Az öreg Hunor intelme Magol fiához!

A másik szobában Hunapó élete véghez közeledve mellében egyre feszülő tehetetlenséggel hallgatta végig az örök vadászmezőkre készülő Kiválasztott öreg monológját. Korábbi gyengeségét feledtetve, felemelte fia szerető öléből fejét, és Magol segítségével felült. Szemében különös láng lobogott.

– Fiam, egész életedben az elfogadásra, a mások iránti toleranciára, minden lény iránti szeretetre, az élet megbecsülésére, a ne árts elvére neveltelek.

Most arra kérlek, mondj nemet a következőkre:

– a ,,kiválasztottak" által kitalált „Új Világra”, és ebben az általuk elképzelt világukba a nekünk szánt rabszolga szerepünkre

– az igaz történelmünk meghamisítására tett évszázadok óta tartó törekvéseikre

– az igazi vallásunkat meghamisító ,,kiválasztott" hazugságokra

– a mindenünkre rátelepedő, mindenünkből hasznot húzó, mindenünket elbitorló pökhendi ,,kiválasztott" parazitizmusra

– a munka lealacsonyítására, a dolgozók megvetésére, kihasználására, elvégzett munkájának semmibevételére

– a ,,kiválasztott" maffia által generált körbe tartozásokra, családok ellehetetlenítésére

– a magar tehetségek és találmányaik eltitkolására, az elvtelen haszonlesésükre

– a termőföldjeink elrablására, a természeti, és ipari kincseink elherdálására

– a ,,kiválasztott" önkényre, az állam által irányított terrorra, megfélemlítésre, orvgyilkosságokra

– az erkölcstelenségre, a prostitúcióra, a pedofíliára, a perverz fajtalankodásra, az aberráltak piedesztálra emelésére

– a kábítószerekre és azok legalizálására való törekvésekre

– a ,,kiválasztott" médiából áradó emberiségellenes viselkedési morál ránk erőszakolására

– az ételeink, vizeink, a só, a légkör és a természet megmérgezésére

– a látástól vakulásig ránk kényszerített munkára, az egészségünket, testünket próbára tévő kilátástalan robotolásra

– a visszafizethetetlen hitelekre, uzsorákra

Fiam! A „nem” legyen a legfőbb igéd, egész hátra lévő életedben. Veled fog tartani minden, ami magar. Fogjátok meg egykoron még szeretett szellemi vezetőnk nevét viselő, mai nevén Budapest négy sarkát, mint egy pokrócot, és rázzátok ki belőle a szemetet. Rázzátok úgy meg, hogy egy jó nagyot durranjon a közepe. Tedd meg a kedvemért fiam!

Ezzel feltámadt erejét elveszítve lehanyatlott. Ugyanebben a pillanatban, fénylő csillag ragyogott fel az égen. Az öreg Hunapó is elment.

Magol gyengéden visszafektette elernyedt testét az ágyra. Lefogta az öreg félig nyitva maradt szemét. A sajátjából kitörölte a feltörekvő könnyeket. Tudta, hogy nem sírhat. Az öreg útja nem ért véget, csak egy kereszteződéshez ért. Útjaik időszakosan elváltak. Biztos volt benne, hogy találkoznak még, ha már itt nem, akkor az Égen.

Odakint csodás hajnal ébredt. Madarak milliói daloltak, a gyengéden lengedező szellő szárnyán. A felkelő Nap hatalmas korongjának felső szelete, megvilágította a mindenséget.

Elgondolkodott. Nem volt túl borúlátó az öregem? Nem ez a világ rendje? Oly szép a természet, rend van, nyugalom, béke. Miért kellene ezen változtatni? Majd békés úton egyeztetünk a hatalmon lévő ,,kiválasztott nép" képviselőivel, hogy tegyenek engedményeket, a kényelmesebb megélhetés érdekében. Nem igaz, hogy vért kell ontani ezért. Hiszek a szeretet erejében.

Ezzel acélozta meg elhatározását. Várni, és figyelni fog a jelre, ha kell, akkor majd cselekszik, de magától nem tesz semmit.

A felelősség terhétől megkönnyebbülten felnézett a vásárlásra, költekezésre felszólító reklámtáblák tömegéből is kitüremlő giga kivetítő látványosan megalkotott felületére. Az éppen divatossá tett Güzüke nevű etnikai csoporthoz tartozó celebet közvetítette élőben az önként vállalt luxusbörtönükbe zárt, pénzért mindenre kapható, kívülről humanoid formájúnak látszó, de gyakorlatilag agyhalott egyedek, kollektív szexuális üzekedését. Sulykolták a mintacselekvési programot.

Néhány évvel később, az öreg Hunapó és fia, Magol, egymás vállát keserűen átölelve tekintettek le a csillagok közül a kietlen pusztasággá lett, egykoron élettel teli, csodaszép kárpátmedencére.

Hát mégiscsak megcsinálták. Összeomlott a mesterségesen fenntartott pénzuralmi rendszerük, azáltal hatalmuk. Viszont, ha már az övék nem lehetett a hatalom, ne legyen senkié. A szereteten, egymás elfogadásán alapuló, dolgos, de ugyanakkor békés, becsületes, adott szó szentségét elsődlegesnek tartó társadalmi berendezkedés nem az ő világuk. Ők ebből nem kértek. Inkább felperzselték maguk alatt is a békére, boldogságra teremtett, fajtájuk nélkül jobb sorsra érdemes, egykoron csodás közegüket.

Bocsáss meg nekem Hunapó, hogy nem hallgattam rád. Azon kívül, hogy elfogadtam a helyzetet, és vártam egy cselekvésre biztató jelet, mást nem tettem. Hittem, abban hogy a szeretet ereje véráldozatok nélkül is győzni fog!

Nem hibáztatlak, Magol. Én magam is későn ébredtem. A Jóisten kegyelme új lehetőséget teremtett. Ezúttal bebizonyíthatod, a Naprendszer harmadik bolygóján, azon a gyönyörű kékségen, hogy a cselekvő szeretet, és nem a semmittevő, a valódi erő. Ez alkalommal ne hibázd el.

Végleg elbukhatunk, mert a ,,kiválasztottak" ismét csak bevetik ördögi találmányukat, a mindent elpusztító atomot. Ez esetben megint csak nem lesz lehetősége a szeretet erejének, miattuk megnyilvánulni. Ne feledd, a parazita, ha vesztét érzi, akkor is öl, ha tudja, hogy a gazdaállattal maga is belepusztul. Meg kell tenned ezúttal Magol! Nem gyűlöletből! Az Isten iránti szeretetből, becsületből! Ne várj a jelre! A jel te magad vagy. A léted maga a jel, mert Magyar vagy!