Nacianolismus, Internacianilizmus!

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Nacianolismus, Internacianilizmus!

Témanyitás  fulopbela on Kedd Szept. 06, 2011 1:21 am

Ezt a témát nem árt egyik nagy klasszikusunkkal kezdeni: A magyar szó még nem magyar érzés, az ember, mert magyar, még nem erényes ember, és a hazafiság köntösében járó még korántsem hazafi. S hány ily külmázos dolgozik a haza meggyilkolásán..." "Hallgatni, amikor beszélni kell, szintoly nagy hiba, mint beszélni, mikor inkább hallgatni kellett volna." /Gróf Széchenyi István/

Baloldali kereszténység? Bizony ez nem más mint fából vaskarika. Nemzeti Újságot, Nemzeti hagyományaink, Nemzeti ereklyéink, szimbólumaink emlegetése — úgymond — „ezek sértik a baloldali keresztények érzékenységét.” A baloldal csakis internacionalista lehet.- Hisz nem véletlen hogy a himnuszuk az internacionálé. Ha a „baloldali” szót abban az értelemben vesszük, ahogy azt a marxisták évtizedeken át át belénk sulykolták, azaz „baloldalin” egyszerűen „haladó szelleműt” értünk, akkor első pillantásra úgy tűnik: lehet baloldali kereszténységről beszélni. Ebben az értelemben a baloldali keresztény annyit jelentene, mint olyan keresztény, aki a haladásnak elkötelezett.
Ha azonban alaposabban végiggondoljuk, voltaképpen mit is jelent az a sokat emlegetett szó, a ,,haladás", akkor a kérdés sokkal bonyolultabbá válik. Filozófiai értelemben a haladás a cél egyre nagyobb mértékben való megközelítését jelenti. Így a cél felé igyekvő futó és gyilkossági szándékát kivitelező bűnöző egyaránt „halad”, hisz ez is, az is egyre jobban megközelíti a saját célját. Világos tehát, hogy a „haladás” önmagában véve sem nem jó, sem nem rossz; jóvá vagy rosszá a célja teszi. Nem elég azt nézni, hogy valaki, vagy valami halad, hanem az a lényeg, hogy mi felé halad, milyen cél megvalósításán fáradozik.
Ha egy politikai irányzat az új ígéretével lép fel, ha bemocskol és besároz mindent, ami a múlt hagyománya, és soha nem hallott „világboldogító” eszmékkel lép az emberiség, illetve egy nép elé, mint tette azt a liberalizmus, majd a bolsevizmus — pusztán azért, mert újat hirdet, mert új célokat tűz ki, mert új útra lép, nem tekinthető jobbnak, igazabbnak, szebbnek, mint a korábbi felfogás. Nem elég azt tudni, hogy „haladó”, hiszen minden eszmerendszer halad valamilyen cél felé — azt kell megfontolni, hogy milyen az a cél, amit meg akar valósítani. A cél dönti el, hogy üdv vagy átok lesz az emberiség számára.
Ha mindezt megfontoljuk, láthatjuk, hogy értelmetlen, semmitmondó „haladó szellemű” kereszténységről beszélni. Baloldali keresztény — az általános szóhasználat szerint — valójában a bolsevista vagy liberális szellemiségű keresztényt jelenti.(ami fából vaskarika)
A bolsevizmus a maga ateizmusával (ISTEN tagadásával), a magántulajdon tagadásával és a család relativizálásával a keresztény világnézet egyszerű tagadását jelenti. Kereszténység és bolsevizmus — tűz és víz. Nyilvánvaló, hogy nem lehet bolsevista, aki keresztény.
Azonban az egyén korlátlan szabadságát hirdető és a közösségi kötelességeket figyelmen kívül hagyó liberalizmus sem fér össze a kereszténység világnézetével. A kereszténység az egyén értékeit nem tagadja, sőt kimondja, hogy minden ember Isten gondolatának megvalósulása, s ezért minden egyes ember egyszeri és megismételhetetlen értéket képvisel. Az egyes embert olyan magaslatra helyezi, amilyenre egyik más világnézet sem. Emellett azonban rámutat arra is, hogy az ember közösségi lény is, s mint ilyen közösségi jogai és kötelességei is vannak. Magántulajdona szent és sérthetetlen — de csak egy bizonyos határig. A magántulajdonnak határt szab a közjó, más ember kárára senki sem lehet gazdag, mert a földet az Isten elsősorban az egész emberiségnek teremtette, ezért csak másodlagos az egyes ember tulajdonjoga, amely nem akadályozhatja meg a többi ember boldogulását.
A keresztény ember — ha hű világnézetéhez — nem lehet sem bolsevista, sem liberális. Nem lehet tehát „baloldali”. Hát milyen lehet? Csakis keresztény, nemzeti szellemű! S ezt az irányzatot ma jobboldalinak nevezik. Bátran kimondhatjuk tehát, hogy a keresztény ember csakis jobboldali lehet!
Azt, hogy a keresztény embernek nem csak általában kereszténynek, hanem nemzeti szelleműnek is kell lennie, onnan tudhatjuk, hogy a valóságban nincs és nem is lehet „általában” keresztény senki sem, hiszen mindig az adott élethelyzetben valósulnak meg az egyetemes értékek. A keresztény értékeket minden ember csak saját létformájának megfelelően tudja megvalósítani. Egy magyar ember vagy magyar szent lesz — vagy semmilyen szent! (Ugyanígy van ez más népeknél is). Ezért más népek nemzeti érzéseit is tiszteletben tartjuk; nem vagyunk soviniszták.
Zrínyivel együtt büszkén valljuk: „Egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalók!”
Nem akarjuk majmolni sem Ázsiát, sem Amerikát, sem Afrikát, a Közel-Keletet meg pláne nem, hanem magyar múltunk kultúrkincseiből akarunk táplálkozni!
Tehát csak azt tanácsolhatom: ne féljen a nemzeti gondolkodó, nemzeti értékeinket terjeszteni, azt bárhol nyíltan felvállalni nyilvánosan terjeszteni a Nemzeti értékeinket, ne féljen megvallani azt, hogy nemzeti érzésű! Ha magyarnak születtünk, csak egy utunk van az Isten felé: a keresztény-magyar nemzeti világnézet útja! Az igaz keresztény helye ezen az oldalon van! mert különben elveszünk a bolsevik liberalizmus, internacionalizmus mocsarába.


fulopbela

Hozzászólások száma : 25
Join date : 2011. Jul. 25.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Nacianolismus, Internacianilizmus!

Témanyitás  munkasor on Kedd Szept. 06, 2011 10:28 pm

Gratulálok az íráshoz, az egyértelmű és világos, jóllehet mint ahogy írod ez bántsa a ,,baloldali keresztények " érzékenységét. én egyszerűbben definiálnám Internacionalista az a társaság aki jeles napjaikon önfeledten énekli az internacionálét, míg a nemzeti himnuszt esetleg meghallgatja.Ime a jeles társaság ha azt anarnám érzékeltetní hogy vajon milyen egy nemzetí gondolkodó akkor azt Ady Enre verse híven tükrözi:
Föl-földobott kő, földedre hullva,
Kicsi országom, újra meg újra
Hazajön a fiad.

Messze tornyokat látogat sorba,
Szédül, elbusong s lehull a porba,
Amelyből vétetett.

Mindig elvágyik s nem menekülhet,
Magyar vágyakkal, melyek elülnek
S fölhorgadnak megint.

Tied vagyok én nagy haragomban,
Nagy hűtlenségben, szerelmes gondban
Szomoruan magyar.

Föl-fölhajtott kő, bús akaratlan,
Kicsi országom, példás alakban
Te orcádra ütök.

És, jaj, hiába mindenha szándék,
Százszor földobnál, én visszaszállnék,
Százszor is, végül is.

Vagy álljon itt József Attila hazafias verse.Ime a vers Sajnos a mű keletkezésekor is időszerű volt, sajnos a mai napig időszerű maradt.

munkasor

Hozzászólások száma : 32
Join date : 2011. Jul. 27.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Ez már maga a vég kezdete vagy esetleg maga a vég !

Témanyitás  donkihote on Vas. Május 29, 2016 9:12 pm

Ez már maga a vég kezdete vagy esetleg maga a vég de minden bizonnyal európára egy hosszú agonizálás következik.  Hogy az agóniából lesz-e felébredés vagy mi is elsüllyedünk a nagy süllyesztőbe.
Karnyújtásnyira vagyunk a lll-ik világháborútól vagy tán mát meg is kezdődött.
Nem látjuk a háborút. Nem láttuk sohasem. Ha azt hittük, látjuk, akkor is csak akartuk.
A háború már zajlik. S az elhízott, tokás Európa, amely elveszítette önmaga lényegét már régen, most sem lát semmit. S mert nem lát semmit, hívja, kérleli, önként beereszti a háborút, akarja, szereti, dédelgeti, és jognak, humanizmusnak, morális kötelességnek becézi.
Európa elhagyta valahol, a futurisztikus, tudományos, boldog és egyenlő és politikailag korrekt jövő felé menetelés közben a kereszténységet, de most a háborút a kereszténység parancsára hivatkozva csalogatja kebelére.
Jakobinusok a kihalt templomokban, csizmájuk talpán vér, ürülék és sár. És a pápa bizony gügyögve asszisztál…
A világ pedig, amely nem A NYUGAT része, felrobbant.
Felrobbant, mert A NYUGAT évszázadokon át hordta alá a gyú-anyagot.
Vannak, akik szerint ez a jogos büntetésünk.
Internacionalisták  szerint ez maga az áldás.
A cél az Európai Egyesült Államok megteremtése, hiszen őszerintük ez a válasz minden problémára.
Az Európai Egyesült Államok útjában pedig a nemzetállam áll.
Tehát a nemzetállamot le kell bontani.
Lebontani pedig nehéz és fáradságos munka ezért a Liberálisok ezt a munkát a muzulmánokra bízza.
El kell hozzá hordani a hiteket. A hagyományokat. A múltat.
Normálissá kell hazudni minden abnormálist.
Szét kell szakítani a megszokott társadalmi kapcsolatokat és a családokat.
Meg kell kérdőjelezni mindent, ami megkérdőjelezhetetlen.
Ki kell tudni mondani, hogy még a nemed sem az, aminek születtél.
És persze el kell hagyni Istent.
„Aki lemond Istenről, annál szigorúbban ragaszkodik a morálba vetett hitéhez” – vallotta Nietzsche.
A Liberálisoknak ezt is sikerült felforgatnia a hosszú menetelés során.
Úgy mondtunk le Istenről, hogy közben megszüntettük a morális skrupulusokat is, és ki mertük mondani, jó hangosan: mi vagyunk az Isten!
Ezt mind-mind meg kellett tenni, hogy lebontsuk a nemzetállamot.
S a nagy mű végső fázisa most következik: most még be kell engedni Európába sok-sok millió migránst, hogy végképp eltüntessük a „haladás” útjában álló gyalázatost, az évezredek alatt megformált nemzetállamokat. Mindezt a végső cél megvalósítása érdekében kell megtenni.
Mégpedig az ÚJ VILÁGREND érdekében.
Van tehát, aki szerint büntetés, ami történik, s van, aki szerint a tudományosan megalapozott jövő szükségszerű velejárója.
„A tudományos világszemlélet: a tudomány iránti pszichológiai szükséglet kritikája. Az érthetővé-tevés-akarása; a praktikussá-, hasznossá-, kizsákmányolhatóvá-tevés akarása. Egyedül az érték az, ami számolható és kiszámítható. Az átlagos embertípus mennyiben akar túlsúlyra jutni eközben.
Félelmetes, ha még a történelmet is kisajátítják ily módon – a fölényben lévő birodalmát, azét, aki ítélkezik. Milyen ösztönöket szublimál!”
Nietzsche szavai ezek is, a Kései hagyaték jegyzeteiből. És igen… Csak ennyit dadoghatunk, hogy igen.
Csak a háborút nem látjuk, még mindig nem.
Pedig a háború zajlik, és közeledik, feltartóztathatatlanul.
Istenem, pedig élhetnénk békében is, élhetnénk boldogan.
Csak a mértéket kellene újra megtalálni. Mértéket élvezetben, szenvedésben, életben és halálban, mértéket a pusztításban és a teremtésben, mértéket a hitetlenségben és a hitben, mértéket rögeszmékben, mértéket szaporaságban és meddőségben.
Mértéket a tagadásban. S mértéket a szabadságnak hazudott káoszban és önsorsrontásban.
Közeledik a háború, feltartóztathatatlanul.
Határokhoz érkezik, ott áll, ordít, tüntet, sír, mórikálja és sajnáltatja magát, összevarrja a száját és emeli az öklét. És így előbb-utóbb áthág, átfolyik mindenen.
Jön. És ahogy közeledik, lassan lemászik a képről a lomha szörny, a polgárháború előérzete is.
Mert polgárháború is lesz.
Mert előbb-utóbb valaki majd nem tűri tovább, és bosszút fog állni.
Tönkretett életéért, megerőszakolt gyermekéért és feleségéért, vagy éppen „csak” a feldúlt, ezeréves nemzetállamáért. S a bosszú bosszút szül, és minden iszony valósággá válik.
És lesznek, akiknek majd arra is lesz magyarázatuk, és akik majd akkor is azt fogják mondani, hogy mi szégyelljük magunkat.
Őket kellene megfosztani minden hatalmuktól. Hogy élhessünk békében, nyugalomban, ezeréves hagyományaink között. És eldönthessük, mint mindig, hogy kikkel akarjuk megosztani életünk színtereit.
Mert ez az egyik legősibb jussunk. És most el akarják venni tőlünk ezt is azok, akik hozzák, hívják, csalogatják a háborút.
Ha hagyjuk, magunkra vessünk. Ha a világ elkövetkezendő jövőjéről többet akarsz tudni akkor nézd meg ezt a linket: http://avilagtitkai.com/a-globalis-hatterhatalom-hamarosan-kirobbantja-a-harmadik-vilaghaborut/

donkihote

Hozzászólások száma : 98
Join date : 2011. Jul. 27.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

SZELLEMI ÉS FIZIKAI ROTHADÁSUNK OKOZÓJA: A LIBERALIZMUS!

Témanyitás  idegen on Szer. Szept. 07, 2016 2:11 am


Gennyes fekélyek borítják nemzetünk testét, bűze, akár a hullaszag terjeng a légtérben. Gyermekeink, a jövő generációja pedig rendeltetését elvesztetten bolyong a fertőben. Az utcákon járva minden pillanatban elénk tárul az a szélsőséges állapot, melyet csak a fent említett módon tudunk definiálni. A kórság, miután megtámadta az elméket, a fizikai testet is ostrom alá vette. Nevezhetjük ezt a szellemi elkorcsosulás fizikai vetületének is.

A torzszülöttek térnyerését nagymértékben elősegítette a társadalmi közöny és hamis humanizmus, amelyek kiengedték a szellemet a palackból. Láthattuk már elégszer ezeket a haramiákat, narkotikumoktól megrészegülten, amikor a jogaikat követelik. Jó néhányszor láttuk az emberi mivoltából kivetkőzött, szánalmas bandát, amikor férfi léttükre női ruhában táncoltak a fővárosban, hogy botrányt okozzanak. Szemügyre vettük őket, amikor a nácik ellen tiltakoztak és a magyarokat gyalázták, miközben kunbélákat meg gerőernőket éljeneztek.

Ők voltak, akik az illegális bevándorlók “Isten hozott!” feliratú molinókkal üdvözölték a Keleti pályaudvarnál és etették itatták a hazánkba érkező, két lábon járó fenevadakat, miközben a magyar hajléktalanokat elzavarták az ételosztásukról. Tudjuk azt is, hogy leghatásosabb fegyverük, a média által olyan károkat okoznak, melyeket az emberiség legszörnyűbb gaztetteihez tudunk sorolni. Televíziós és rádióspatkányok acsarkodnak a népünk ellen, propagálva a mértékek nélküli testi élvezetek hajhászását és a normális értékrend elutasítását.


Hogyan jutottunk idáig? Hogyan jutottunk el erre a szintre, melynek fokmérője a legsötétebb pöcegödör? Olyan szinten vagyunk a trágyalében, ahol a család, mint nemzetet megtartó erő, ódivatúnak van kikiáltva és nevetség tárgyát képezi. Pedig kizárólag családra lehet építeni erős nemzetet. Az emberiség ellenségei ezzel tökéletesen tisztában vannak, ezért mocskolnak mindent, ami a hagyományos család intézményére utal. Annyira beteg lett világunk, hogy már nem tudunk különbséget tenni jó és rossz között. Elszakítjuk magunkat ősi örökségünk szent kapcsaitól és zuhanunk alá, a megsemmisülés pokoltüzébe. Félünk tán kiállni a hagyományok mellett, rettegünk kiállni amellett, amik valójában mi vagyunk?

Megállapíthatjuk mindezek ismeretében, hogy a liberalizmus fedőnevű, sátáni szellem nem kizárólag rombol és zülleszt, hanem félelemben tartja a társadalom normálisnak mondható részét. Félelemben és rettegésben, hiszen a liberális téboly következtében született, emberellenes törvények vagy szankciók életbe léptetésének hatására, a társadalomban tapasztalható félelem felerősödött, a közöny pedig széleskörűvé vált.


Az értékek megbecsülése és ápolása anakronisztikussá vált, a hierarchiát pedig felváltotta egy olyan tömegszellem (inkább csordaszellem), mely az értékek helyére abnormális szemetet helyezett. A liberalizmus, akár a pokol földi helytartói azon mesterkednek, hogy a multikultúra kondérjába főzzön bele, mindent, ami nemzeti. Első számú feladatuk a fiatalok kozmopolitává tétele, ezután pedig a totális elkorcsosítása.

Nincs szellemiség – ha egyáltalán a liberalizmus annak nevezhető – mely pusztítóbb lett volna. Rombol, pusztít, gyilkol, fertőz, megmérgezi magyarságunk, akár a többi nemzetet is a földön.

Védekeznünk kell! Nem állhatunk félre! Az elszabadult szellemet nekünk kell visszakergetnünk a palackba és a pokolba hajítani. Az idők végezetéig ott kell szenvedjen, azokért a bűnökért melyeket okozott.

idegen

Hozzászólások száma : 57
Join date : 2011. Jul. 27.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Egy pár mondat a demokráciáról.

Témanyitás  gyorgy on Szer. Nov. 09, 2016 9:19 am

Egy pár mondat a demokráciáról.
Azok az emberek, akik nem hajlandóak tiszteletben tartani a választók akaratát, megkérdőjelezik a többségi döntés jogosultságát, azok valójában a demokrácia igazi ellenlábasai.
Egy demokratának a demokrácia és az adott választási rendszer nem csak addig számít legitimnek, amíg számukra megfelelő a végkimenetelt eredményez.
A demokrácia ilyen, ha valaki pedig nem tudja betartani a demokrácia szabályait,
képtelen méltósággal viselni a vereséget, akkor felesleges annak az éber őreként tetszelegni.
Mint láthatjuk a liberalizmus hívei elszakadtak a valóságtól, elszakadtak az átlagemberek világától.
Az emberek többségét nem elvont ideák vezérlik, hanem az, amit maguk is megtapasztalnak a hétköznapjaik során.
Ami valóban számít az az, hogy mi történik a gazdaságban, lesznek-e új munkahelyek, biztonságban élhetnek-e a saját országukban.
Ez az, amit a liberálisok képtelenek felfogni.
Világviszonylatban a nemzetben gondolkodók a nemzetállamok győzelme a vég kezdete lehet, de nem a demokráciáé, hanem a liberális internacionalista véleménymonopóliumé.

gyorgy

Hozzászólások száma : 109
Join date : 2011. Jul. 27.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Nacianolismus, Internacianilizmus!

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.