és kijelentette: a felkelőkkel végezni kell, mert a helyzet rossz fordulatot vehet.

E mondat ismeretében érdemes elgondolkodni a Parlament előtti sortűz körülményein is.

Mit ír Szerov a következő napokról?

A feljegyzések megszakadtak október 25. és október 28-a között.
Október 31-én Szerov visszarepült Moszkvába és november 2-án az esti órákban a szovjet Központi Bizottság ülésén

találkozott Münnich Ferenccel és Kádár Jánossal.

Hruscsov a szovjet hadsereg csapatainak irányításával bízta meg, Szerovot pedig a Központi Bizottság képviseletében – tehát egy új felhatalmazással – küldték vissza Magyarországra.
Amikor Szerov november 3-án megérkezett, kiadta a forradalom eltiprására irányuló műveletre a parancsot Malinyinnak és Konyevnek, majd a háttérből megkezdte a művelet levezénylését, amelynek elsődleges célja a magyar forradalmi kormány képviselőinek lefegyverzése és elfogása volt.


Kossuth tér, parlamenti szoba, 1956. október 23. Nagy Imre miniszterelnök.

Szerov Vorosilovval, miután a magyar forradalom leveréséért megkapta az I. fokozatú Kutuzov rendet, 1956 december
Ez egyfajta taktika lehetett?

Igen, hiszen aki elolvassa a visszaemlékezést, annak e ponton „déjà vu” érzése lehet: hasonló módszerrel fogták el a lengyel ellenállás vezetőit is, amelyet ugyancsak Szerov vezényelt le.
A kötet tartalmaz adalékokat Nagy Imrének és társainak a jugoszláv követségről történt kiadatásával és Romániába szállításával kapcsolatban is.
Szerov elbeszélése alátámasztja azt, hogy ő egyeztetett a román elvtársakkal és így kerültek Nagy Imréék Snagovba.
Szerov magyarországi küldetése még itt sem ért véget, hiszen az 1957-es újévet egy magyarországi úttal kezdte, Hruscsov társaságában.
Másnap vissza is repültek Moszkvába.

Szerov a magyar forradalom és szabadságharc, kirobbantásában és leverésében játszott szerepéért megkapta a Kutuzov rend I. fokozatát, a szovjet kormánytól kapott „speciális feladat végrehajtásáért”.
Ami újdonságként szolgálhat a történészek számára és további kutatásokat igényel, az nem a Szerov-naplóból származik, hanem a Szerovval készített, meg nem jelentetett interjúból, amelyből kiderül az, hogy Mindszenty József esztergomi érsek, bíboros elrablására az amerikai követségről is készítettek elő terveket.

Hogy világítják meg Szerov érzékletes följegyzései Magyarország szovjet-kommunista meghódításának módszereit?

Lenin és a bolsevikok a hatalom megragadásáról, kisajátításáról szóló elméleteiben és gyakorlati módszereiben hangsúlyos szerepe volt a terror alkalmazásának.
Ez megfigyelhető a szovjet katonai gondolkodóknál is.
Tuhacsevszkij marsall az 1920-as évek közepén leírta, hogy új területeket meghódítani és
a hatalmat fenntartani az ellenség megsemmisítése után csak megfélemlítéssel és terrorral lehet.

A terror végrehajtására minden megszállt országban a szovjet minta és tapasztalat alapján szervezték meg a fegyveres erőszak-szervezeteket.

Magyarországon ennek a folyamatnak a „csúcspontját” jelentette a rettegett Államvédelmi Hatóság működése.
A szovjet vezetés emberei minden fontos területen ott voltak, az úgynevezett „tanácsadók” és szakemberek beépültek a központi szervek – a minisztériumok, fegyveres testületek –, valamint az ipari vállalatok vezetőségeibe.
Nem meglepő, hogy Szerovék minden esetben jól tudtak tájékozódni.
Természetesen a magas és fontos személyi beosztások kijelölésénél a szovjet vezetésnek beleszólása volt a dolgok menetébe.

A fülszövegben a „szovjet barbárság évtizedeinek” igen pontos, meggyőző foglalatáról írnak.
Mit értsünk ez alatt?
Milyen szempontok merülnek föl?

Amikor a „szovjetizáció” fogalmára gondolunk, leginkább a folyamat aktív jellege jut az eszünkbe, hétköznapi értelemben a hódítás, a gyarmatosítás és a szovjet ideológia és államszervezeti minta, a szovjet életmód ráerőszakolása az elfoglalt területekre.

A barbárság viszont arra is utal, hogy milyen rombolással járt mindez a kultúra, a magyar hagyományok és ünnepek, a vallásosság terén,

nem beszélve a régi magyar államiságról, a jogrendről, a társadalmi szerkezetről.
Ráadásul a szovjet hatalom képviselői erőszakosak voltak: ha ellentmondásba vagy ellenállásba ütköztek, ha felkelés vagy forradalom tört ki az egyes területeken, azt kegyetlenül megtorolták.
Ez következett be Magyarországon is a forradalom leverésével.

https://mandiner.hu/tudomany/2023/08/igy-vertek-le-56-ot-a-szovjetek-megjelent-a-kgb-volt-vezerenek-titkos-naploja-magyarul?fbclid=IwAR2p6fhmFxYzY2OSkJsVgfciS3Z3VDw4IOinYcUMR6gwcCdQXCROy7zhnQU

A Magyar Köztársaság Országgyűlésének  nemzeti frakciója  2000. június 13-án elfogadott 58/2000. (VI. 16.) sz. határozata rendelte el.
Az emléknapot annak emlékére rendelték el erre napra, mert Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát 1947-ben ezen a napon a megszállók jogellenesen letartóztatták és a Szovjetunióba hurcolták.

Vegyük számba 1945-től a Magyar nép soraiba mekkora áldozatokat követelt a kommunista rendszer:
Már 1944-45-ben 600 ezer szovjet fogságba hurcoltak ezek fele sose tért vissza az embertelen rabszolgamunkából..

1945-48-ig 27 ezer népbíróságok által elítélt "háborús bűnös", köztük 189 kivégzett ember.

1946-tól koncepciós perek sorában több, mint 100 kivégzett, és több tízezer bebörtönzött ember.

1956-ig mintegy egymillió ember ellen indítottak politikai, vagy köztörvényes köntösbe bújtatott politikai okokból eljárást.

Az ÁVH-n külön terv irányozta elő, hány "összeesküvést" kell leleplezni egy-egy évben.

Akit még a diktatúrát 100%-osan kiszolgáló bíróságok sem tudtak elítélni, azokat mindenféle verdikt nélkül egyszerűen "leinternálták". Buda-Dél, Tiszalök, Kistarcsa, Kazincbarcika, vagy Recsk a magyar történelem legrettegettebb helységneveivé váltak.

Az itt felállított munkatáborokba hurcolt 25 ezer ember hivatalosan megszűnt létezni, szeretteik hosszú esztendőkön át semmit sem tudtak róluk.

Százezreket nyilvánítottak "osztályidegennek", vagy "osztályárulónak".
Előbbihez elég volt egy szép ház, vagy egy kis műhely, utóbbihoz az üldözöttekkel szembeni legcsekélyebb szolidaritás vállalása is.
A megbélyegzett fiatalokat munkaszolgálatra hívták be (érdekes módon ezt az intézményt "elfelejtette" eltörölni az 1945 utáni hatalom).
Ők sokszor majdnem ugyanolyan megaláztatásoknak és kínzásoknak voltak kitéve, mint a bebörtönzöttek és internáltak.
Az második világháború idején munkaszolgálatot teljesítők kaptak kárpótlást
- az 1945 utániak a mai napig nem.

Sztálin 1953-as halála valamelyest enyhített a terror szorításán.
Ám az 1956-os szabadságharc vérbe fojtása után minden idők legnagyobb megtorlása indult el.
1956 és 1961 között mintegy 400 embert végeztek ki,
21 ezret börtönöztek be,
és 17-18 ezret internáltak az "ellenforradalomban" való részvétel miatt.
Ahogyan Rákosi-ék idején, úgy Kádárék bosszú-hadjárata alatt is elég volt, ha valaki rosszkor, rossz helyen volt.

Emberek tucatjait gyilkolták meg, vagy csukták le hosszú évekre úgy, hogy valójában semmi érdemleges szerepet nem játszottak 1956 októberében.

A mártírokat jeltelen sírba temették, szeretteik 1989-ig egy szál virágot sem tehettek nyughelyükre.

A forradalom idején, és a leverését követő sortüzek áldozatainak számát a mai napig nem tudjuk pontosan, de bizonyosan több száz halottról beszélhetünk.

A felelősök közül néhány ember ellen indult eljárás, de a gyilkosok közül végül senkit sem ítéltek letöltendő börtönbüntetésre.

A kádári "enyhülés" idején az elnyomás nem szűnt meg, az elvtársak a mézesmadzag mellett bármikor előkapták a korbácsot is, ha úgy ítélték meg, hogy ez szükséges.

Számos papot és szerzetest zártak börtönbe "illegális hittan-oktatás" vádjával.

Fiatalok százait vegzálták, verték össze, és állították elő csak azért, mert a hivatalos rendezvényeken túl is meg mertek emlékezni március 15-ről.

Az emberarcúvá maszkírozott diktatúra álarca mögül időről időre elővillant a paranoiás zsarnokság szörny-ábrázata.

Csak egy példa: 1969 júliusában több fiatalt azért fogtak perbe és végül ítéltek el „fasiszta felvonulás” szervezése miatt, mert a Belvárosban csoportosan menetelve énekelték a „Lánc-lánc-eszterlánc” kezdetű mondókát.
A kommunizmus áldozatairól először 2001. február 25-én emlékeztek meg az Országgyűlésben és az ország középiskoláiban.
Azóta is minden évben sor kerül az emlékünnepségekre, emlékeztetőként és figyelmeztetőként a korszak történéseire és a tanulságok levonására.
https://www.facebook.com/terrorhazamuzeum/videos/1067699161123265

„A jövendő nemzedékek előtt kötelességünk feljegyezni a 20. század bűneit felkutatni még az élő tetteseit és kiszolgálóit, valamint folytatóit és biztosítani, hogy azok soha nem ismétlődhetnek meg”
( – írta Milan Kundera cseh író. )

A kommunista diktatúrák értékelése, az áldozatok felkutatása és számbavétele a történettudomány feladata, a téma nem lezárt, a számadatok nem véglegesek, a közelmúlt folyamatos viták tárgya.
(1997-ben A kommunizmus fekete könyve címen jelent meg egy francia könyv, a hat szerző által jegyzett mű levéltári kutatások és becslések alapján 80-100 millióra teszi a kommunizmus halotti áldozatainak számát. de fél világ szenvedte (szenvedi) a még mindég a politikára befolyását)

Ahogy Új Ernő írta: ,,A kommunisták olyanok mint a kaméleonok. Akármilyen színben tudnak “pompázni”. A legszörnyűbb az egészben az, hogy számukra a hatalom az ami számít, megszerzése érdekében bármilyen eszközrendszert bevetnek. Nem válogatnak, céljuk érdekében saját társaikat is feláldozzák. Minden, általuk ellenségesnek tartott közösségbe beépülnek és bomlasztanak, ha kell kapitalistává válnak, de lelkületükben ugyanazok maradnak, akik voltak …., a gonosz kiszolgálói".

Bizony a napjainkban is a globalista-liberálisoktól szenvedünk!
Emberközelbe kell hozni a kommunizmus korszakát a mai fiatalok számára, és életszerűvé kell tenni ezt az időszakot, hogy a felnövekvő generációk megértsék, mi is történt Magyarországon, 1919, 1945- 1989 között, de sajnos most is globalista-liberális néven  most is jelen vannak mindennapjainkban és megkeserítik minden közösség életét.

A mai ifjúságnak azt is tudnia kell, hogy miért alakult ki nagyszüleikben, dédszüleikben az a fajta gondolkodás, amit a kommunizmus ideje alatt tettek magukévá, akár az óvatosság szintjén is.

Köztémává kell tenni a kommunizmus történéseit, és az ezen időszakban elkövetett bűnöket is, melynek során egyebek mellett kötetlen, oldott beszélgetésekben lehetne megtárgyalni az akkori és a mai eseményeket.
Ezáltal az ezzel az időszakkal kapcsolatos szorongásokat magunk mögött lehetne hagyni és eredménnyel vehetnénk fel a harcot  a globalista-liberálisokkal.
A nagy, országos és helyi megemlékezéseknek súlya van.

A formális, nagy megemlékezéseken túlmenően azonban még mindig nem sikerült elérni, hogy „a magyar társadalom szembesüljön a múltjával”, azaz feldolgozza a közelmúltat.
És végre kivesse soraiból a globalista-liberális kollaboránsokat. ,,
„A kommunizmus megbukott, minden értelemben. De a kommunistáktól nehéz lesz megszabadulni, mert senki sem olyan veszedelmes, mint egy bukott eszme haszonélvezője, aki már nem az Eszmét védi, hanem meztelen életét és a zsákmányt.” (Márai Sándor)

Már 1945-től a kommunisták uralták a belügyminisztériumot, hogy kellő létszámban legyenek a teljes diktatúra kiépítésére, soraikba vették a ,,kis nyilasokat és a lumpen elemeket és létrehozták a különböző politikai rendészeti osztályokat, amivel képesek voltak a kormányzat irányítására és ezzel együtt a visszaélésekre.
Ez az állambiztonsági szervezet mindvégig megfigyelés alatt tartotta az országot, már 1945 és 1948 között sok esetben indokolatlanul internáltak, illetve koncepciós pereket dolgoztak ki, és hajtottak végre.
Ezek közül az első a Magyar Közösség elleni per, amely a demokratikus intézmények elleni első támadásnak tekinthető, és végkifejlete Kovács Béla elfogatása lett.

Magyarországon minden harmadik család szembe került valamilyen szinten a kommunista hatalommal, így hárommillió ember ellen indítottak hatósági eljárást.
Ez vezetett az 1956-os forradalomhoz valamint a 2006-os tüntetésekhez is,
„amikor az emberek megcsömörlöttek azoktól a hazugságoktól”, amiket  naponta  hallottak.
Az 1956-os felkelés leverése ugyanakkor megint sok áldozatot követelt,
1956. december 6. után sortüzeket nyitottak a még ellenállókra több mint negyven településen, ennek utolsó állomása Csepelen volt 1957 januárjában.

Az 1962 végéig tartó, kivégzésekkel járó megtorlás áldozatainak számáról még mindég nincs megbízható statisztika és ráadásul nem minden esetben egyértelmű a kivégzés indoka sem.
De nem csak a kivégzetteket, legyilkoltakat kell a kommunizmus áldozatainak tekinteni, hanem azokat is, akiket perbe fogtak, őrizetbe vettek, munkahelyükről elbocsátottak vagy áthelyeztek, illetve illegálisan elhagyták az országot, sőt még az ő hozzátartozójukat, leszármazottaikat is.
Kádár, Biszku, Dögei, Apró mintegy 32 ezer pert terveztek a forradalmat megtolandó, ebből hozzávetőleg 22 ezret le is folytattak, amelyeknek jogerős bírói ítélet lett a vége.

A kettős mérce mind a mai napig megmaradt!
A kitelepítettek, a meghurcoltak kárpótlása névleges volt, már ha kaptak egyáltalán.
A még köztünk élő partizánok (újabban antifasiszták) kiemelt nyugdíjat élveznek, az áldozatok nyugdíja nagyon kevés. Hogy még jobban megalázzák őket, a havi 8000 forint körüli nyugdíjpótlékuk 2007 óta (Gyurcsány-kormány!) nem emelkedik.
A kétharmados nemzeti kormány  orvosolta a megalázást, de ez nagy nemzetközi és EU-s ellenállásba ütközött.
Biszku Bélának és tettestársai szent tehenek maradtak…(remélhetőleg nemsoká)

Az EU-ba beépült kommunisták (globalista-liberálisok) nyomására még mindég nem lehet Magyarországon tiszta vizet önteni a pohárba.
Mert a nemzeti kormányzásba vetett bizalom felőrlődhet, és bizony a bűnösökkel nem kellő eréllyel való fellépés miatt könnyen lehet, hogy a kommunistákat visszahozzák a nyakunkra!

Mint ami  jó pár településen meg is történt. Igaz ,,Független" köpönyegbe bújva!
Hogy ez hogy történhetett meg arra álljon itt egy idézet:
„… mert mikor ledobtad, el nem tiportad…” (Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról)

A kommunizmus áldozatainak emléknapja mellé lassan időszerű a RENDSZERVÁLTÁS ÁLDOZATAI elnevezéssel egy új emléknapot beiktatni…

Emlékeztető:
„A kommunistánál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust még nem produkált a történelem. Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra- és szellemellenességük elképzelhetetlen minden más normális, azaz nem kommunista ember számára. A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így nevez: lelkiismeret. A kommunista eltorzult lélek. Egészséges szellemű európai ember nem lehet kommunista! Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana, ha azt a mozgalom érdeke vagy az elvtársak személyes boldogulása kívánja.”
(Alexander Szolzsenyicin)

https://www.facebook.com/terrorhazamuzeum/videos/1067699161123265